Test/tudat (nem csak) anyaként
Nem lesz nagy fizikai részletezés, panaszkodás vagy edzésnapló, inkább reflexió arra, épp hogy is van most nálam ez a "hogyan vagyok a testemben" dolog. Az apropója pedig az, hogy pár napja a Helló Hasizom workshopon jártam Kulcsár Vajda Enikőnél.
Ha velősen össze akarnám foglalni, hogy mi most az alapérzésem a testemmel kapcsolatosan, akkor az nagyon rímel Palya Beának erre a friss beszámolójára magáról. Amúgy is nagyon bírom Palya Beát, és az én domináns érzésem is ez: de jó, hogy nem leszek már többé terhes! Elképesztően örülök a három gyerekemnek, boldog vagyok, hogy vannak ők hárman. És nagyon hálás vagyok a testemnek, ahogyan bírta azt, ami az elmúlt öt évben történt, amiért jól működött, amiért szó nélkül tette a dolgát. Öt év alatt négyszer voltam terhes (volt egy vetélésem is), így öt éven keresztül gyakorlatilag szinte folyamatosan terhes voltam vagy szoptattam. A testem másé volt, másé is volt hosszú-hosszú ideig. Ez a dolgok rendje, tudom én - de őszintén szólva ez túl sok volt így egyben, egy projektként, hosszabb szünetek nélkül. Ezért most nagyon örülök, hogy öt év után visszakaptam a testemet. Most már csak az enyém újra és szinte kislányos izgalommal tölt el, hogy mit is kezdjek vele.
Ööööö... mit is kezdjek vele? Azon túl, hogy újra felnőtt módjára ihatok alkoholt, ehetek szusit és sportolhatok bármit, ha kedvem tartja. Először is elhatároztam, hogy szeretni fogom. Nem is annyira elhatározás volt ez, hanem egy determináció érzése, ami ha már egyszer van: hiszen úgysem tudok más testet választani, akkor miért ne szeretném és miért ne örülnék neki. Ő az enyém, én meg az övé - nekünk közös történetünk van, egy kész regény, amin mi már közösen keresztülmentünk az elmúlt 40 évben. Eszembe jutnak tesi órák gyötrődései a kötélmászással vagy a talajtornával. Gyerekkori érzések: mezítláb a fűben, az első darázscsípés, a szülői megnyugtató simogatások emléke. Láz, ájulás, betegségek. Első menstruáció. Első szeretkezés. Az első érzés (már felnőttként), hogy a sport és a fizikai erőfeszítés, a mozgás öröm is lehet és nemcsak Cooper-futásos kötelező kínlódás. Ha ránézek a combomra, tudom melyik az a striacsík, amelyik kamaszkorom óta ott van és melyik jött terhesen; sajátos térképe ez a velem történt változásoknak. :-) Az enyémek így együtt, a test emlékei és a mostani fizikai valóm. Minden ránc és minden kis zsírpárna én vagyok, meg a szép szemem, a karcsú bokám és a valódi szőke hajam is. Ez a mi közös regényünk, ami még sokáig íródik tovább (remélem).
Másodszor azt határoztam el, hogy alapjaiban támogatom meg a testemet. Mert szeretném, ha a következő legalább 40 évben is jól működne. Nem zsigerelhetem ki, nem lehetnek úgy fizikai elvárásaim, hogy én ne tegyek gesztusokat felé, hogy ne támogató és segítő attitűddel viszonyuljak hozzá. Nem fogyni akarok, meg visszanyerni a lánykori formámat (egyébként már akkor is nagy fenekem volt), meg maratont futni egy fél év múlva - mert most nagyon nem itt tartok. És főképp nem akarok idealizálni és képzeletben kergetni egy lehet, hogy sosemvolt tökéletes működést és kinézetet, amit kár lenne hajszolni. Onnan indulok ki, ahol most vagyok és a fő cél az, hogy valóban segítsem a testem regenerálódását.
Úgy döntöttem, hogy első körben a legtöbb, amit tenni tudok, hogy reagálok a testem aktuális igényeire. Mint a gyereknevelésben a válaszkész szülői attitűd: figyelem a jelzéseket és reagálok az igényekre. Ha pihenésre van szüksége a testemnek, akkor arra, ha könnyű fizikai tevékenységre (séta, biciklizés, hosszas nyújtózkodás) akkor arra. Ha alapvető reparálásra, amiért én is tehetek valamit, akkor arra.
És itt jött a képbe A Helló Hasizom workshop, ami ugyan nem csupán anyáknak szól, de elsősorban mégiscsak az ő problémájuk az az állapot, amin segíthet ez a célzott torna. A szétnyílt hasizomról pár évvel ezelőtt még semmit nem lehetett hallani, ma annál többet. Az előzőeknél nem, de a harmadik gyerekem születése után nemrég észleltem, hogy valami nem oké a hasammal. Semmi nagy dolog, de valahogy mintha egyáltalán nem lett volna hasizmom 8-10 héttel a szülés után sem, valahogy olyan furcsa volt tapintásra és érzésre is a köldök körüli rész, egyszerűen nagyon más érzés volt, mint az előző terhességek után. A 6 hetes kontrollon az orvosom szerint minden rendben volt, de ahogy szülés után sajnos legtöbbször nem foglalkoznak a gát körüli részek és izmok diszfunkcióival, ugyanúgy ezzel sem. A közfelfogás szerint orvosi szempontból ez nem létező vagy legalábbis nem jelentős probléma.
Szóval szétnyílt a hasizmom, sejtettem a leírások alapján. Korábban is követtem már Kulcsár Vajda Enikő blogját, az AnyaTest Projektet. Enikő korábban profi táncos volt, majd folyamatosan képezte magát, így lett fitness-oktató, pre-potsznatal tréner és pilatesoktató - figyelemre méltóan komplex hozzáállást eredményez ez a szakmai sokrétűség. A blog alapján szimpatikus volt a megengedő és támogató szemlélete, a testtudatossága, és az alapossága, ahogy tudományosan is utánajár a dolgoknak, meg persze az, hogy maga is kétgyerekes anya, aki a szakmai tudása mellett saját tapasztalatból is tudja, hogy miről beszél.
És mivel élő workshopot is tart rendszeresen a szétnyílt hasizom problémájára, ezért fogtam magam és elmentem a Helló Hasizom workshopra. Mindössze 2,5 óra a Jurányiban, de belefér némi anatómiai ismeret (döbbenet, mennyire nem vagyunk tisztában, legalábbis én biztosan nem a saját testünk felépítésével), némi alapozás és sok gyakorlás. A cél egy konkrét regeneráló program megtanulása, amit otthon kell utána végezni 6 héten keresztül egy videós gyakorlatsor segítségével és jó eséllyel segít funkcionálisan rendbehozni a dolgokat. Itt nagy hangsúly van a funkcionalitáson, vagyis nem az esztétikai változás (kockás has) a cél, hanem a hasizmok regenerálása ahhoz, hogy ne legyünk hátfájósak (ehhez ugyanis a hasizmok jó működésére is szükség van támasztékként), vagy hogy rendszeresen sportolhassunk később úgy, hogy nem ártunk vele magunknak és nem rontjuk tovább a szétnyílt hasizmos állapotunkat az egyébként ezzel az állapottal nem rendelkezőknek teljesen biztonságos gyakorlatokkal (pl. a jógában a hátrahajlós ászanákkal).
A gyakorlatsor nagyon egyszerű, bár jó néhány nyögés, sóhaj és fújtatás kíséretében sajátítottuk el, ami betudható annak, hogy szülés után pár hónappal nem feltétlenül van az ember fizikai csúcsformában, az én erőnlétem is inkább nyugdíjasforma mostanság. A workshop szemlélete pedig nagyon szimpatikus nekem, tulajdonképpen szervesen illeszkedik abba a szerencsére terjedő szemléletbe, hogy a terhesség, a szülés, a gyerekágy alatt a női test változása és a test működése nem hormonok és szervek elkülönült tevékenysége, és a női test egyáltalán nem az orvosi tankönyvek általánosító statisztikái alapján működik, hanem rendkívül egyéni módon, de feltétlenül komplexen. Minden mindennel összefügg, egységes szemlélet szükséges: nem lehet elkülönülten csak egyetlen izomcsoporttal foglalkozni, a hasizom a törzsizmok része és a gáttal együtt kezelendő ahhoz, hogy érezhető változást lehessen elérni. A cél a jó működés visszanyerése. Az első hét otthoni gyakorlásnál tartok, kicsit fújtatok, kicsit izomlázam van, de lelkes vagyok. Köszönöm, Enikő! Nektek is ajánlom ezt a workshopot, ha hasonló problémával szembesültök nem csupán közvetlenül a szülés után, lehet hogy akár évekkel utána.
Márcsak azért is lelkes vagyok, mert a harmadik pillére a saját mostani testtudatosságomnak az, hogy elhatároztam, ha túl vagyok az elsőkörös alapvető regeneráción, ami kb. 6-8 hét lesz, akkor szeretném igazán vállalhatóan rendszeressé tenni a mozgást az életemben. A rendszerességen és a vállalhatóságon is hangsúly van, szóval egy hosszútávon fenntartható, testileg épülést, lelkileg örömet és kikapcsolódást hozó rutint szeretnék. Olyat, ami nem bizonyos időszakokra szóló fellángolás és kötelezettség (amelynek megszegése bűntudattal jár), hanem jó szívvel vállalt, önmagamért-önmagamnak tett gesztus és természetes tevékenység. Összhangban az étkezéssel és a mozgás kifinomultabb változatainak (pl. tánc) megismerésével. Kíváncsiság van bennem azzal kapcsolatban, hogy a saját testem mire képes, nem is inkább teljesítményben, hanem a finom részletekben és az önkifejezésben. De ez már inkább testkultúra, meg egy tényleg hosszabb távú projekt - ígérem, később beszámolok majd a saját fejlődésemről!
AnyaTest Projekt a facebookon itt.
Örömterv blog a facebookon itt.
