2017. sze 22.

És mi a helyzet a motivációs gurukkal?

írta: ur.anita
És mi a helyzet a motivációs gurukkal?

microphone-1206364_1920.jpg

Na, biztos nem én fogom megmondani a tutit! De véleményem van róla. Nekem ez a műfaj sokáig fel sem tűnt, talán azért, mert ez itt nem Ámerika és nem lehet minden sarkon egy motivációs guruba botlani. A motivációs előadások és showműsorok műfaja átverés vagy valós motivációs támogatás lehet?

Szögezzük le az elején: nem jártam még élőben ilyen típusú előadáson és nem is tervezem, hogy járok majd a közeljövőben. Nem irigység, nagyképűség vagy lenézés van a dolog hátterében, hanem egyszerűen az, hogy engem nem érdekel a tömegrendezvény-effektus és a showműsor-hatás ebben az esetben. Feleslegesnek tartom, hogy ezért drága jegyet vegyek és letapostassam a sarkam; én koncerten szeretem a tömeget meg tüntetésen - az előbbinél a közös műélvezet és a hangerő miatt, utóbbinál az értékrendi hovatartozás közösségi érzése miatt. Viszont a jutyúb a barátunk, ott remekül lehet böngészni motivációs előadásokat. Otthon papucsban, pizsiben, a neszkafé kávémmal a kezemben is értelmezhető a tartalmuk és az üzenetük.

Őszintén szólva én Szabó Péterről se hallottam még soha. Valamikor nyáron botlottam bele, de akkor is Almási Kitti pszichológus fb-oldalán keresztül, amit követek, és százával kommentelték be az egyik posztját és küldték el melegebb éghajlatra, amikor bejelentette, hogy hamarosan együttműködik majd Szabó Péterrel. Rá is klikkeltem az oldalára, mert érdekelt, ki lehet ez a megosztó figura. Én biztos egy párhuzamos valóságban élek, de eléggé ledöbbentem, hogy 230ezren(!) követik. Ha te sem vagy képben, hogy ki és mi ez az egész, akkor nézd meg az oldalán a rögzített posztban felül a pár perces videót, ez a tavalyi élőshow összefoglalója, amin 10ezer(!) ember tombolt a Papp László Sportarénában. Szóval örültem, hogy ráakadtam, mert annyi mindenről nem tudok még, legalább most már erről igen, hogy ilyen is van.

Aztán elfelejtettem az egészet, amíg szembe nem jött pár napja egy online pszichológiai magazinnak ez a cikke, aminek a főbb tartalmával - ami a jelenséget elemzi -, egyetértek ugyan, de közben meg van valami szakmai elefántcsonttoronyból a pórnépre letekintés a sorok között. Mint amikor a tanárnénik panaszkodnak, hogy a mai gyerekek nem Jókait olvasnak, hanem harrypottert. Már valószínűleg azt sem, hanem népszerű anyázós-megmondós vloggereket néznek olvasás helyett. De ez van, ez a valóság, ha valami jelenséggé válik, akkor nem lehet fanyalogva bizonygatni, hogy az pedig milyen egy ócska vacak, bezzeg az én szakmai értékrendem szerint piedesztálra emelt cucc sokkal jobb lenne mindenkinek.

light-bulb-1246043_1920.jpg

3 dolgot gondolok a motivációs popszakma műfajáról:

1. Tényleg fontos elkülöníteni az egyes szakmai kompetencia-területeket. Coachként elkötelezett szószólója vagyok annak, hogy mindenki menjen pszichoterápiára pszichológushoz és ne pedig hozzám vagy máshoz coachingra, akinek egyértelmű, hogy terápiás keretben értelmezhető és érdemben pszichoterápia során előmozdítható a témája. Egy házasság válsága az én szakmai értékrendem szerint például egyértelműen nem a coach kompetenciakörébe tartozik. Komoly etikai felelőssége van mindenkinek, aki szakszerűséget színlelve kérdez, tanácsot ad, útmutatást nyújt, akár csak közvetetten is, de illúziót nyújt egy probléma megoldására olyan területen, amihez nem ért és amiben nincs jogosultsága ahhoz, hogy tevékenykedjen.

2. Viszont azt is gondolom, hogy tekintsük már felnőttnek az embereket! Mint ahogy választanak maguknak fogorvost, biztosítót, fodrászt, munkahelyet, edzőt, kedvenc tévésorozatot, esti olvasmányt, politikai pártot, tusfürdőt, barátnőt, vitamint stb., higgyük el, hogy tudnak választani maguknak olyan számukra hiteles csatornát/módszert/nézetet/embert is, aki segít nekik a motivációt megtalálni, felturbózni vagy az életük egy-egy részletét megváltoztatni vagy elkezdeni másképp gondolkodni róla. Engedjük meg nekik, hogy tegyék, ahogy jónak látják. Mindenki a saját élete szakértője, mindenki a saját választásáért felelős.

3. És egyébként motivációs idézetekkel ritkán lehet nagy bajt csinálni. Az "akkor vagy igazán boldog, amikor este már nem akarsz elaludni, mert a valóság jobb, mint az álmaid" mondat egy mosolygós, jól öltözött, fess férfival vizuálisan alátámasztva még nem okozott soha nagy galibát szerintem. Kellemes háttérkép. Ugyanez élőben kissé hatásosabb, de még mindig nem csinál többet némi pulzus-emelkedésnél. Alapvetően ez egy retorikai műfaj, ilyesmit csinált volna Cicero is a maga korában, ha van internete, fészbúkja, kamerája és belevaló csávó lett volna - és valószínűleg az volt. A manipulatív, érzelmekre ható szósz része a show-nak, látványos, de azért meglehetősen ártalmatlan a dolog. Nagy valószínűséggel a hatékonysága sem a legmagasabb egy ilyen motivációs előadásnak, hiszen tanulás- és fejlődésmódszertani szempontból tény, hogy a frontális módszerek sokkal kevésbé hatékonyak, mint az egyéni bevonódást, aktivitást, szerepvállalást, kommunikációt ösztönző és használó módszerek. Nem gondolom, hogy átverés (vagy csak épp annyira, mint a tévéreklámok), de talán nem ez a leghatékonyabb módszer.

Mindeközben meg nagyon hiszek abban, hogy nem tudni, hogy kinél mi válik be, mi indít el valamit, mi nyomja meg az ON gombot. Annyira különbözőek vagyunk, olyan rejtélyes sokszor az, hogy mikor-mi-miért lesz fontos, hiteles, érdekes vagy követendő példa nekünk. Mikor mi adja meg a kezdőlökést? A motivációs előadók ótvar nagy baromságokat nem mondanak, legfeljebb túl rózsaszín, túl általános, túl légből kapott az egész. Nehéz megtalálni magunkat benne: de mi van, ha valaki mégis ezáltal tud kapcsolódni egy vágyott változáshoz, mert neki most éppen ez a megléphető újdonság, innen tud indulni. Aztán jövőre lehet, hogy elmegy egy "rendes" önismereti csoportba is, aztán meg pszichológushoz, hogy "rendbetegye" az anyjával való viszonyát. Vagy nem. De reggelente jókedve lesz, és fütyörészget a dugóban ülve, ha az előző esti motivációs show-ra gondol. Akkor meg minden oké ezzel a műfajjal.

Nem állítom, hogy Szabó Péter lesz a példaképem; de én azért nem írnám le teljesen ezt a műfajt. Én például szeretek időnként TED-előadásokat nézni. Azok is motivációs előadások. Szórakoztatóak, profik, és még tanulni is lehet belőlük. Meg szoktam ilyen témájú könyveket is olvasni időnként - nem változtatják meg az életemet (nem is várom tőlük), de adnak ötletet, fókuszt, kis szikrákat, amik aktuálisan jólesnek vagy rövid időre felvillanyoznak. Ennyi. Ez például már egy több, mint 10 éves klasszikus, de nagyon kedvelem: Sir Ken Robinson, ebédszünetre kiváló szórakozás. És nem érzem azt, hogy lenyomott a torkomon valamit, amit nem szeretnék, hanem azt, hogy érdekes-kellemes-gondolatébresztő 20 perc volt, ami után eszembe jut, hogy mi is van az én tehetségemmel (meg a gyerekeimével). Így is lehet.

Kíváncsi vagyok, ti hogy vagytok a motivációs előadókkal, előadásokkal? Jöhetnek a 0-10-es skálán az utálom-imádom fokozatok - és még inkább a jó példák, ha tudtok ilyet!

És végezetül mi mással zárnék egy ilyen témájú posztot, mint egy igazán motiváló képpel? :-)

Ur Anita, coach

coffee-1587077_1920.jpg

 

 

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Szólj hozzá

önmegvalósítás boldogság-projektek