2018. jún 14.

"Ez a klub egy fűszer az életemben, ami elüt a hétköznapok felépítésétől és rutinjaitól"

írta: ur.anita
"Ez a klub egy fűszer az életemben, ami elüt a hétköznapok felépítésétől és rutinjaitól"

Szabó Veronika és a Kollázs Lakásklub

vera_nori_2.jpg

Sokszor gondolok arra, hogy az egyéni sikeresség akadálya gyakran az, hogy nagyban gondolkodunk. Túl nagyban. Hol van nekem időm közösségépítésre? Honnan lenne pénzem vállalkozást alapítani? Hogyan találjam meg a szuper startup-ötletet, amit még senki nem talált ki a világon? Mivel kereshetnék igazán sok pénzt? Ilyenkor 10 ezer fős közösségekre, több száz alkalmazottal dolgozó cégekre, a Prezire mint tuti-sikeres startup-cégre asszociálunk és sokmilliós éves bevételre gondolunk. Aztán arra jutunk, hogy ezektől mi fényévnyi távolságra vagyunk… Ha ezek a saját sikerdefinícióink, akkor lehet, hogy valóban így van: mi vagyunk a saját akadálya a saját sikerességünknek a nagyra növesztett elvárásainkkal (amiből persze rögtön remek kifogásokat is lehet gyártani: miért nem változtatunk azon, amin szeretnénk…). Íme egy példa az ellenkezőjére: kezdjük kicsiben! Itt a #sikeresnők sorozatom 6. interjúja!

Vagyis mi lenne, ha egyszerűen csak a saját életünkben, saját igényeinkben, saját kis mikroközösségünkben néznénk szét? Mi lenne, ha kicsiben kezdenénk valami újat? És lehet, hogy maradnánk kicsiben a későbbiekben is. Közben élnénk tovább a hétköznapi életünket, de lenne egy olyan saját választáson és saját befektetett energiákon alapuló része az életünknek, ami bizsergető, éltető, különleges dolog. Nem nagy dolog. Csak valami, amit szeretünk, aminek értelmét látjuk, amit szívesen csinálunk, ami mellett kitartunk, amire pozitív visszajelzéseket kapunk. Amikor a sikerre gondolok, nekem itt kezdődik a dolog.

Meg akartam mutatni nektek, hogy így is lehet, ez is az, ilyen út is van, ezért kértem meg Szabó Veronikát, hogy beszélgessünk a két éve indított Kollázs Lakásklubról, amit egy barátnőjével együtt alapított és működtet. Női közösséget épít, rendszeres találkozókat szervez, ötleteket tesz bele a Kollázs Lakásklubba. És ez jó neki is és másoknak is!

Mi volt a kezdeti ötleted ezzel a klubbal kapcsolatban?

A kezdeti ötlet az volt, hogy szeretnék csinálni valamit, ami az enyém, de hiányzott ehhez a kapacitás: két kisgyerekem van, teljes állásom, egészen egyszerűen felismertem, hogy erre van időm és többre nem.

Hogyan indult a Lakásklub?

Nem egyedül csinálom, Szerján Nóra barátnőmmel ketten kezdtük el és szervezzük azóta is a Lakásklubot. Sokat köszönhetek neki, és ez az egész lehet, hogy nem lenne, ha az ő lakása nem lenne, ugyanis máshol kezdtük. Aztán még az elején váltottunk, az ő lakása egy igazi kellemes, szalonos helyszín, ahol kényelmesen elférünk – tökéletes otthona a Lakásklubnak!

14523259_10154707446793938_4924897102102078717_n.jpg

Milyen volt az első egy-két alkalom?

Izgulós. Főleg azon izgultam, hogy eljönnek-e az emberek. Az a tapasztalatom, hogy aki az elején eljött, az azóta is rendszeresen jár. Lehet, hogy nem mindig jön el, de nem csak egyszer jön - ez a tendencia. Az elején gondot okozott a szűkebb baráti-ismerősi körön kívüli embereket elérni. Eleinte az én személyes ismerőseim jöttek el, de azóta fokozatosan tágul a kör, már mások ismerősei is jönnek. Ez ugyan lassan megy, de rájöttünk, hogy jó ez így, mert így meghittebb és bizalmasabb a légkör. Vannak új emberek és hangsúlyos egyéniségek, de nagyon jó így együtt a közösségi dinamika.

Kezdetekkor mit vártál ettől a klubtól?

Érdekes módon az elején nem gondoltam közösségépítésre. Azt gondoltam, hogy majd mindig más emberek jönnek el az egyes alkalmakra. Eleinte csak arra gondoltam, hogy ez a fajta beszélgetős klub jó kiszakadási, kikapcsolódási lehetőség lesz másoknak is, főleg anyáknak.

Magamból indultam ki, hogy nekem ez jólesne. És aztán az első alkalom után mindenki újra akart jönni.

Miért Kollázs? És miért pont Lakásklub?

A „lakásklub” elnevezést a meghittsége miatt választottuk, meg ennek van egy különlegessége, zártkörűsége.  A „kollázs” elnevezés pedig egy szavazás eredménye volt, hat lehetséges verzió közül ez lett a győztes a tagok között. Nekem a „kollázs” elsősorban azt jelenti, hogy a közösségből mindenki beletesz valamit. Meg azt is, hogy különbözőek vagyunk, de itt valahogy egy „képpé” állunk össze.

Mit gondolsz, miért járnak az emberek a Kollázs Lakásklubba?

Azt hiszem, a közösség miatt. A feltöltődés miatt. Jó érzés ezt a lehetőséget megadni másoknak.

Neked személyesen mit ad ez a klub?

Egyértelműen feltöltődési forrás. Meg elfáradási is, de ezzel nincs semmi baj. :-) Egy csomó ötletet kapok az egyes alkalmakon, amit aztán lehet, hogy nem valósítok meg, ami rám eléggé jellemző, de akkor is inspiráló dolog ötleteket kapni másoktól. A klubunk idővel elkezdett egyfajta megbízható ajánló-bázisként is működni: legyen szó olvasásra érdemes könyvekről vagy pl. egy excel-tábláról, amiben megosztottuk egymás között a nekünk bevált szakembereket, pl. a vízvezeték-szerelő Andrást. Az biztos, hogy ez a klub egy fűszer az életemben, ami elüt a hétköznapok felépítésétől és rutinjaitól. Itt nem a mindennapi anya-szerepemben vagyok, ez üdítő és különleges dolog. Ez az a terep, ahol sikeresnek érzem magam.

Mi a felépítése egy klubdélutánnak?

Egy hétvégi napon, kb. hat hetente egyszer van Kollázs Lakásklub. Délután 2-kor kezdünk és 6 körül van vége egy alkalomnak. Az első 20 perc az érkezésről és a késők bevárásáról szól. Utána jön mindig egy előadó, aki egy előre egyeztetett témában beszélget velünk, kb. 40-50 percben. A beszélgetős-ülős előadás után jön egy kis uzsonna. Ilyenkor mindig van egy negyedórás hátmasszázs lehetősége is egy külön szobában, jelképes összeg fejében, hogy mindenki élhessen a teljes feltöltődés lehetőségével. Ezután mindig egy kézműveskedős etap szokott jönni: itt egyszerű dolgokra kell gondolni, nyaklánc-készítésre, dekupázsolásra stb. Ebbe egyébként nagyon szívesen beszállnak a tagok is kezdeményezőként és ötletadóként, irányítóként.

Én a büfét is próbáltam kiadni másnak – de arra azért nem olyan nagy a lelkesedés. De ez lehet, hogy nem is baj, mert amúgy is van egy erőteljes gasztro-érdeklődésem. Volt egy idő, amikor úgy éreztem, hogy ha már úgyis készülök harapnivalóval, akkor kipróbálhatok új különlegességeket készíteni és ezeket itt megmutathatom másoknak is.

Lehet előadókat ingyenesen elhívni egy ilyen alkalomra?

Igen, lehet. Eleinte ugyan azt gondoltam, hogy erre majd egy külön büdzsét kell kiépíteni. De aztán beigazolódott, hogy ingyen is lehetséges előadókat meghívni. Legtöbbször olyan embereket keresek meg, akik még nemrég kezdtek el valamit és lehet, hogy nekik is jól jön ez a lehetőség, mert szükségük van referenciára, ügyfélkör bővítésére vagy akár az előadói tapasztalatuk fejlesztésére. Vagy elkötelezett civilek jönnek el, akiknek van valamilyen szenvedélyük, „kattanásuk”. Ez egyfajta kutatómunka, megfelelő embereket találni és felkérni előadónak.

Ez egy kölcsönös együttműködés, még akkor is, ha nem fizetünk érte: mindenki jól jár vele.

Azt hiszem, nekem erre van szemem, hogy kit érdemes felkérni. Egyébként is nagyon nyitott vagyok az újdonságokra: már egy divathullám előtt észreveszem, hogy mi lesz a trendi, az izgalmas, a felkapott hamarosan. Volt már fotós, kozmetikus, coach, lakberendező, stylist, táplálkozási szakértő is az előadónk.

Mivel szoktad indokolni, hogy érdemes hozzátok eljönni előadónak?

Általában azzal szoktam indokolni, hogy jófejek vagyunk. Meg van masszázs. Meg kaja is. :-)

Pénzügyileg mennyire éri meg egy ilyen klubot fenntartani?

Önfenntartó a klub. Kérünk egy minimális hozzájárulást alkalmanként, ami a kaját fedezi, ha pedig marad belőle, akkor az évad végén csinálunk egy közös outdoor-alkalmat belőle, ahol elköltjük a megmaradt összeget.

Átlagosan hány fő jár a Kollázs Lakásklubba?

Tizenhatan voltunk a legtöbben. De ez már a határa ennek a műfajnak. A 8-10 az átlagos létszám.

Ez egy csajos program?

Igen, kifejezetten. A Kollázs Lakásklub egy női klub lett, egy női közösség. Máshogy beszélnénk, máshogy lennénk együtt, ha férfi is lenne köztünk. Így az egész együttlétnek van valami intimitása, hogy csak mi, nők vagyunk egymás közt.

Megtartó erőnek érzem ezt a női közeget, ahol jól működő közösségi szabályok és szokások, egyfajta összetartozás alakult ki.

Ha az összetételt nézzük, a csoporttagok kb. fele gyermekes, a másik felének nincs gyereke, épp ezért én tudatosan ügyelek arra, hogy ez ne egy anyaklub legyen a tematikájában. Ez az anyáknak is a hétköznapokból kiemelő lehetőség.  Mivel mindig van egy vezető téma, ami tematizálja az adott alkalmat, meg egy jól működő időbeli beosztás, ezért semmiképpen nem tolódik el egy hétköznapi frusztrációkat kiadós, panaszkodós vagy pletykálós műfajba a lakásklub.

Most hol tart a klub?

Jól működik, van egy ritmusa már az egésznek, amibe én is belelazultam az idők során és már nem izgulok azon, hogy hányan jönnek el egy alkalomra. Tavaly nyáron nagyon klassz volt az outdoor-klubdélután, amikor egy budapesti városfelfedezős napot csináltunk közösen. Idén is lesz ilyen, mert a tavalyi nagyon jól sikerült.

17098409_10155218330278938_1974474172359874344_n.jpg

Melyik volt számodra eddig a legkiemelkedőbb klubdélután?

Egy hangulatot-érzést tudok a leginkább megragadni. Volt egy nyári alkalom, amikor valahogy nagyon felszabadult volt mindenki, még egy csoportképet is csináltunk jókedvünkben. Rajtam valami földet söprős szép ruha volt, és emlékszem, ott szabadultam föl először: hogy jó, hogy ez az egész van az életemben és működik. Ez egy bevésődős élmény volt.

Mit ad neked ez az egész két év után?

Azt az érzést, hogy én erre képes voltam. Nagyon jó érzés, hogy Nórival együtt tényleg képesek voltuk megcsinálni és azóta is fenntartani a klubot. Nemcsak kitaláltam, hanem meg is csináltam valamit. A közösségépítő része is bizsergetően jó dolog: hogy vannak olyan emberek, akik nem ismernék egymást, ha nem találkoztak volna itt a klubban.

Mostanában már azt is érzem, hogy ennek a klubnak van egy saját élete, nem csak abban a pár órányi jelenléti időben történik valami, hanem két alkalom között is.

Személyesen pedig igenis van ennek egy ünnepi jellege az életemben, szép ruhát felvenni, sminkelni, várni és szervezni a következő alkalmat – ez nagyon jó érzés.

Milyen perspektíva van ebben a klubban? Van-e valami, amit ezzel el akarsz érni vagy egyszerűen jó ez a működésmód, ami most van, és ez maradjon meg a jövőben is?

Mindig vannak ötleteim ezzel kapcsolatban: inspiráló a klub és az előadók. De nincs konkrét tervem vele. Egyszerűen jó, hogy van. Tulajdonképpen ez egy különleges hobbi az életemben.

Leginkább abban van perspektíva, hogy a közös tudásunkat, kiemelkedő egyéni érdeklődésünket megoszthatjuk itt egymással.

Egyfajta közös, egymástól tanulási platform lehetősége ez.

Ha valaki hasonló klubot szeretni szervezni a saját lakókörnyezetében, mikroközösségében, annak mit tanácsolnál, hogy kezdje el?

Megfelelő lakást kell erre a célra keresni, ahol kényelmesen többen is elférnek, körbe tudnak ülni és persze a vendéglátó is szívesen felajánlja a lakását rendszeresen erre a célra.

Jó, ha van társ is hozzá, aki segít a koncepció kitalálásában, a szervezésben, a vezetésben.

A felelősség is megosztható így, meg két embernek több barátja van, akit meg lehet hívni… :-) Nekem nagyon jó, hogy Nórival közösen csináljuk ezt. Szerintem jól bevált struktúra az is, hogy időben fele-fele arányban ülős-beszélgetős és kézműveskedős-csinálós része van a mi klubunknak. Ha a tagokra gondolunk, akkor pedig az is fontos, hogy olyan embereket hívjunk meg, akikről tudjuk, hogy jól éreznénk velük magunkat. Közösség belőlük építhető talán leginkább.

Mi lesz öt év múlva?

Nem tudom, meddig van ebben kraft és meddig tartható fenn az érdeklődés mások részéről, de bennem nagyon is megvan a szándék a folytatásra. Az egy előremutató dolog, hogy most meghirdettük több hónapra előre az időpontokat, hogy mindenkinek lehessen tervezni. Így előadókat is megbízhatóbban tudunk szervezni az egyes időpontokra.

Az az igazság, hogy a Lakásklub fenntartása és szervezése pont az a dolog, ami nem igényel túlzott energia- és időbefektetést az életemben, tehát abszolút fenntartható dolognak tűnik, ami a hosszú távú működésnek a záloga lehet. Tőlem mehet tovább, akár egészen nyugdíjas korunkig!

Címlapfotó: Szerján Nóra és Szabó Veronika, a Kollázs Lakásklub alapítói

Az interjút Ur Anita készítette.

Szólj hozzá

interjú #sikeresnők