Fél év hallgatás után újra egy blogposzt. :-)

A fiam norvég általános iskolájában van egy graffiti az iskola falán, ami ugyan kicsit kopott már, de az szerepel rajta, hogy a diri kedves+rendes. Bjørnar er kjekt. Nem láttam még olyan magyar iskolát, ahol az lenne kigraffitizve, hogy Kálmán kedves, ahol köztudomású, hogy Kálmán az iskola…

Egy hét múlva költözünk Norvégiába. Az utolsó pillanat, hogy a temérdek doboz- és feladattenger, no meg a kultúrsokk előtt egy pillanatképet csináljak magamról - szövegesen.

Avagy hogyan szötymörög egy coach a saját életében a döntéshozatallal? Vagy ez is lehetne az alcím: változásra felkészülés és változáskezelés szubjektíven. A lényeg a lényeg: a döntés megvan, én meg igyekszem visszabillenni az egyensúlyi állapotomba. Erről az útról szól a mostani poszt.

Három nap a Balatonon. Zánka. Úttörőtábor? Nem. Zsírban tocsogó lángos? Nem. Társaság, buli, fanta? Nem. Egyedül töltöttem három napot a Balatonon. Pihentem. Jókat ettem. Azzal töltöttem az időt, amivel jólesett. Balcsis útitipp kikapcsolódni vágyóknak.

Finomodik a belső szótáram. Ami újabb belső felismeréseknek köszönhető. Felismerések pedig csak és kizárólag saját élmény hatására aktiválódnak bennem. Azt hiszem, más is így van ezzel... Változáskezelés helyett szívesebben használom ezentúl a változás-megélés kifejezést, mert egyszerűen közelebb…