2017. ápr 11.

Miért jó, hogy csináltam egy polcot? Technika #1 workshopon jártam!

írta: ur.anita
Miért jó, hogy csináltam egy polcot? Technika #1 workshopon jártam!

20170410_105753_3.jpg

Ami a képen látható, én magam csináltam! Nemcsak a festést és a tárgyak felhelyezését rá, hanem az egészet. Igen: fúrtam is hozzá és egyéb komoly barkácseszközöket is használtam. Baromi büszke vagyok magamra! Technika #1 workshopon jártam a hétvégén, mindenkinek ajánlom, mert nagyon jó dolog. De miért is jó, hogy a saját kezemmel csináltam egy ilyen polcot?

Kezdjük az elején. Elmész egy asztalos-barkácsolós workshopra, ahol azt várod, hogy egy szakállas bácsi, az Asztalos majd jól megtanít neked mindent, ami egy polc elkészítéséhez kell. Kicsit szorongsz, mert nő vagy és még életedben nem volt a kezedben fúró (kalapács már igen, de azt egy kisujj-körmöd bánta). Homályos és felettébb szorongató emlékeid vannak a nyolcvanas évekbeli saját általános iskolai technika óráidról, amikor is teljesen értelmetlen tárgyakat (pl. nem gurulós teherautó) kellett falapocskákból erre totálisan alkalmatlan, életlen fűrészkékkel, vérrel és verítékkel elkészíteni. Szenvedtél vele, csúnya lett, hármast kaptál rá, és nem értetted, mire jó ez az egész. Rémálmokból vissza: ott a workshop reggele és nem szakállas bácsi, hanem egy fiatal csaj vár, Réka, aki tényleg asztalos (régebben meg antropológus volt, de aztán kitanulta inkább ezt a szakmát), ő tartja a workshopot. Helyes, talpraesett, jókedvű, segítőkész és nagyon ért hozzá, meg látszik, hogy szereti is nagyon. Első sztereotípia megdöntve: asztalos csak férfi lehet. Már megérte eljönni, sóhajtok magamban.

Mi is az a Technika #1? Budapest első, mindenki számára elérhető nyitott faipari műhelye.

A Hello Wood alkotócsoport és a Közgazdasági Politechnikum hívta életre azzal céllal, hogy mindenki számára lehetőséget biztosítson arra, hogy megismerkedhessen és elmélyülhessen a faipar és a barkácsolás világában. A IX. kerületi Vendel utcában, a Közgazdasági Politechnikum udvarán, egy földszintes épületben található, több teremből áll. A legnagyobb teli van komoly asztalosgépekkel, amelyeknek nem fogom most prezentálni a nevét, de tudjátok: hangosak, fűrészport szórnak a levegőbe, vágnak, csiszolnak stb. Na, ezeket mi most nem használjuk, mert amire én jöttem, Bevezetés a barkácsolásba - Kisbútor workshop, a kézi szerszámok használatát tanítja meg úgy, hogy közben elkészíthetsz egy saját kisbútort. Lehet választani egy jópofa kis sámli-rakodóasztalka és a képen látható 3 elemű polc között. Én ez utóbbit választom, sámli van már otthon elég. Munkavédelmi oktatás után bele is csapunk a fúrás-faragásba, öten vagyunk, barátságos és családias a hangulat. Megtanulunk tervrajzot leolvasni (olyasmi, mint a ruháknál a szabásminta), megtudjuk, hogyan érdemes számolni, ha anyagbeszerzésre indulunk egy saját projekthez, megtanuljuk jól kimérni és megjelölni az anyagon a megfelelő logikus munkafázisokat, hogy aztán ne keveredjünk el, hogy melyik darabbal mit kell csinálni. Már ez is nagyon érdekes, fogalmam se volt ezekről eddig. De igazán akkor lesz izgalmas, amikor kézbe vesszük a workshop főszereplőjét, az elektromos fúrót. Réka szakszerűen bemutatja: hogyan kell használni, hogy kell fúrófejet cserélni, melyik fej mire való, hogy kell tartani, milyen a jó fúróhang és milyen az "azonnal hagyd abba" hangja (mert akkor valami éppen félresikerül).

Nagyon élvezem, egy új világ. Kicsit akcióhősnőnek érzem magam. Aki fúr is, ha kell. Látványos a dolog, lyukak keletkeznek pillanatok alatt, eleinte még ügyetlen vagyok a fúrófejek cseréjénél, a végén már teljesen simán megy. Aztán összeállítok, csavarozok, csiszolok, festek. Minden munkafázisban praktikus, bennfentes tanácsokat kapunk, mit hogy érdemes csinálni, de mindent magunk csinálunk. Mi megyünk az eszközökért, senki nem áll a hátunk mögött, de bármikor lehet segítséget kérni. Az önálló munkavégzésre vagyunk "szoktatva" az első pillanattól kezdve, meg arra az evidenciára, hogy persze, hogy meg tudod csinálni!

tech1.jpg

Laza, természetes hangulat van. Tetszik nekem ez a folyamat, nincs erőltetve semmi, alkothatsz kedvedre. Hozzáadott élmény - a munkafolyamat élményén kívül: ez egy jó hely, szimpatikus emberekkel. Merthogy nem csupán egy műhely, ahol használati díj fejében (sok kedvezménnyel!) szabadon használhatod az eszközöket és tematikus workshopokat tartanak, hanem egy valódi közösségi hely. Jönnek gyerekek a Poliból, akik ide járnak szakkörre. Beszélgetek egy fiatal anyukával, aki nem a mi csoportunkban van, egyedül dolgozik valamin a műhely másik termében, a 7 hónapos gyerekével van itt, szoptatja-ringatja két munkafolyamat között. Mindenki barátságos, van valami "saját váram - saját ügyem" érzés a levegőben. Ezt bizonyítja a Technika közösségi műhely víziója is:

Szeretnénk minél szélesebb körben megosztani veletek a saját kézzel elkészített alkotás örömét, bebizonyítani, hogy nem csak egy szép vagy praktikus tárgyat kapunk a folyamat végén, hanem egyfajta meditációként is felfoghatjuk, a hétköznapok rutinjából való kiszakadásként, egy felszabadító élményként.

Délután négy. Egész nap kellemes fűrészpor-illatban töltöttem a napot. Kiviszem az udvarra a kész, fehérre festett (egy csomó színből lehet választani, én vintage fehéret választottam) polcomat száradni, leülök mellé a padra. A csuklómat érzem, kellemesen fáradt vagyok (tudjátok, az a fizikai munka után érzett jóleső fáradtság), és... van egy saját polcom, amit én csináltam! De valójában nem is a tárgy maga a fontos, hanem az, hogy elhiszem, hogy én ilyet tudok csinálni. Merthogy nőnek a fakanál, meg varrótű, guzsaly. A normatív ideológia szerint, meg a kislány korunk óta belénk nevelt minták szerint. De hogy lehet fúrni is tudni, és ez egyenesen belső határtágító érzés lehet, mert ezzel túllépek valamin, ami belémrögzült félénkség, bénázás, "nekemeznemmegy" - na, ez nekem is új érzés. Szerintem önbizalmat építeni például pont így lehet, hogy csinálsz valamit, ami kicsit túllép ezen a belső komfortkörön. Nem mellesleg, amit tanultam, az praktikus, a mindennapi életben is jól használható tudás - mi például még idén új lakásba fogunk költözni és egészen biztos, hogy merek a kezembe venni fúrót, csavart, csavarbehajtót és majd saját magam összeszerelni, feltenni valamit.

Hát, ezért jó, hogy csináltam egy polcot.

A következő két nagyon érdekes workshop a Technikában még áprilisban:

Biciklis workshop Ez nagyon klassz! Mindenkinek, aki szeret bringázni.

17800034_1869168966705812_652157971063580444_n.jpg

Variációk tálcára A lusta vasárnapi reggelik elmaradhatatlan kelléke.

dsc-8452_orig.jpg

És még több workshop a közeljövőben. Menjetek a Technikába fúrni-faragni!

Ha pedig követnéd, akkor:

Technika #1 a facebookon ITT

Örömterv blog a facebookon ITT

 

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Szólj hozzá

kipróbáltam!