Egy év örömterv-élménylistája
Nagyjából egy évvel ezelőtt, amikor 3 hónapos lett a kisebbik fiam és már 3-4 órára el tudtam mozdulni mellőle, elhatároztam, hogy itt az ideje nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is foglalkozni a saját Örömtervemmel. Vagyis azzal, mitől lesz nem csak leélt és túlélt, hanem megélt és átélt is a saját életem!
Tettem mindezt tudatosan azért, mert még élénken emlékeztem arra az egy évre az első fiam születése után, amikor a legjobb anya akartam lenni, mindent megtettem, hogy a lehető legtökéletesebben csináljam a leginkább mások által elvárt anyai szerepemet (és itt elsősorban a tágabb értelemben vett társadalmi elvárásokra gondolok), mindenféle trendi babafejlesztős babás-mamás foglalkozásra eljártam ugyan a gyerekemmel, de ezek engem csak kevéssé elégítettek ki, hiszen ott sem a saját pihenés vagy kikapcsolódás, fejlődés volt az alapélményem, ott is az "anya-üzemmódot" vittem tovább. Ennek a görcsös szerepmegfelelésnek természetesen automatikus velejárója volt az, hogy magamat, a saját igényeimet rendre az utolsó helyre soroltam; ha mégis csináltam valami felnőtt programot a gyerekem nélkül, akkor pedig vaskos lelkiismeret-furdalásom volt: "hát milyen anya az ilyen?!"- visszhangzott magamban a vélt elvárás.
Beletelt újabb egy évbe; egy szakmailag és emberileg is sokat adó csoportvezetésbe az első Anyacsavar-csoportban Dórával; aztán egy nehéz és komplikált újabb terhességbe a második fiammal, hogy megérjen bennem: kulcsfontosságú, hogy én fontos legyek magamnak! Az Örömterv blog ezért is született meg, de az első félévben leginkább otthon feküdtem veszélyeztetett terhesként vagy a kórházban koraszülés gyanújával vagy épp azon szorongtam, minden rendben lesz-e a születendő babánkkal. Minden rendben lett, fellélegeztem és amellett, hogy már a 3 hónapos gyerekem mellett elkezdtem pár órára időnként coaching ügyfelekkel dolgozni - mert azt éreztem, nagyon nagy igényem van erre a fajta szakmai munkára - rugalmas időbeosztással; mindemellett tudatosan terveztem és szántam időt a saját feltöltődésemre is. És őszintén mondom, egyáltalán nem volt ezt olyan nehéz két kisgyerek mellett megszerveznem, mint amennyire elsőre gondoltam! Azzal, hogy priorizáltam a teendőimet és a sorban az utolsó helyről jóval előbbre kerültem a saját fejemben, valahogy igenis lett időm társaságra, új élményekre, utazásokra, magamra. És ettől az anyai teljesítményem mit sem romlott, sőt! Azt hiszem, azzal, hogy már nemigen szorongok azon, hogy mindent jól csinálok-e - nem, elég sok dolgot biztosan nem csinálok jól! -, azzal természetessé vált az anyai szerepem az életemben, a személyiségem, mindennapjaim része, de én nem csak anya vagyok, hanem még egy sor másik megélt és gyakorolt dolgom, személyiségrészem, feladatom, érdeklődésem van ezen kívül, amikre szánok időt és figyelmet.
Szóval egy éve belevágtam és elkezdtem egy csomó mindent kipróbálni, amihez kedvem volt, ami érdekelt. A szervezőelv az volt, hogy 1. legyenek egyszeri élmények, szórakozások, kikapcsolódási lehetőségek - amelyek örömet jelentenek és feldobják a napomat, a hetemet, 2. legyenek olyan kipróbált új élmények, amelyek hosszútávon akár szokássá is válhatnak és alkalmasak arra, hogy tartósan is örömforrássá váljanak az életemben. Mindkettő fontos szerintem, párhuzamosan egymás mellett érdemes ilyet is, olyat is kipróbálni. Valamit, ami egyszeri alkalom és pihenés, de örömtunning és kikapcsolódás ezerrel és olyat is, ami akár több energiát és tanulást igényel, de hosszútávon nyújthat kiteljesedős örömet.
Nos, itt a lista, mi mindent próbáltam ki egy év alatt, érdemes belőle szemezgetned - hiszen csak olyan élményből született cikk, amelyet minőségi időtöltésnek tartok és jó szívvel ajánlok kipróbálásra másoknak is!
Testbe nyitva - női táncterápiás program
Csokibonbon-készítő tanfolyam a Chefparade-nál
Zebegényi kiruccanás a Natura Hill vendégházban
Festés a Paintcocktail szervezésében
Arckezelős kényeztetés Hauschka-módra
Hercegasszony Hotel a Holt-Körös partján
Hangmasszázs tibeti hangtálakkal
Stylist, aki segített a saját stílusomat fimomítani
Téli balatoni pihenés a Hotel Zenitben
Mindegyik nagyszerű élmény volt! Ami ezek közül szokássá látszik válni a mindennapjaimban, az a rajmeditáció (rendszeresen előveszem a füzetemet és a hatására rákaptam a színezésre is); a Gyerünk, anyukám torna (amihez hetente egyszer próbálok csatlakozni, hacsak nem jön közbe valami nagyon sürgős egyéb). A reggeli ruhám kiválasztásánál is rendszeresen eszembe jutnak Alexa, a stylist tanácsai, és segítettem már "hősként" a karácsonyi plázás forgatagban egy rosszul levő lánynak a Hősök Tere tréning személyes tapasztalatai alapján.
A jövőben is folytatom az újdonságok kipróbálását, ami már biztos: márciusban megyek kalligráfia tanfolyamra! Várom a véleményeteket azzal kapcsolatban, ti miről olvasnátok szívesen itt, a blogon. Szavazzatok!
