Új sorozatot indítok: 3 óra kikapcs. címmel! Olyan, főként budapesti vagy Budapest környéki komplex programokat ajánlok majd Nektek, amelyek 3 órában tartalmas kikapcsolódást, pihenést, szórakozást, feltöltődést adhatnak. Lesz benne kultúrprogram, kávézó-étterem, piac, mozgás, pihenés, lelassulós és pörgős tipp egyaránt; egyedül, barátnősen vagy párosan is kivitelezhetően. És miért pont 3 órában? Mert nekem mostanában nincs sokkal több időm... Hátha ti is, hasonlóan hozzám, nehezen szakítjátok ki a mindennapok mókuskerekéből a valódi, aktív, tartalmas saját időt. 3 órát azonban valóban meg lehet szervezni, be lehet tervezni mindenkinek. Ha nem, az tényleg csak kifogás... Feltöltődésre, kikapcsolódásra fel, tele a város jó helyekkel és programokkal! Fedezd fel Te is, csinálj időt magadnak, próbáld ki és élvezd!

Természetesen csak olyan élményekről számolok be Nektek, amit kipróbáltam, tetszett és tematikusan az én preferenciáimat tükrözik. Ehhez először is át kellett gondolnom, hogy nekem milyen típusú tevékenység jelent mostanában valódi feltöltődést. Ez egy dinamikusan változó dolog: nem ugyanaz jelentette a vágyott kikapcsolódást ezelőtt 5 évvel, mint most; és talán 5 év múlva is változik majd a szükségletem - épp ezért fontos őszintén ránézni arra, hogy most éppen mi fontos. Nos, nekem mostanában óriási igényem van egyedül töltött időre, amikor nincs gyerekzsivaj, kötelező teendők, szabadon (nem babakocsit tolva és gyerekkezeket szorongatva) mászkálhatok, saját tempóban tölthetem el az időmet, nem kell más igényeire figyelnem és csendben-egyedül maradhatok a saját gondolataimmal, szemlélődhetek, ehetek-ihatok, nézelődhetek ráérősen.

Másodszor is azt kellett átgondolnom, hogy milyen tartalmú programokhoz van kedvem. Imádom a minőségi ételeket, italokat, szívszerelmem az igényes és izgalmas gasztronómia, szeretek új ízeket kóstolgatni vagy megszokott dolgokat magas minőségben kipróbálni. Mivel drága fine dining (különleges) élményt nyújtó étterembe nem egy átlagos hétköznap délutánon jár az ember, mert tényleg csak különleges, ünnepi alkalmakra tartogatja, egy évben egyszer-egyszer engedheti meg anyagilag magának, ezért nem ezek lesznek a fókuszban. Annál inkább kicsi, érdekes helyek, ahol megfizethető áron jó kávét, finom sütit, minőségi gyorsebédet stb. lehet enni. Nekem meghatározóak ezek az ízélmények, a hangulata ezeknek a helyeknek - tehát biztosan többször olvashattok majd ilyen élményemről. A másik, ami fontos: a kultúra, a művészet, a valamiféle szellemi élményt nyújtó, elgondolkodtató, vagy egyszerűen csak esztétikailag, művészileg érdekes, élvezetes, kellemes programok: kiállítás, film, könyv - amit nyugodtan olvasgathatok valahol, koncert stb. Harmadik tartalmi szeletként pedig igényem van a lelassulásra, bámészkodásra, ráérős sétára, szemlélődésre is a kevéske szabadidőmben.

Az első ilyen tervezett 3 órás kimozdulásom tökéletesen hozta ezt a hármas elvárást. Íme, ezt ajánlom most nektek júliusi 3 órás kikapcs. programként!

Patrisa Provence

Először ennem és innom kellett valamit tízóraira. :-) A MÜPA felé menet, ahhoz közel, a Soroksári úton található ez a kávézó-sütiző-reggeliző. Nincs rá jobb szó: cuki! És franciás, hangulatos, pici, szerethető. Vannak kifejezetten reggeli menüjeik, amik egész délelőtt elérhetők, bármelyiket kipróbálnám. Ínycsiklandó a sütipult kínálata, de sajnos cukormentes édességük  nincs (én meg cukrosat nem ehetek...), úgyhogy maradt a főképen látható sajtos-sonkás szendvics egy koffeinmentes tejeskávéval. Isteni finom volt és nagyon kiadós, ebédnek is beillene! Mellé ráérősen a HVG Extra friss különszámát olvasgattam, A Nő címmel jelent meg - ajánlom Nektek is, klassz riportok, érdekes témák vannak benne, a hívószó pedig ez: szabadság. Nyári téma, örök téma, egy kis társadalmi kitekintésben... Majdnem egy órát elüldögéltem itt, csend volt, nyugalom, majszoltam a szendvicsemet, csak néha ugrott be egy-egy környékbeli törzsvevő irodista a kedvenc croissant-ját beszerezni (óh, de kár, már elfogyott a pisztáciás?).

Nők Chanelben

A Ludwig Múzeumban (a MÜPA épületében, a IX. kerületben) a nyár egyik "legnőibb" kiállítása nyílt meg. Kötelező megnéznivaló, ha érdekel a divat; de akkor is, ha odavagy a művészi divatfotókért. Én a divat iránt kevésbé érdeklődöm, na, de a Chanel, az azért egészen más, nem is divat, hanem kortörténet, korstílus, koreszme. Egészen döbbenetes módon, a Chanel teljes, korlátlan hozzáférést biztosított a két művészfotós, Peter Farago és Ingela Klemetz Farago számára, azt a ruhát vitték, oda és olyan beállításban használták, ahogy csak akarták. Egy végtelenül izgalmas anyag jött így össze, amelyet egyrészt észak-európai híres (általam nem ismert) modellekkel és közép-európai modellekkel készítettek. Nem egyszerűen divatfotók ezek, hanem a gondos helyszín-választásnak és a különleges atmoszférájú kompozícióknak köszönhetően erősen áthallásos, sokrétegű, művészi alkotások. A modellek (mind a ruhák, mind az őket viselő lányok) zseniálisak, a beállított vagy elkapott pillanatok pedig szépek, lenyűgözők vagy töprengésre késztetnek. Milyenek vagyunk mi nők, egyedül, amikor azt hisszük, hogy nem látnak minket; és milyenek akkor, ha nagyon is azt akarjuk, hogy lássanak minket, milyenek elszigetelődve vagy milyenek mások testközelében? Az alföldi pusztán vagy egy Madame Curie-t idéző laboratóriumban? Esszenciális sűrűségű képek, ahol a ruha egyszerre főszereplő és elhanyagolható mellékszál.

Mennyi idő volt?

Még egy kis padon ücsörgés és ráérős nézelődés is belefért a Duna-parton, a kiállítás után (Gobbi Hilda mellé ülj le, a Nemzeti Színház előtti szoborparkban, és bámuld egy kicsit vele a vizet). Így kávézóstul-kiállításostul 3 órámba került ez a program.

Mennyibe került?

A kávézós kiadós tízóraim és a kiállításra szóló belépőjegyem együtt 5.100 Ft volt.

Kinek ajánlom?

Nőknek. Ez nem egy tipikus pasis program. Kivéve, ha divattervező vagy fotós a pasid. :-)

Ha tetszett, kövesd az Örömterv blog facebook oldalát hasonló tartalmakért!