Valaki azt kérdezte most abban az egy hónapban, amíg júliusban otthon voltunk Budapesten, hogy na, milyen az új hazátok? Nekem nincs régi meg új hazám - mondtam -, nekem csak egy hazám van. Egy év érzelmi vulkánkitörései és norvég tapasztalatai.
Épp ma 100 napja érkeztünk Norvégiába. Hihetetlen! Számvetés, élménybeszámoló, személyes tapasztalatok meg egyéb nyalánkságok az eddigi 100 napunkról itt, északon.
Itt az utolsó, 3. része a "hogy vagyunk egy hónap után Norvégiában" sorozatomnak. A kezdőcsomag stratégiailag fontos része volt a gyerekek oviba való beszokása és a sulikezdés. Mélyvíz volt, mert az érkezésünk utáni héten már bele is csaptunk a lecsóba...
Aki nem olvasta, itt elolvashatja az 1. részt, az első egy hónapunk tapasztalatairól. Az előző részben leginkább a körülményeinket írtam le - amelyek a minőségi élet, természetközeliség, eső triászával jellemezhetőek. Most továbbmegyek, legyen mélyebb a merítés. Kihívásokról lesz szó - az első pár…
Címlaplány-kép. Mármint én nem annyira, csak a kompozíció. A széles mosoly épp ott és épp akkor viszont teljesen valódi, abban semmi mórikálás nem volt, repültem a boldogságtól. De azért persze nem minden fenékig tejfel... Az első hónapunk Norvégiában három gyerekkel.
Hogyan választod ki a következő interjúalanyodat? – kérdezte nemrég tőlem valaki. Kell lennie valaminek a történetében – mondtam -, ami „izgat” engem: egy vezérmotívum, amire azt érzem, ez másoknak is példa, inspiráció, felismerés lehet. Enikő történetében leginkább az ragadott meg, hogyan lehet a…