Amikor Budapesten laktunk, egészen máshol volt a fókusz. Most sokkal jobban befelé élek és szeretem, ha nem történik semmi. Mondjuk azon túl, hogy örülök annak, kisütött a nap. Norvég mindfulness.

Másfél év alatt sokat lassultam. Bár otthon is igyekeztem egyszerűségre törekedni és tudatosan a jelenben élni, de valójában pörgős, ingergazdag, bonyolult életünk volt. A bonyolultságot és unatkozásmentességet a gyerekeim most is biztosítják, de minden más lassabb körülöttem és valahogy kevesebb választási lehetőség van itt. Ugyanabba az egy boltba járok vásárolni hetente egyszer, ugyanazt a 10-20 km-es utat teszem meg mindennap autóval; ha sétálok, a megszokott 3 útvonal egyikét választom; ha hétvégén kirándulunk a családdal, nagyrészt a saját szigetünkön maradunk, itt is van elég sok remek útvonal. Kevesebb féle ételt eszünk (mert kisebb a választék itt) és szinte soha nem megyek be a városba (Bergen), pedig tőlünk kb. 20 percnyi autóútra van, mert minek. Nem hiányzik a város. Ami nagyon meglepő saját magamnak is, mert kifejezetten urbánus embernek tartottam magam, imádtam Budapesten lakni az elmúlt 25 évben.

Nehéz megállapítani, hogy a változás mikor és hogyan történt, mert nehéz tetten érni. Ami most örömet okoz, abban viszont jól megmutatkozik a változás: az egyszerű dolgok tényleg elegek most nekem.

1. A természet

Az időjárás alapvetően meghatározza a jóllétemet. De már nem úgy, hogy ha rossz idő van, akkor rossz a kedvem is. A rossz időt már alig veszem észre. Azért az áprilisi havazáson kiakadtam és nagyobb szélviharok is némileg ki tudnak billenteni az egyensúlyomból... de inkább az van, hogy a rossz nem zavar, a jónak viszont átlagon felül örülök. Oké, akkor ezzel az utolsó félmondattal meg is adtam a mindulness egyszerű meghatározását. :-) Hogyha szép napos, szélmentes idő van, akkor csak mennék ki, lennék kint, élvezném. És ezt is tesszük. Egészen felszabadult örömöt tudok érezni a kintlevéstől egy napos tavaszi napon. A természet pedig újra és újra lenyűgöz. A tenger látványa, változásai vagy csak úgy egyáltalán a közelségének a tudata megnyugtat. A növényzet kifejezetten gyér errefelé, mert a mi szeles szigetünkön viszonylag kicsi a biodiverzitás, mindazonáltal nagyon tudok ujjongani az utamba kerülő moháknak, zuzmóknak és a szerény, földből alig kilátszó hestehovnak, ami a tavasz első kis sárga virágja. Madárcsicsergés- és vijjogás viszont bőven van, nagyon élénk madárélet folyik ilyenkor tavasszal.

2. Kertészkedés

Ez viccesen hangzik, mert nincs is kertünk, egy tomansboligban (ikerházban) lakunk, aminek nincs saját kertje. Van viszont egy nagyobb és felerészben déli-délnyugati fekvésű teraszunk, ahol elkezdtem kertészkedni. Egész télen készültem rá, az emeleti, leginkább napos ablakokban apró kis csíráztató cserepekben egy rakat növényt keltettem magról: fűszernövényeket főleg, de sarkantyúkát és büdöskét is meg még most csírázik a cukkini. A 2-3 hónapon át tartó napi gondoskodás a kis magoncokról nagyon egyben tartott, mert van valami ősi, alapvető öröm abban, ahogyan egy növényt látsz fejlődni, amiért te vagy a felelős, amiről te gondoskodsz. A teraszunk lassan kezd benépesülni növényekkel, ahol jó lenni, ahová jó kiülni kávézni, még nagyrészt ugyan kabátban, de volt már pólós-fagyizós idő is a múlt hétvégén két napig. Bújik ki a földből a spenót, a saláta, a borsó. Egy nagyobb konténerbe 12 eperpalánta is került. Ez sokakat meglephet (eper északon???), de ha túlélik a köv. pár hetet, amikor még ingadozik a hőmérséklet (remélem, túlélik), akkor jó esélyünk van isteni finom eprekre a nyáron. A norvég eper mindennél finomabb, zamatosabb, bogyós gyümölcsök ízében egyszerűen verhetetlenek a norvégok, aminek valószínűleg a hosszú nappalok az okai. Már most is este fél 10-ig világos van és hamarosan, ha süt a nap, éjfélig süt majd, ami napi plusz többórányi fényt jelent és elmélyíti az ízét a bogyós gyümölcsöknek.

3. Norvégul kommunikálni

Attól még távol vagyok, hogy könnyedén, felszabadultan és folyékonyan társalogjak norvégul. Nagyon távol. De eljutottam odáig másfél év alatt, hogy sok mindent értek (ha nem brutál dialektusban beszél valaki - de azt a norvégok sem értik:-)), hétköznapi szituációkban már elboldogulok, nem érzem teljesen elveszettnek magam úgy, mint az elején. A híreket már simán elolvasom-megértem, lassan bele merek kezdeni valami szépirodalom olvasásába is norvégul. A minap pedig a Skatteetatennel (adóhivatal) beszéltem telefonon norvégul az adóbevallásom ügyében. Büszke is voltam magamra. Bár háromszor elismételtettem a pasassal a mondandóját, mire jól megértettem, de sebaj, háromszor elismételte. Magyarul is nehezített terep a NAV-val beszélni az adódról, mert én pl. a felét sem értem a bürokratikus szakszavaiknak és eljárásaiknak, a gyomortáji szorongásról nem is beszélve, ami megjelenik ilyenkor (vajon miért büntetnek majd meg... úgyis találnak majd vmi szabálytalanságot...). Az itteni adóhivatal szerencsére alapvetően nem egy mumus, nincs miért félni tőle, mert nem büntetés-szemléletű. Segítenek helyesen befizetni az adódat, ezért vannak. Mert az az alapelv, hogy úgyis mindenki rendesen befizeti, be akarja fizetni a adóját. Az adóhivatalról a nyelvre visszatérve: elértem az első olyan lépcsőfokot a nyelvtanulásban, amikor már minimálisan el lehet kezdeni élvezni a dolgot. Azaz tényleg hozzáférni értelmileg, érzelmileg és praktikusan is egy másik kultúrához, társadalomhoz, mindennapi élethez. Klassz dolog. Bár még nagy erőfeszítésembe kerül a kommunikáció, de határzottan élvezem a haladást.

A legtöbb dolog, ami mostanában örömet okoz, végtelenül egyszerű - a fentieken túl is. Amikor valamelyik gyerekem azt mondja, hogy szeret. Amikor iszunk egy sört a férjemmel hétvégén este egy fárasztó hét után és nézünk valamit a netflixen hozzá. Amikor olvasok valami jót, ami leköt és kikapcsol. Amikor szusit eszünk a szülinapomon (a norvég friss lazacból extra finom:-)). Amikor idén először a teraszra teregetem a ruhákat száradni. Amikor felbukkan a tenger egy kanyarban autózás közben. És ilyenek. Nem is vágyom sokkal többre manapság. A koronavírus miatt ugyan sokat aggódom, de ezekkel az egyszerű, jól kódolható, elérhető, ismételhető mindennapi örömeimmel kordában tartható aggodalmam. 

Ennél szebben és egyszerűbben nem lehet kifejezni:

Oravecz Imre: Örömóda