Hogyan építsünk életre szóló flow-t magunknak?
A flow-val foglalkoztam itt a blogon az elmúlt hetekben. Itt a záróposzt a témában, ami szerintem a legizgalmasabb aspektusa ennek a témának: hogyan lehet hosszútávon, akár életre szólóan fenntartani a flow-állapotot a saját életünkben? Lehet-e egyáltalán és ha igen, hogyan? Megsúgom: igen. De - ez is, mint bármilyen ezzel kapcsolatos élmény - tudatosságot és erőfeszítést igényel.
A flow nem vajákos handabandázás, nem légbőlkapott ideológia és nem egy divatos selfmade filozófia, de még csak nem is ötperces, szupergyors örömforrás. Tudományosan kutatott jelenség, precízen leírt "tünetegyüttes" és ami a legjobb: viszonylag egyszerűen gyakorlattá konvertálható pszichológiai fogalom. Az egyszerű benne az, hogy bármikor elkezdhetünk tudatosan ránézni a saját életünkre, megvizsgálni abból a szempontból, hogy mennyi és milyen minőségű flow-élményünk van. Ha kevés van, vagy mostanában egyáltalán nincs ilyenünk, akkor pedig a fejünkre csapni, hogy "óh, te marha, hát miért nem foglalkoztál ezzel eddig?" és elkezdeni előszedni egy régi kedvenc tevékenységet, kipróbálni egy új hobbit vagy kihívást és sikerélményt keresni ott, ahol eddig ellustultuk a dolgokat. Itt, itt és itt vannak sorrendben az előző flow-cikkeim a témában, ha épp most vagy ebben a fejrecsapós fázisban és szeretnél támpontokat kapni ahhoz, hogyan csináld, hogy minél többször megtapasztald a flow-t, akkor olvasd el ezeket.
Flow: a kezdő lépések
A flow-t meg lehet élni szinte bármiben: a kertészkedéstől az autóvezetésen át, a nyelvtanuláson keresztül a naplóírásig vagy a kocogásig. Tényleg szinte bármiben. De ha egymástól különböző, szigetszerűen elkülönülő tevékenységekben éljük meg a flow-t, akkor a téma szakértője, Csíkszentmihályi professzor szerint ez kevés lehet:
Amíg az öröm olyan elszigetelt tevékenységekből fakad, amelyek nem kapcsolódnak össze egymással értelmes egésszé, addig sérülékenyek vagyunk a káosz támadásaival szemben.
Kezdetnek tehát tökéletes, ha beiratkozunk egy régóta tervezgetett tánctanfolyamra, túrázunk a barátainkkal a természetben vagy fotózni kezdünk egy komolyabb géppel. Ami kompatibilis a mi vágyainkkal, adottságainkkal, kellő kihívást jelent, de teljesíthető számunkra - az biztosan jó lesz nekünk és előbb-utóbb áramlat-élményt hoz. Ha pedig tévedtünk és mégsem, akkor lehet újabb területeket feltérképezni és újabb élményeket kipróbálni vagy eddig elhanyagolt részeit fejleszteni az életünknek.
Az élet értelme
Ha viszont ennél többet szeretnénk, akkor muszáj egy olyan egységes célt találni az életünkben, amely a kisebb céljainkat is egységbe foglalja. Az élet értelme. Félve írom le, mert közhely, blabla, meg már az ókori bölcsek is... De az az igazság, hogy tényleg megkerülhetetlen, hogy ezen gondolkodjunk, mi az élet értelme és hogy erre vonatkozóan legyen egy saját, belső válaszunk és aztán egy életstratégiánk:
Nem számít, hogy egyénileg mi a végső célunk - a lényeg, hogy elég vonzó legyen ahhoz, hogy egy életre szóló pszichikai energiát belefektessünk. Akár az, hogy nekünk legyen a legszebb sörösüveg-gyűjteményünk a környéken, akár az, hogy felfedezzük a rák ellenszerét, vagy hogy egyszerűen teljesítsük azt a biológiai parancsot, hogy gyerekeink legyenek, akik túlélnek minket és boldogulnak az életben. Bármilyen cél képes jelentést adni életünknek, ha világosak a feltételei és a cselekvés szabályai, továbbá koncentrálni tudunk rá és elmélyedni benne.
A "nagy cél"
Az, hogy mi ez az értelmes, nagy cél, azt csak mi magunk dönthetjük el, valójában kevéssé számít, hogy éppen mi az elfogadott vagy divatos társadalmi norma, ha az nekünk semmit sem jelent személyesen. Az első lépés ez: őszintén válaszolni arra a kérdésre, nekünk most, ebben az életszakaszban mi jelenti az élet értelmét. Megengedve azt, hogy a huszonéves korunk ideái már fényüket vesztik negyvenes vagy hatvanas éveinkre, és már egészen más dolog tud tartósan lelkesíteni minket. Nem hiszem, hogy levonna egy értelmes, hosszútávú cél értékéből az, ha nem negyven éven keresztül folyamatosan, csak mondjuk tíz évig jelenti számunkra azt az egységes, belülről jövő és "lázba hozó" célt, amiért szívesen tevékenykedünk.
A csinálás
A cél, az eszme azonban vajmi kevés önmagában. Több olyan embert ismerek, aki rajong az állatokért és állatvédőnek tartja magát, de azon túl, hogy cuki kutyás képeket posztol a fészbúkon, mást nem csinál az ügy érdekében. Természetesen joga van mindenkinek annyira bevonódni egy ügy pártolásába és felkarolásába, amennyire az neki komfortos és egyáltalán nem kell mindenkinek bálnavadászhajókat üldözőbe venni az óceánon. De lehet ezerféle módját találni annak, hogy csináljak valamit, ténylegesen tegyek azért, amit ilyen "nagy célnak" érzek az életemben. Ez lehet akár teljesen csak önmagamra vonatkozó cél: pl. tökéletesen beszélni egy idegen nyelvet. Vagy a mikroközösségemért: családomért, falumért, szakmai közösségemért stb. végzett tevékenység, de lehet globális, világméretű célok iránti élköteleződés is. A lényeg a csinálás.
A cél eléréséért meg kell küzdeni, a szándéknak cselekedetté kell válnia. Nem is annyira az számít, hogy eléri-e valaki a célt, amit kitűzött magának, inkább az, hogy erőfeszítéseit a cél megvalósítására fordította-e, vagy pedig szétszórta és elvesztegette.
Harmonikus egység
Nem 10 perces önismereti teszt, de nem is velünk született képesség az ilyen nagy, átfogó célok megtalálása. Sokkal inkább kitartó, reflektív belső munka. A csinálós része pedig sokszori próbálgatás-kísérletezés és olykor csalódásokon, kudarcokon, unalmon átlendülő erőfeszítés eredménye. Hogy megéri-e? Egyértelműen igen. Számomra ez a végső üzenete Csíkszentmihályi könyvének, amivel teljes mértékben tudok azonosulni:
"Viszonylag könnyű rövid időszakokra rendet teremteni az elmében; erre bármilyen reális célkitűzés képes. Egy jó játék, egy sürgős munka, egy boldog közjáték otthon mind fókuszálni tudja a figyelmet, és előidézni ezzel az áramlat harmonikus élményét. Az élet egészére azonban már sokkal nehezebb kiterjeszteni ezt az állapotot. Ehhez az kell, hogy energiánkat olyan célokba fektessük, melyek elég meggyőzőek ahhoz, hogy még akkor is igazolják erőfeszítéseinket, mikor a forrásaink kimerültek. (...) Ha céljainkat jól választottuk meg, és ha van ahhoz bátorságunk, hogy az akadályok ellenére is kitartsunk mellettük, akkor figyelmünk olyan mértékben a tetteinkre és a körülöttünk zajló eseményekre fog irányulni, hogy nem lesz időnk boldogtalannak lenni. Akkor pedig közvetlenül megérezzük az élet szövevényében a rendet, mely minden gondolatot és érzelmet harmonikus egységgé illeszt össze."
forrás: Csíkszentmihályi Mihály: Flow - Az áramlat (Akadémiai Kiadó, 1997)
Ur Anita, coach
Ha szeretnél foglalkozni a saját flow-d megtalálásával és elmélyítésével, akkor szeretettel várlak egyéni coachingra - a néhány alkalmas coaching-beszélgetés jó keretet adhat a saját válaszaid megtalálásához. Részletek: itt.
