Wanderlust. Jelentése: 'vándorkedv, vándorvágy'.
Egy folyton csiklandó, nyughatatlan érzés, mely, ha egyszer felébred valakiben, csillapíthatatlanul cikázik, és ide-oda vonz a világban. Viki és Norbi utazó blogját, a Wanderlust blogot már jó ideje olvasgatom. Most a Vikivel készített interjúmat olvashatjátok, lesz benne szó erről a bizonyos wanderlustról, Izlandról, egyedül utazásról, és arról, hova menj és hogyan vágj bele, ha felfedezős, különleges, hátizsákos utazásra vágysz - de eddig még soha nem csináltál ilyet!
Mindig is nagyon izgatott, milyen érzés valahol utazni, és nem valahová utazni. Mármint szabadon, többé-kevésbé időkorlát nélkül, jelen lenni a pillanatban, nem a mainstream csapásokon a tömeggel tolongani, hanem saját tempóban, saját útvonalon, saját fizikai erőt (is) használva tényleg felfedezni a világot. Meg magamat. Amikor nem megtörténik velem az utazás, hanem én csinálom. De ez eddig valahogy kimaradt az életemből: az én egyetemista koromban, 20 évvel ezelőtt még nem volt nagy divatja ennek, különösen lányok nem mertek ilyesmibe belevágni, a fiúk könnyebben elindultak, de ők is inkább a híres európai célpontokat bejárós, vonatozós körutakra vagy tengerpartra leugrós nyári stoppolásokra vállalkoztak. Aztán a szokásos: munka, rövid nyári szabadságok, aktív és érdekes, de kiszámítható, autózós és szállodában alvós nyaralások - évente egyszer-kétszer. Öt éve pedig, mióta a gyerekeim is megvannak, még csak ki se tettem a lábam az országból: egyszerűbbek, olcsóbbak és legfőképpen kényelmesebbek a belföldi utazások kicsi gyerekekkel. Szóval még mindig nincs itt az én időm, biztosan nem idén (hasamban a harmadikkal) fogok elindulni egy ázsiai hátizsákos körútra... de tervbe van véve, ha a gyerekek nagyobbak lesznek (és én még nem túl öreg), akkor szánok erre időt, energiát és néhány vágyott célpontot én magam, saját erőből fedezek fel. Nagyon vágyom rá! Talán ezért is olvasom szívesen a hasonló utazós blogokat, mert ők megcsinálják helyettem is, amit én egyelőre még nem...
Viki, te mióta utazol "hátizsákos üzemmódban"? Mi volt az első meghatározó élményed?
Az első hátizsákos utazásom heurisztikus élmény volt. Másodéves egyetemista lehettem amikor nyáron egy barátnőmmel nyakunkba vettük Európát. Egy tapasztalt utazó barátunktól kaptunk némi felkészítést, de az útitársam és én teljesen kezdők voltunk. Azon a nyáron megjártuk stoppal Amszterdamot, Párizst, a francia Riviérát, Barcelonát és Pisát, majd a következő nyáron Görögországot. Ezek az első élmények annyira erősek voltak, hogy azóta sem tudtam teljesen letenni a hátizsákot.
Miért éppen Wanderlust lett a blog címe?
A wanderlust jelentése utazás utáni vágy, vándorkedv, elvágyódás. A blogot jóval később kezdtem el írni - már a párommal közösen -, amikor régóta nem stoppoltam, hanem teljes munkaidős irodai állásom mellett a korábbi utazási élményeimet dolgoztam fel illetve álmodoztam a következő úticélokról. Számomra az utazás utáni vágy egy konstans alapélmény, maga az utazás pedig olyan ajándék, amiben időről-időre részem lehet, aztán ebből élek a következő alkalomig. A wanderlust.hu nem annyira a konkrét utazásainkról szól, hanem inkább azokról az időtlen érzésekről és önismereti tapasztalatokról, melyeket az utazások hatására megélünk. Ezek többnyire "célpontfüggetlen" élmények, melyekben bárkinek lehet része, csak ki kell lépni a küszöbön.
Milyen előnyei és hátrányai vannak az ilyen utazásnak?
A hátizsákos utazásnak is számtalan módja létezik. Kezdetben a stoppolgatós, városnézős, "mindent látni akarok" stílust élveztem jobban, ma már más ritmusban utazom: a túrázós, emberektől eltávolodó, természetközeli élményeket keresem. Mindegyiknek vannak előnyei, hátrányai. A stoppolásért nem pénzzel, hanem idővel és kiszolgáltatottsággal fizetünk, a túrázás és a természeti csodák gyakran testi erőt és rendkívüli kompromisszumokat követelnek. Viszont cserébe olyan szabadságot, spontaneitást, emberi találkozásokat és természeti élményeket kaphatunk, melyeket azok, akik, csak a busz-étterem-wellness háromszögében érzik jól magukat, csak filmekből és könyvekből ismerhetnek meg.
Te nem életvitelszerű utazó vagy: vagyis egyszercsak nem hagytál itt mindent és nem utazol folyton, hanem helyet találsz erre az életedben. Mi a munkád és hogyan tudsz időt és kellő pénzügyi erőforrást szánni az utazásaidra?
Egy civil szervezetnél dolgozom, és amióta bejártam 150 euróból fél Európát, tisztában vagyok azzal, hogy ha menni akarok, a pénz nem lehet kifogás. A párommal közös a szenvedélyünk, sosem tárgyakra, hanem utazásra gyűjtünk. Mivel általában sátorban alszunk, csak az elutazás költségével kell számolnunk. Mindig vadászunk a fapados akciókra: találtunk már repjegyet Izraelbe 14 ezer Ft-ért vagy Grúziába 20 ezerért, de előszeretettel barangolunk a szomszédos országokban és az itthoni erdőkben is. Az idő valóban a gyengénk: minden szabadnapunkat utazásra költjük el, és előfordul olyan is, hogy fizetés nélküli szabadságot veszünk ki.
Az a nap, amit soha nem felejtek el... Melyik utazási élményed jut eszedbe erről?
Erre nagyon nehéz válaszolni: minden utazásélményemhez kapcsolódik egy ilyen nap. A pillanat, amikor kiszálltam a kocsiból Barcelona központjában és rájöttem, hogy kétezer km-t utaztam az ujjammal... Az olívabogyóval és olcsó pezsgővel ünnepelt születésnap az athéni tengerparton, amikor életemben először láttam homokdűnéket Marokkóban, narancsfát Thessalonikiben, pálmaligetet Izraelben, amikor életemben először túráztam a napsütötte júniusból a hóhatár fölé az Alpokban, amikor megpillantottam az 5000 m magas hegyeket Grúziában, amikor először utaztam télből nyárba, amikor megláttam a kilométeres mohaföldeket Izlandon.... Oldalakon át tudnám sorolni ezeket!
Vágyakozva és csodálattal olvastam az izlandi utadról készült blogbejegyzéseket, hiszen az én bakancslistámom is szerepel Izland. Méghozzá egyedül vágtál bele! Milyen volt ez az út?
Ez az utazás azért is volt különleges, mert akkor már együtt voltunk másfél éve a párommal és megbeszéltük, hogy külön (is) fogunk utazni. Korábban soha nem utaztam egyedül és nagyon erős volt a késztetés, hogy kipróbáljam. Ez a kapcsolatunknak is jó próbája volt, megtudtuk, hogy mekkora személyes tér és szabadság fér bele, és sikeresen kiálltuk a próbát.
Tulajdonképpen három utazást tettünk egyszerre: elindult a párom Izlandra és egyedül utazgatott egy darabig, majd csatlakoztam hozzá, és utaztunk együtt is néhány hetet. Végül Norbi hazajött és én egyedül maradtam a szigeten további egy hónapot. Mivel ez egy low bugdet út volt - Európa egyik legdrágább országában - a szigeten mindvégig stoppal közlekedtünk és sátorban aludtunk. Mivel éttermi étkezésre sem lett volna pénzünk, a magunkkal vitt tábori főzőn készítettük el a többnyire zabkásából, kuszkuszból, tésztafélékből álló ételeinket. Amikor Norbi hazaindult és én egyedül maradtam, hatalmas félelem lett úrrá rajtam, hogy egyedül kell stoppolnom és sátraznom. Gyakran igen szélsőséges körülmények között, szélben, esőben, 5 fokban kellett megállnom a helyem úgy, hogy még soha életemben nem utaztam, nem stoppoltam, nem sátraztam, de mégcsak nem is túráztam egyedül. Két napig sírtam - pedig az én ötletem volt az egész -, de aztán erőt vettem magamon és elindultam. A félelem pedig az első autó leintését követően elmúlt. Mindenki hihetetlenül kedves és segítőkész volt, a sátram jól állta a sarat és azt kell mondjam, büszke voltam magamra, hogy megálltam a helyem a nehéz helyzetekben. Amikor már elég ideje utaztam és elfáradtam, elszegődtem egy helyi tehénfarmra önkénteskedni, ahol megismerkedhettem egy kedves farmgazdálkozó családdal, megtanultam joghurtot és fagyit készíteni, napos borjúkat etettem cumisüvegből és ház körüli munkát végeztem, cserébe pedig isteni ételeket és kényelmes lakrészt kaptam. Utazásom vége felé fináléként négyszer is megcsodálhattam a sarki fényt...
Biztosan sokan kérdezték már tőled: nem veszélyes nőként egyedül utazni?
Erre a kérdésre nehéz válaszolnom. Én a világ legbiztonságosabb országát választottam a kalandomhoz, mert nem akartam, hogy a félelem akadályozzon bármiben is. Ugyanakkor ismerek számtalan bátor nőt, utazóbloggereket, akik nap mint nap bebizonyítják, hogy nőként igenis lehet egyedül utazni akár életvitelszerűen, tanácsokat és bátorítást adnak azoknak, akik még csak tervezik az elindulást.
Mit javasolsz azoknak, akik még soha nem csináltak ilyet: hogyan vágjanak bele, milyen utazási célpontot válasszanak, hogyan készüljenek fel a megszokottól eltérő kihívásokra?
Van
egy posztom kifejezetten kezdőknek, amelyben összegyűjtök néhány alapvető tanácsot. Ezen túl azt mondanám azoknak, akik mégis félnek belevágni, hogy érdemes utazós blogok olvasásával inspirálódniuk, mert ezek egytől egyig arra emlékeztetnek, hogy igenis meg lehet lépni a lehetetlent, el lehet indulni egyedül, hogy érdemes belevágni a kalandba és elindulni az álmaink után.
Ha három szóban össze kellene foglalni, mi a legjobb ebben a szabad utazási formában, neked mi lenne az a három szó?
Ha három szóban össze lehetne foglalni ezt, nem lenne ennyi utazós blog... Maximum haikukat olvasgatnánk helyettük. De teszek egy próbát:
Minőségi idő a világban.
A fotók a Wanderlust blog szerzőinek saját képei.
