Tavaly bukkantam rá először erre a kezdeményezésre: válassz egy szót az egész éved mottójául. Csak egy szót. Játékos, tét nélküli kipróbálásnak indult a részemről, magam sem gondoltam volna, hogy ilyen nagy hatással lesz rám a választott szó egy éven keresztül. Vissza- és előretekintés. És vajon mi lesz az új egyszavas mottóm 2018-ra?

2017-ben ezt a szót választottam január elején egész évre szóló útravalóul: FLOW.

Vágytam rá piszkosul. Egészen pontosan volt néhány terület az életemben, ahol stabilan megvolt a flow érzése, régi és jól ismert tevékenységekben, amiket viszonylag ritkán űztem az elmúlt években, ergo valóban ritkán éltem meg a flow-t a mindennapokban. Régebben például az utazásban-túrázásban, a kertészkedésben, a futásban, a mély és ráérős beszélgetésekben, a kreatív főzésben találtam meg. Aztán az elmúlt években valahogy elmaradoztak vagy elcsökevényesedtek ezek a kikapcsolódási források.

Mert ugye főzök én szinte mindennap, de amikor éhes gyerekek hisztérikusan követelik az általuk fogyasztásra alkalmasnak minősített ételek egyikét (értsd: a 3 lehetséges verzióból -  rántott hús sült krumplival, pörkölt tarhonyával, pizza), és a hónapban már nyolcadszor főzöl tarhonyát, aminek véletlenül lehulló ragacsos kis darabkáit utána konkrétan a földön négykézláb csúszva kell szemenként összeszedegetni a padlóról... akkor kevéssé érzed a flowt. Szóval átalakult a főzés - ez a számomra korábban egyértelműen szabad öröm- és flow-forrás - egy rutinosan ismétlődő unalommá és kötelezettséggé. Korántsem szinglikorom havonta néhányszor, jókedvből űzött, kísérletezős gasztro-élményfaktora volt már (amit jócskán elősegített a séfek első számú alapszabálya: egy kis bort az ételbe, sokat pedig a pohárba - a jó munka elősegítésére...).

Persze jöttek újabb flow-faktorok az életembe. Például a munka: a coaching nagyon hamar flow-nak bizonyult, és a blogolás is azonnali szerelem lett. Mégis volt bennem egy erős hiányérzet, még többet szerettem volna, több tevékenységben megélni minőségi flow-élményt. Tavaly év elején úgy döntöttem, jó, akkor legyen ez a vezérfonal 2017-hez. És az történt, hogy működött. Sokszor, nagyon sokszor eszembe jutott a flow. És attól, hogy eszembe jutott, elkezdtem figyelni rá. Utánaolvastam a szakirodalomban, hogy akkor már tényleg felkészüljek, mit is várok tőle - és magamtól. Még a blogon is szenteltem egy többrészes sorozatot a témának, annyira jelentősnek és közérdekűnek ítéltem meg a flow-elméletet és a flow gyakorlati alkalmazásának praktikáit.

Néhány területen tudatosan kezdtem el építeni a flow-t. Nyáron újrakezdtem a futást. Egészen addig, amíg ki nem derült, hogy cukorbeteg vagyok és úgy döntöttem, jobb ha ránéz a mozgásprogramomra egy személyi edző, aki az állapotfelmérés után nem javasolta az összevissza ész nélkül futkorászást, amit előtte néhány hétig műveltem. Inkább gyógytorna-szerű fokozatos terhelést és erősítést. Belátom, igaza volt, és egyébként néhány hétnyi rendszeres erősítés is hozott mozgás közben megélt flow-t. Meglepően egyszerű volt, csak időt, figyelmet, némi erőfeszítést kellett cserébe beletennem. Meg egy csomó apró-cseprő dologban is megjött a flow: a városi sétákban, a rollerezésben és biciklizésben, a teraszon kertészkedésben, spontán programokban...

Őszinte leszek. A gyereknevelésben hiányzott a legjobban. Imádom a gyerekeimet, meg irtó cukik és egyértelműen szuper, hogy vannak ők az életemben. De. Velük lenni sokszor inkább melónak tűnik, mint felhőtlen szórakozásnak. Ezen szerettem volna a legjobban változtatni. Megvizsgálni és ha kell, megváltoztatni a saját életemben a gyereknevelési flow-hoz szükséges feltételeket és belső hozzáállásomat. Több időtlen belefeledkezést, tét nélküli mókázást, "csakúgy" vagyunk és jól érezzük magunkat érzést, áramlat-élményt. Korábban, amíg nem voltak gyerekeim, tulajdonképpen így képzeltem a gyereknevelést, hogy az ilyen lesz nagyrészt. De nem lett. Nem számoltam a saját permanens, több éven át tartó kialvatlanságommal, a sorban születő gyerekek 0-24 órás gondozási és etetési feladataival, a szaros pelenkák tonnányi kupacával, a mindennapos nyűgösködéssel, hisztivel, "azonnalakarom"-mal... ami közben nehéz flow-t megélni. Mármint persze, hogy voltak szigetszerű csúcsélmények: nagy összebújások, nevetős együttjátszások, szuper közös pillanatok... de többet és tartósabbat, meg könnyebben hozzáférhetőt szerettem volna. Egész évben ez volt a fókuszban, nem görcsöltem rá, de gondoltam rá és tettem érte. És konkrét statisztikát ugyan nem tudok prezentálni, de most igenis sokkal több gyereknevelős flow-élményem van! A kulcs a megengedés-elengedés és a strukturált körülmények megteremtésének az együttese volt. Vagyis a kísérletezés ezzel a kettővel: egy gyereknek (háromnak még inkább...) kellenek a szabályok + a kiszámíthatóság, de kell a szabadság is. Meg a szülőnek is ugyanez a kettő. Ennek billenékeny (de tanulható!) egyensúlya hozta meg nekem a több flow-t.

Na, szóval: egy szó, ami vezérfonal egy egész évre. A nyelv csodálatos valami, ezt nyelvészethez értő emberként állítom. Kell a tudatos, részletes, több szempontot is figyelembe vevő racionális tervezés - ezt meg coachként állítom. Először az kell. Aztán pedig lehunyni a szemet és hagyni, hogy rád találjon egy szó, ami kifejezi az évedet, ami most a tiéd lesz 12 hónapig, ami segít majd téged. Mert könnyen felidézhető, mert egyszerű, és mert mindig mindennek több dimenziója van. Egyetlen szónak is. Nem kell túlbonyolítani, ha megvan és biztosan a tiéd, akkor elkezd élni a választott szó és teszi a dolgát. A nyelv varázslatos dolog. :-)

Az én választott szavam a 2018-as évre:

miért?

Miért? Ez jött most: egy kérdés, ez dobol bennem. A miért a legjobb és legevidensebb kérdés ahhoz, hogy mélyebbre lássak a felszínnél. A miért mindig megnyit egy újabb réteget, mindenféle dologban közelebb visz a megértéshez (az meg a megoldáshoz), legyen szó szakmai kérdésről, emberi kapcsolatokról, problémákról, saját vágyakról. Meglátjuk, mi sül ki ebből év végére... beszámoló 12 hónap múlva!

Neked mi lesz a választott szavad 2018-ra?

Ur Anita, coach