A változásról másképp: rizóma-elmélet
A változás - annak természete, a benne levésünk, modelljei és különböző megélési lehetősége régóta foglalkoztat filozófiai, pszichológiai, tudományos... és színtisztán egyéni szempontból is. A változás egyszerűen állandóan jelen van az életünkben, mégis megfoghatatlan és nehezen tetten érhető (hiszen legtöbbször nem egyértelmű, hogy hol az eleje és a vége) - épp ezért elképesztően érdekes. Most egy nagyon inspiráló változás-elméletet mutatok be, abszolút közérthetően!
Nincs többé szó sem kiindulásról, sem megérkezésről. A kérdés inkább ez: mi zajlik "között"?
Gilles Deleuze francia filozófus neve biztos nem jön szembe velünk reggel a metrón a napilapokat olvasgatva, pedig tulajdonképpen nagyon szerethető és széles körben fogyasztható, amit ő mond a változásról a rizóma-elméletében.
A rizóma a botanikusok számára nyilván ismerően cseng - nekem nem rémlett sehonnan, leginkább valami karfiolféle növényre emlékeztetett a hangzása alapján. De nem karfiol, hanem gyökértörzs a jelentése. A rizóma a gyökértörzseikkel hálózatban terjedő növényekre jellemző, ilyen például a gyöngyvirág. Akinek van otthon a kertjében, az tudja, hogy évről évre újabb területeket hódít meg magának, láthatatlanul a föld alatt terjeszkedve és a hálózatban az egyes növényegyedek kapcsolatban vannak egymással. De például az internet is ilyen rizomatikus struktúrájú, amelynek a különböző részei állandó és folyamatos kapcsolatban vannak egymással.
De mi köze ennek a változáshoz? A változást (pl. életünk egy jelentős fordulatát) hagyományosan hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mint egyik pontból a másikba jutást. A-ból B-be. Sőt, leginkább alulról felfelé. A változás vágyottan csakis valamiféle fejlődés, felfelé törekvés, vertikális irányú mozgás lehet. A fejlődést képi szimbólumként gyakran gyökeres faként ábrázolják, egy törzzsel és ágakkal, közös kezdőponttal, a gyökerekkel. Ez alapvetően megfelel a haladásba vetett hitünknek, mindig arra törekszünk, ami egy lépcsőfokkal feljebb van... és nem fordítva.
Hát éppen ezt a felfelé irányultságot, ezt az elterjedt fa-modellt kérdőjelezi meg a rizóma-modell. Azt javasolja, hogy az életünkről ne csak szokásosan lentről felfelé, hanem sokféle irányban, horizontálisan gondolkodjunk! A rizómás növényekben is minden elem összekapcsolódik, keresztezi egymást, és mégis minden egyed képes egymástól függetlenül is létezni.
A változásra tekintsünk úgy, mint aminek nincs eleje és vége. Nem az állandóság, a kiindulópont és a végpont a lényege, hanem a valamivé válás. Képzeld el, hogy nem úgy tekinted a mostani helyzetedet, mint egy megrekedést, egy nem elég jó pozíciót, amit meg kell haladni, amit még fel kell építeni - kizárólag egy irányba: felfelé, hanem fejlődési lehetőségek, kapcsolódások, elágazási utak szinte végtelen tárházát. Ahol a már most rendelkezésedre álló kapcsolódási pontok felé való bármilyen elmozdulás fejlődést, tanulást, élményt és tapasztalatot hoz - tehát csak profitálhatsz belőle. Szerintem ez egy végtelenül felszabadító gondolat: akár karrierépítésről, akár párkapcsolat vagy baráti kapcsolatok erősítéséről, akár egy diploma megszerzésének vágyáról van szó.
Magunkra vonatkoztatva megkérdezhetjük: lehet, hogy nem is egy felfelé törő fejlődési létrán állunk? Nem függőlegesen, hanem vízszintesen fejlődünk?
Lehet, hogy nem egyre jobbak, csak mások leszünk?
A világ középen keletkezik. Nem könnyű középen észrevenni a dolgokat...
Az már a sors fintora, hogy a horizontális rendszerű rizóma-elmélet megálmodója, Gilles Deleuze a lehető legvertikálisabban, egy ablakból kiugorva vetett véget az életének...
Neked hogy tetszik ez az elmélet? Tudod magadra vonatkoztatni?
forrás - Krogerus-Tschappeler: 52 változásmodell
Ha tetszik, csatlakozz a facebookon is az Örömterv oldal kedvelőihez. Sőt, most már az Örömterv zárt csoportba is beléphetsz, ha szeretnél még több hasznos tartalmat és inspirációt kapni az önfejlesztés témájában!
