Egy tégla nem tégla - avagy a leghíresebb (és legegyszerűbb) kreativitásteszt
A világ első kreativitástesztje egy J. P. Guilford nevű úriembernek köszönhető, aki a II. világháború idején, vadászpilóták kiválasztása során figyelt fel egy érdekes jelenségre. Azóta számtalan játékos feladvány, tréning és kreativitás-teszt használja ugyanazt az egyszerű kérdést.
A kreativitás mérése nem egyszerű dolog. Nyilván Picassot, Stephen Hawkingot vagy Steve Jobst a munkájukban elért nyilvánvaló eredményeik alapján mindenki kreatív elmének tartja. De mi a helyzet egy átlagemberrel? Hogyan mérhető a mindennapi életben, éles és valós helyzetekben, akár a munka területén megnyilvánuló kreativitás? Például szüksége van-e egy vadászpilótának kreativitásra? A csípőből jövő válaszunk: nem; hiszen az az általános felvetésünk erről a szakmáról, hogy épp a tökéletesen elsajátított szakmai rutin és a fegyelmezett utasítás-végrehajtás tesz jó vadászpilótává valakit. Ez a feltevés a II. világháború idején vadászpilóták tucatjainak életébe került. A kreativitás ugyanis rugalmas problémamegoldási készséget is jelent egyben.
Guilford a II. világháború idején az amerikai hadseregnél dolgozott pszichológusként és azzal bízták meg, hogy dolgozzon ki olyan személyiségteszteket, amelyekkel ki lehet szűrni a bombázópilótának legalkalmasabb embereket. Sokrétű felmérő-rendszert dolgozott mi: intelligenciatesztekkel és személyes interjúkkal - az akkori tudományosság legkorszerűbb mérőeszközeit használva. Legnagyobb bosszúságára azonban az amerikai légierő kirendelt mellé egy pszichológiában teljesen járatlan veterán pilótát is, aki ugyanazt a kiválasztó szerepet kapta, mint Guilford.
Hamar kiderült, hogy a veterán pilóta és a pszichológus különböző jelölteket választanak ki. Később, amikor mindkettejük eredményeit értékelték, akkor egyértelművé vált, hogy a Guilford által kiválasztott pilóták közül sokkal több pilótát lőttek le a bevetések során, mint a veterán pilóta kiválasztottjai közül. Guilfordot a későbbiekben ez annyira nyomasztotta, hogy már az öngyilkosság gondolatát is fontolgatta, helyette azonban szerencsére inkább úgy döntött a háború után, hogy felkeresi a veterán pilótát és utánajár a dolognak, miért voltak sikeresebbek - ami itt rendkívüli módon egyet jelentett az életben maradásukkal - az ő felvételre javasolt jelöltjei.
A veterán pilóta mindössze egyetlen kérdést tett fel a pilótajelölteknek:
Mit tenne, ha a gépét lőni kezdené a német légelhárítás, miközben német terület felett repül?
Mindenkit alkalmatlannak ítélt és elutasított, aki a következő választ adta: "magasabbra emelkednék". Ez volt a szabályzat szerinti egyetlen helyes válasz. Aki viszont így válaszolt: "talán zuhanórepülésbe fognék" vagy "cikkcakkban próbálnék tovább manőverezni" vagy "meghintáztatnám a gépet, hogy kitérjek a tűz elől" stb. azokat mind felvette, holott ezek a szabályzat szerint egyértelműen helytelen válaszok voltak.
Mit tudott ez a tapasztalt, veterán pilóta, amit a pszichológus nem? Guilford tévedése abban rejlett, hogy azok a katonák, aki vakon követik a szabályzatot, nagyon kiszámíthatóak. És ezzel tisztában volt a német légelhárítás is: tudták, hogy a tűz alá vett gép menetrendszerűen feljebb fog emelkedni, épp ezért a német repülők magasabban, a felhők fölött rejtőzve várták a tűz elől magasabbra emelkedő gépeket, hogy ott azonnal le is szedjék őket. A rögtönző, adott pillanatban kreatív problémamegoldással élő pilóták sokkal gyakrabban úszták meg ép bőrrel az akciókat.
Guilford ezek után arra tette fel a szakmai karrierjét, hogy "helyrehozza" a szakmai tévedését. Elhatározta, hogy ezentúl a pilótákat azzal a szempontrendszerrel kiegészítve választja ki, hogy kik képesek improvizálni, váratlan és nem szokványos megoldásokat is kitalálni, azaz kik kreatívak.
Az amerikai légierő számára készített első kreativitás-tesztjében arra kérte a felvételizőt, hogy
Sorolja fel egy tégla lehetséges felhasználásának minél több módját!
Az teszt értékelésében a korlátozott idő alatt létrehozott megoldások számát és az eredetiséget (fordított statisztikai gyakoriság) egyaránt figyelembe veszik. Az eredeti - szokványostól eltérő - megoldások nagyobb pontszámot kapnak. A "házépítés" a basic megoldás, de vajon mennyi más, különleges megoldás születhet még?
Ez a pofonegyszerű módszer a mai napig használatos kreativitásteszt - csak mivel a "téglás" példát sokan ismerik, így egyéb mindennapi tárgyakkal (gemkapocs, gyufásdoboz, újság stb.) helyettesítik a feladatban a téglát. A trénerek és a kreatív teamek jól ismerik az ilyen típusú feladatoknak azt a hatását is, hogy nagyszerűen képesek beindítani egy csoport kreatív fantáziáját, ami aztán átvihető életszerű munkafeladatok kreatív megoldására is.
Kedves olvasó, kíváncsi vagy a saját eredményedre? Toll és papír a kézbe, a feladat a következő:
5 perced van arra, hogy felsorold egy tégla felhasználásának minél több módját!
Meddig jutottál és mik jutottak eszedbe? :-) Oszd meg velünk itt kommentben vagy az Örömterv fb-oldalán!
Felhasznált forrás - Fredrik Haren: gondolat.ébresztő! (HVG Kiadó, 2010)
