Találtam egy klassz kezdeményezést. 21 nap panaszkodás nélkül a neve, a WMN egyik szerzője, Prónay-Zakar Gina személyi edző és PCOS tréner indította el a napokban. Csatlakozhatsz te is! Mi ez, miért 21 nap és mire jó ez az egész?

Nem vagyok híve a hű de tuti, azonnal bejövő, erőfeszítést nem igénylő, minden bajra gyógyír megoldásoknak. Nem hiszem, hogy mozgás és ésszerű, tortazabálásmentes étrend nélkül le lehetne fogyni. Nem hiszem, hogy jobb lesz a kapcsolatom bárkivel, ha én nem teszek érte. Nem hiszem, hogy kizárólag horoszkópok vagy női magazinok pszicho rovatának olvasgatásából javulna az önismeretem. Nem hiszem, hogy létezik olyan megoldás bármilyen nyavalyára az életben, ami egyetemleges, bárkire ráhúzható és megy, mint a karikacsapás.

Nem hiszek abban sem, hogy az esztelen, vigyorgós, mismásolós hurráoptimizmus jó valamire. Abban sem, hogy akkor is mosolyognunk kellene, amikor nem akarunk. És hogy mindig mindennek nézzük a pozitív oldalát. Nem. Vannak krízisek, traumák, válságos napok, hetek minden ember életében. Van mikor gyakran, van mikor évekig megússzuk. Szerintem ezeket nem lehet ellógni, mint a tesiórát a gimiben, meg kell élni ezt is, lehet elkeseredni, sötéten látni, megrémülni. Mert ennek is vannak órái, napjai, időszakai, amikor bármi más hiteltelen lenne.

Mindezekkel együtt abban is hiszek, hogy tehetünk azért, hogy a megszokottan csordogáló mindennapjaink jók (jobbak) legyenek. Ebben speciel nagyon hiszek. Hogy mi által? Azt mindenkinek magának kell kikísérleteznie, próbálgatni, figyelgetni magát, reflektálni helyzetekre, élményekre. Én a csinálásban hiszek. Abban, hogy lássuk, hogy mi lesz, ha beleengedem magamat valamibe. Mert talán jó lesz. Ha mégsem, legalább azt is tudom majd utána. És akkor ki tudja, hogy kinél mi az, ami bejön. Ami megpiszkál valamit. Ami motivál vagy elindít. Sikítófrászt tudok kapni az okos idézetektől. De igenis van egy idézet, ami évek óta elkísér, és nehéz pillanataimban mantraként mondogatom magamnak emlékeztetőül:

A változás önmagunk megőrzésének egyetlen módja.

Nekem nagyon jól jön ez a kis házi idézetem, emlékeztetőm, amit felidézhetek magamnak - mint egy lelki plüssállat, amelyik megnyugtat. Van, akinek segítenek az önsegítő könyvek. Az indulásban, a ráismerésben, a "csinálás" útjára lépésben. Én is ajánlottam már néhányat, amik nekem jók voltak. Másnak meg más. Van aki kiírja otthon a fürdőszobatükörre, hogy "szeretem magam". Na, ezt például még sose próbáltam, valószínűleg röhögőgörcsöt kapnék reggel a fürdőben a felirat mellett a kócos, puffadt, kisgyerekes éjszakázástól meggyötört, kevés alvásos fejemet meglátva. Másnak meg ez jön be. De ez így van jól.

Nagyon hiszek a fókuszálásban, a valamire irányított figyelmünkben, bármiben, ami tudatos és ami magunkra vonatkozik. A beszélgetésben, a coachingban, a dolgok megfogalmazásában, megértésében. Meg abban, hogy valahol el lehet kezdeni, komfortos, pici lépéseket lehet tenni, aztán meg majd lehet, hogy kevésbé komfortosakat is, de ez mindenki magánügye, a változásra való hajlandóság mértéke, minősége, kerete.

Na, ilyen ez a 21 nap panaszkodás nélkül mozgalom is - ahol valamit el lehet kezdeni. Azért 21 nap, mert mindenféle okos tanulmány szerint 21 nap kell ahhoz, hogy bármilyen új szokás beépüljön az életünkbe, igazán szokásunkká váljon. Honnan indult a mozgalom?

Will Bowen amerikai lelkésznek egy szép napon elege lett abból, hogy a hívei folyton panaszkodnak, túlságosan negatívak, pesszimisták. Gondolta, egy egyszerű trükkel jófejjé teszi őket. Azt találta ki, hogy ad a híveknek egy sima gumikarkötőt, és megkéri őket, próbáljanak mostantól 21 napon keresztül nem panaszkodni. Ha netán mégis sirám hagyná el ajkukat, akkor tegyék át a karkötőt a másik kezükre. És persze kezdjék újra a 21 napot. A kisközösségben elindult kezdeményezés gyorsan világméretűvé növekedett. Teszem hozzá, Will atyának is majd egy évig tartott, mire eljutott a 21 panaszmentes napig, szóval belátható, hogy azért ez nem olyan egyszerű.

 

Mit kell csinálni? Ennyire egyszerűek a játékszabályok:
- Ne panaszkodj 21 napon át!
- Viselj egy karkötőt, ami figyelmeztet erre.
- Cseréld meg a karodon, ha mégis, és kezdd elölről a 21 napot.

Itt az én karom ezzel a remek cérnakarkötővel, meg a kisebbikkel, aki menten le akarta rágcsálni a csuklómról. De én nem panaszkodtam... :-) Hajrá!

 A WMN-beli cikket itt olvashatod. Köszi, Gina!

Ha tetszik, itt tudsz követni a facebookon.