Hogyan választod ki a következő interjúalanyodat? – kérdezte nemrég tőlem valaki. Kell lennie valaminek a történetében – mondtam -, ami „izgat” engem: egy vezérmotívum, amire azt érzem, ez másoknak is példa, inspiráció, felismerés lehet. Enikő történetében leginkább az ragadott meg, hogyan lehet a saját élményéből, élettapasztalatából (itt az anyaság és az anyasággal megváltozott testélmény) munkát: inspiráló, perspektivikus és megélhetést biztosító vállalkozást csinálni. #sikeresnők - 9. rész

Hogyan lehet valakinek a korábbi tanulásait, élettapasztalatait, munkakompetenciát (szociológus, táncművész, újságíró-műsorvezető, edző) evidens és fluens módon becsatornázni az új munkájába?

Mert az nem úgy van, hogy tanultunk (apropó tanulás, olvastad az előző cikkemet erről?) és csináltunk valamit, aztán mást csináltunk, és megint mást (ilyen manapság azért gyakran van felnőtt életutunk során…), de ezek hermetikusan elzárt, különálló szigetekként lebegnek a karrierünkben. Minden mindennel összefügg - ha látjuk és engedjük, hogy összefüggjön! Enikő látja, engedi és kiaknázza ezeket az összefüggéseket, sőt plusz erőforrásként használja mindehhez a saját élményű tapasztalatait. Lehet tanulni tőle!

Itt a #sikeresnők sorozatom 9. interjúja, Kulcsár Vajda Enikővel, az Anyatest Projekt alapítójával és vezetőjével:

Hogyan szereted nevezni magad? Gondban vagyok a foglalkozásodat illetően…

Táncművész, edző, posztnatális edző (PFA), és még azt is hozzá szoktam tenni a végén, hogy szociológus. Ez utóbbin szoktak is röhögni, amikor bemutatkozom. Egyébként a szociológus végzettségemnek igenis van köze a többihez. Az Anyatest Projektben pedig különösen van jelentősége!

Milyen jelentősége van?

Az anyaság egy társadalmilag meghatározott dolog: hogy hogyan gondolsz a testedre. Erről vannak szociológiai kutatások, hogy

a tested nem egy objektív valóság, azt te valahogy érzékeled – ez a személyiségedtől is függ és a társadalmi normák is erősen meghatározzák.

Az anyaságnál például ezt tetten lehet érni abban, hogy mikortól és meddig gondolsz magadra testileg anyaként, friss anyaként, gyermekágyas anyaként. Ezt abszolút befolyásolja a társadalmi közmegegyezés. Plusz a GYES hossza.

Ami nálunk extra hosszú…

Igen. Ott van a két szélsőség, például egy amerikai nő, aki 6 hétig van GYES-en, neki teljesen más képe lesz arról, hogy az ő teste milyen és milyennek kellene lennie, mint egy magyar nő, akinél a gyerekágy egy „bemelegítés” a következő, hosszú, friss anyás korszakra. Az amerikai nőnél meg a vége a friss anyás korszaknak, rapid módon letolja azt a pár hetet és megy is vissza dolgozni.

És ez azt is jelenti, hogy a testétől is más működést vár el?

Igen, ha más a norma, akkor a testedhez te is másképp közelítesz. Az anyaságban egyébként is nagy sokk az, hogy mennyire befolyásolnak a társadalmi elvárások. Ha addig egy hippi voltál, egy forradalmár és azt érezted, hogy te mindent úgy csinálsz, ahogy azt jónak gondolod; amint anya leszel, óhatatlanul is elkezded érezni azt, mi az, hogy társadalmi nyomás.

Ez a testre lefordítva: az, hogy például a szülés után fél évvel még egyáltalán nem vagy összeszedett testileg, az egyrészt teljesen elfogadott, a többség úgy is gondolja, hogy jól van ez így, hosszú idő kell még ehhez… Egyébként tényleg hosszú idő kell, de egyáltalán nem mindegy, hogyan viszonyulsz hozzá. Az Anyatest Projektben így aztán előjön a szociológus énem is…

Mesélj arról, hogy honnan indultál!

Táncosként indultam. Táncművészként végeztem és dolgoztam is a kortárs táncban pár évig. Aztán volt egy pont, ahol ebből kiszálltam, tévés műsorvezető és riporter lettem. Akkor azt éreztem, hogy nagyon elegem van a színpadi ömlengésből, abból, hogy mindig magammal foglalkozzak - a próbákon is, koreográfusként is, magamból építkeztem, magamat analizáltam folyamatosan. Meg amúgy se egyszerű élethelyzet kortárs táncosnak lenni. Akkor kezdtem el tévézni, egy jó darabig ez a kettő még párhuzamosan futott egymás mellett.

A tévézés a Kultúrház c. kulturális műsor volt, ugye? Veiszer Alindával együtt, az szakmailag egy nagyon jó csapat volt!

Így van. Az egy legendás műsor volt! Alinda, Winkler Nóra, Galamb, Veress Dóri, plusz a remek szerkesztők- szupercsapat, tényleg! Aztán a tévés korszak után egy ideig digitális újságírással is foglalkoztam, riportokat készítettem külsősként az Indexnek. Menekült témában - akkor ez nem volt még ennyire fősodorban levő téma - például én készítettem riportokat elsőként. Hat hónapos terhesen forgattam a szerb határon, egy téglagyárban, ami a menekültek búvóhelye volt. Döbbenetes volt. Terhesen ezt nem lehetett bírni se lelkileg, se fizikailag, szörnyű volt azt ott látni – ezért abbahagytam ezt a vonalat.

És mi lett a gyermeked megszületése után?

Amikor megszületett az első gyerekem, akkor volt egy nagyon erős saját élményem: nem tudtam, hogy mit csináljak a testemmel, hogy újra jó formába kerüljek.

Ez egy új testi élmény, egy testi nehézség volt?

Igen. Például nagy volt a hasam, nagyon nagy. Tudod, amikor megkérdezik, hogy mikor jön a gyerek... Pedig már megjött, itt volt. És belefutottam mindenbe, amibe lehet: szétnyílt hasizom, hólyagsérv, inkontinencia... Aztán magamon kitapasztalva a rehabilitációt, szerencsére elég jól helyrejöttem. De a második terhességnél már kifejezetten a terhesség alatt készültem arra, hogy mit lehet csinálni, mit fogok csinálni. Egy csomó olyan külföldi oldalt követtem, ami ezzel a témával foglalkozik. Sokat tanultam és végig dokumentáltam azt, amit én csináltam.

Aztán a szülés után nem sokkal szereztem meg a hivatalos postnatal fitness specialist végzettségemet. Ez egy érdekes határterület, a fitness és a rehabilitáció határán helyezkedik el, az alap a regeneráció, erre épül a fitness része. Rohamosan fejlődik ez a terület, sokkal többet tudunk a szülés utáni rehabilitációról, az inkontinenciáról vagy például a császármetszés utáni állapotról, mint tíz évvel ezelőtt. Elkezdtem tehát tanulni, de egy darabig kérdés volt, hogy mi lesz ebből. A férjem operatőr és évente van kb. fél év, amikor nincs otthon, mert forgat. A logisztika tehát nem volt egyszerű. De a második gyerek születése után az volt bennem, hogy én nagyon vissza akarok menni dolgozni!

Azt tudtad, hogy hová, mibe szeretnél visszamenni dolgozni?

Határozottan az volt bennem, hogy ezzel szeretnék valamit kezdeni, a posztnatális fitness témával. Az Anyatest Projektben összetalálkozik minden, amihez én értek. A testtel való foglalkozás, a tanítás, a terület tudományos jellege – ami közel áll hozzám -, a szociológiai vetülete, az újságíró múltamból pedig jól jön a kommunikáció és a videós tudásom, ami nagyon kell ehhez is. Csak az elején még hiányzott az idő és a keretek, hogy összerakjam ezt az egészet. Felépíteni valamit rengeteg energia és kísérletezés!

A kompetenciáid és a már meglevő tudásod jó alapot nyújtott ahhoz, hogy belevágj. Sokaknál azonban ezen a ponton inkább a belső engedély hiányzik.  Neked nem volt dilemmád azzal kapcsolatban, hogy „szabad-e” ezt neked csinálnod, létrehoznod?

Nem, olyan dilemmám nem volt, hogy ezt szabad-e. De olyan dilemmám nagyon is volt, hogy jó, hogy én ehhez értek, de üzleti tapasztalatom nincs. Semennyi. Ez egy hiányzó láncszem volt!

Hogy a szolgáltatást meg is vegye valaki…

Igen, egy céget kellett felépíteni és utána működtetni. Igazából nem is számítottam rá az elején, hogy ez mennyi tanulást és melót jelent. Mindenki tudja, aki vállalkozást vezet, hogy van a dolognak egy szakmai része – ami már önmagában nagy falat, de legalább ugyanakkora része a minden egyéb, a marketing, a kommunikáció, a pénzügyi része: a biznisz. Ebben van egy segítőm, egy tanácsadóm, akivel időnként konzultálok. Meg sokat is olvasok róla – mondjuk, nem mindig túl lelkesen… Ez néha teher, de muszáj ezeknek a részeknek is működni, ha egy vállalkozás már több lesz, mint hobbi. És igen, van még mit csinálni, jól látszik, hogy melyek azok a területek, ahol még fejlődni kellene; ehhez az kell, hogy időt szánjak rá, tanuljak róla, leüljek megcsinálni.

Az elején hogy sikerült átlendülnöd a logisztikai nehézségen? Ott voltál két gyerekkel, a második még újszülött volt, a férjed pedig gyakran távol volt. Hogyan tudtál időt szánni a vállalkozás elindítására?

Napi szinten volt bébiszitterem, aki pótnagymamaként működött. Enélkül nem ment volna. Én csodálom, ha valaki képes erre hasonló segítség nélkül.

Mi volt a legnehezebb része az indulásnak?

Egyértelműen a biznisz-építés. Ebben még most se vagyok elég jó. A kétségbeesés visz előre: ha van valahol egy hiány, arra muszáj kitalálnom valamit! Minden biznisz elindításánál már van egy csomó dolog, amihez értened kellene ahhoz, hogy egyáltalán beinduljon az egész. Úgy érzem, ha az elején nem kérek ebben szakmai segítséget, akkor nem működne most ez a vállalkozás, mert ehhez én tényleg nem értettem.

Te ezek szerint tudsz segítséget kérni. Mertél segítséget kérni.

Igen, én merek segítséget kérni. Az üzleti szakmai tanácsadón kívül másoktól is kértem segítséget egy-egy területen, ahol hiányom vagy elakadásom volt.

Ha egy tanácsot megfogalmazhatok azoknak, akik most vágnak bele valami újba: vonj be másokat is!

Akár úgy is, mint egy „informális kuratórium”: valakik, akikkel megbeszélheted a szakmai és üzleti problémáidat és akikkel formálhatod az elképzeléseidet! A barátok és a család is fontos tényező, de ők az érzelmi támogatást adják. Emellett kell az objektív, szakmai jellegű támogatás: mentor vagy mentorok. Már az is sokat jelent, ha valakinek, egy kívülállónak megfogalmazhatod, összefoglalhatod az ötleteidet, terveidet - már azzal sokat tisztul a kép és kikristályosodnak a dolgok.

Igen, én ezt tudom coachként… Képzésre is jártál a hiányzó üzleti tudásod pótlására?

Csak egy rövid, négynapos üzleti képzésre jártam. De már ez is sokat jelentett, az alapokat megadta. Akkor azt éreztem, hogy tanulni is muszáj, meg azt is, hogy muszáj ütköztetni az elképzeléseimet másokkal, a valósággal, a külvilággal. Kell a visszajelzés. Én nem mertem volna úgy elindítani az Anyatest Projektet, hogy nem mondom el másoknak, nem kérem ki a véleményüket. Mert meg lehet mindent a saját károdon tanulni. De minek? Erre való a tanulás és a szakértők. Miért akarnék kiszúrni magammal?

Te mit élsz meg sikernek?

Nekem az a siker, ha össze tudom egyeztetni a munkámat a gyerekeimmel úgy, hogy nincs hiányérzetem.

Lehetne már ez a cég ötször akkora, mint most... De én nagyon nem érezném jól magam attól, ha 12 órát dolgoznék naponta és az életem másik felére nem lenne időm. Nekem az a siker, hogy jól tudok, jól tudjak balanszírozni a kettő között. Csak az a siker, aminek az árát is tudod  vállalni! A tavalyi évem nagyon kemény volt. Akkor azt mondtam, még egy ilyen évet többet nem… Az idei év már sokkal jobb. Ehhez az is hozzájárult, hogy nagyon sokat fejlődtem egy év alatt munkaszervezésben, nagyobb rutinom lett a feladatok elvégzésében és már sokkal jobban strukturálom az időmet, ami eleinte nagyon nehezen ment.

Az otthoni munkában az volt az óriási kihívás, hogy nem tudtam jól összepasszintani a strukturálatlan időt a végtelen feladatokkal.

Volt egy pont tavaly, amikor annyi volt a munka az Anyatest Projekttel, hogy azt mondtam, én ezt nem bírom, ha ez így megy tovább, akkor abbahagyom és elmegyek a teszkóba árufeltöltőnek. 

Aztán nem mentél el… hanem folytattad. A munkaszervezésbeli fejlődésen kívül segítette a kitartásodat az, hogy volt-van missziója annak, ami csinálsz?

Nagyon! Van misszióm, az Anyatest Projektnek van missziója. Tudom, hogy forradalmárnak tűnök, de ez az, hogy a női test el van nyomva és ennek megváltoztatására szeretnék megoldási lehetőségeket mutatni. Az elnyomást a társadalmi normára értem: kezdve a szülés körülményeitől, egészen addig, hogy hogyan tekint egy orvos a testedre („mit akar? hiszen már gyereke van… már mindegy”), hogy sokan a gyermekvállalás után teljesen elveszítik a kapcsolatot a testükkel, idegennek érzik… és ez így is marad.

A másik oldalról pedig ott az elvárás: legyél szép, legyél sovány, legyél szexi. Ne legyen egy külső nyomás rajtad, ami bénít. Legyen jól működő, erős, nem fájó tested, na, AZ szép szerintem! Tudod, az erős az új szexi, van egy ilyen mondás is.

Már-már a szlogenem ez:

ne hagyd annyiban, keress rá megoldást!

Nem kell életed végéig együtt élni az inkontinenciával, a méhsüllyedéssel, a lógó hassal stb. – lehet ezekre a problémákra megoldást találni. Légy jól a testedben, légy jóban a testeddel, mert a test örömforrás. Én ebben szeretnék segíteni a nőknek! És ebben az online korban minden korábbinál könnyebb megoldásokat találni, bárhol is élsz, bármilyen körülmények között, mert elérhetőek az információk, a tudásanyagok, az otthon is végezhető online edzések.

Igenis jár mindenkinek az idő és a figyelem, hogy a testével foglalkozzon. A jó viszony a testeddel alap a jó élethez.

És a jövő?

Szeretnék még újra táncolni egy kicsit! Kíváncsi is vagyok nagyon, milyen lenne, mert például soha nem voltam még ilyen erős fizikailag, mint most… Ehhez egy stabil lelki állóképesség is társul. Ez jó kombináció. Az Anyatest Projektben pedig abszolút van perspektíva, mert sok nőnek, egyre több nőnek van igénye arra, hogy megoldásokat találjon a problémáira.

Mi a zárszó?

A mozgás öröm – ebben nagyon hiszek.

Meg abban is, hogy érdemes a mozgással foglalkozni, energiát szánni rá. Leszel még nyugdíjas, nem? Lesznek unokáid és szeretnéd, ha utánuk is tudnál szaladgálni… Minden egyes perc, amit a testedre, a mozgásra fordítasz, befektetés a jövődbe.

Az interjút Ur Anita készítette

fotók: Kulcsár Vajda Enikő