A megszületett babával kötelezően felhasználandó belépőjegy jár Familylandbe - használati útmutató nélkül. Familyland viszont nem a szórakoztatóipar találmánya, hanem maga a valóság, ami eleinte nem feltétlenül a végeláthatatlan móka és kacagás fellegvára, nem egy színes-szagos rózsaszín világ, ami azonnal és örökre szólóan csodálatos érzésekkel tölt el. Hogyan zsilipelj át a szülői létbe úgy, hogy az neked is élhető és komfortos legyen?

Káosz. Döbbenet. Euforikus öröm és sírásrohamok felváltva. Most aztán tényleg minden megváltozott. Nem lehet ezt valahogy visszacsinálni? És miért nem mesélt erről senki? Ezek az érzések kavarogtak bennem a kórházból hazajőve, négynapos gyerekemmel a kiságyban. Félreértés ne essék, én nagyon akartam ezt a gyereket, nagyon örültem neki, erre vágytam. De egyik napról a másikra olyan óriási változás történt az életemben, hogy csak kapkodtam a fejem és alig tudtam követni az eseményeket.

Testi nyavalyák - légy türelmes a testedhez!

Mindenki csak a szülésre készít fel. De arra nagyon. A tanfolyamok, a kismama könyvek, a már szült barátnők, az internetes fórumok. A gyermekágyas időszakról szemérmesen és mellékesen csak néhány szó esik: a könyvek azt mondják, hogy majd vérzel, anyukád azt, hogy egyél sok húslevest, majd attól erőre kapsz, az orvosod azt, hogy minden rendben és szépen gyógyulsz. És valóban van olyan nő, aki már a szülés másnapján kirobbanó formában van. De mi van, ha ez nem te vagy? Nekem nagyon nehéz volt, fájdalmas gátsebbel (azt gondoltam, ez nem fájhat ennyire és ennyi ideig - de igen, fájhat...), erőtlenül (még két hét múlva se tudtam rendesen járni, csak totyogva), erős vérzéssel, naponta többször rámtörő hormonfröccsökkel (sírás, verejtékroham stb.) és Pamela Anderson méretűre duzzadt kőkemény, fájdalmas mellekkel. A gyermekágyas időszak a szülés után kb. 6 hétig tart és az a jó hír, hogy a 6. hét végére valóban lecseng és elsimul a fájdalmak és kellemetlenségek nagy része. Tehát légy türelmes a testedhez, figyelj a jelzéseire, adj neki időt a felépülésre.

Most a baba diktál - sodródj!

Nem lehet ésszerű napirendet tartani az első hetekben. A baba ugyanis most szokik át a földi üzemmódra és meglehetősen hektikusan jelentkező szükségletei vannak, pl. fogalma sincs arról, hogy éjszaka aludnia kellene (neked viszont igen) és legtöbbször arról sem, hogy pontosan 3 óránként kellene megéheznie, a köztes időben pedig békésen szunyókálni vagy elégedetten kapálózni. A legjobb, ha elfogadod az első időszak káoszát és sodródsz vele. A szülővé válás felnőttsége azzal kezdődik, hogy kiengedjük a kezünkből az irányítást egy kis időre és engedjük a babánk szükségleteit érvényesülni.

Nem tudom, hogy mit kell csinálnom - kérdezz!

Hiába olvastam el három különböző szakkönyvet jó előre a szoptatásról, csak bénáztam az első időkben. Minden nő tud szoptatni - hangzik a közhely. De ez nem feltétlenül igaz, ebbe is bele kell tanulni. Én sok minden másról sem tudtam, hogy pontosan mit kell csinálni, hiába néztem utána a neten, valahogy a gyakorlatban mégse volt olyan egyértelmű, mit kell tennem. Keress számodra hiteles embereket, tanácsadókat és kérdezz, kérd a támogatásukat! A védőnő nem feltétlenül ért a szoptatáshoz, ahhoz lehet, hogy szoptatási tanácsadó kell (ingyenesen is elérhető szolgáltatás), a gyerekorvos mellett néha jóljön egy tapasztalt többgyerekes barátnő, aki ránézésre megmondja, hogy igen, tök normális színű ez a kaki, pedig számodra bizarr látványt nyújt. Nem kell értened mindenhez, kérj segítséget!

Nekem így nem jó - csináld másképp!

Erős társadalmi nyomásként nehezedik a frissen szült nőkre, hogy a) már a kórházban népes vendégsereget fogadjanak mosolyogva és üdén (amikor a képtelenül magasra tervezett kórházi ágyakról még lekászálódni is egy expedíciónak tűnik); b) gyorsan fogyjanak vissza eredeti súlyukra és csinosan-ápoltan korzózzanak a babával az utcán; c) a kórházból hazaérve heteken keresztül példás háziasszonyként lássák vendégül a babalátogatókat és legyenek jófejek velük (mi az, még sütit se sütsz, hogy megkínáld őket?); d) sugározzanak a boldogságtól és az anyai örömtől - mert ugye milyen csodálatos az anyaság...e) azonnal és elkötelezetten foglaljanak állást és minden helyzetben következetesen valósítsák meg a kötődve nevelést (hordozókendő, együttalvás stb.) vagy a hagyományos szemléletet (babakocsi, teáztatás, cumi stb.). Nos, ha bármikor úgy érzed, hogy szabadulnál ezektől a konvencióktól, mert valami nem jó neked, akkor tedd meg bátran! Csináld másképp, mert szabad...