A nagyobbik ordít: mami, töröld ki a fenekem! A kisebbiket épp szoptatom, közben szakirodalmat olvasok, hogy lépést tartsak - meg azért is, mert érdekel. A tűzhelyen forr a víz a tésztának ebédre. És akkor megcsörren a telefon, a barátnőm hív... Könyv félretesz, kicsi letesz, nagy kitöröl, tészta beletesz, barátnő visszahív. Mindezt 3 perc alatt. Mennyi is az annyi? Hány szerepem is van? És neked?

Nekem rengeteg. Szinte végtelen számú: anyja vagyok a gyerekeimnek, gyereke a szüleimnek, nő, feleség, testvér, legjobb barát, egyik barát, játszóteres ismerős, iskolatárs, egyetemi társ, innen-onnan munkatárs, szomszéd, tanára a tanítványaimnak, vezető és beosztott, coach és tréner, gyeses anyuka és önmegvalósító nő, blogger, bringás, hobbifutó, hobbi-teraszkertész, hobbiborozó, hobbioptimista, hobbiszakács, ésatöbbi ésatöbbi...

És most nem azzal folytatom, hogy mi, nők mennyi mindennek kell, hogy megfeleljünk, és hány ember munkáját látjuk el egyszerre, és mennyire nincs időnk magunkra, pedig... mert az az igazság, hogy én ezt így nagyon szeretem, végtelenül hálás vagyok, hogy ennyi szerepem, ennyi lehetőségem, kapcsolatom van, az életnek ennyi megélési formája áll rendelkezésemre. És még magamra is van időm. Nem mondom, hogy annyi, mint 5 évvel ezelőtt, amikor még nem volt családom, de van, és valahogy egyre több van. Mármint nem magától, hanem én csinálom. Megtanultam csinálni. :-) Priorizálok, kérek, néhány dologban gyorsabb, néhányban meg lassabb vagyok, néhányat felértékeltem, néhányat meg elengedtem. Például kinézek az ablakon és látom, hogy piszkos. Eléggé. Ezen a tavaszon még nem szántam rá időt. És most ennek örülök. Mert helyette csináltam mást, ami nekem pihentetőbb, feltöltőbb volt. És lám, nem vitt el a mocskosablak-rendőrség. Egyszer majd megcsinálom, de mostanában nem esett volna jól, nem fért volna bele, csak valami másnak az árán. A saját időm vagy a családomra, barátaimra szánt idő árán. Szóval, jól van így, mementójaként a szépazéletnek.

Nekem az önazonosság valahol ott kezdődik, hogy a szerepeim nagy részével köszönöm, jól vagyok. Hol egyik, hol másik tolul előtérbe, de egyik sem idegen tőlem (na, jó az adófizető állampolgárért nem rajongok), mert nagyon szeretem a kavalkádját, kavarodását, sokszínű kuszaságát, dinamizmusát minden olyan szerepemnek, ami én vagyok.

Neked milyen szerepeid vannak? És melyekkel vagy jó viszonyban?

Ha szeretnél személyre szabott támogatást kapni, akkor olvasd el ezt!

Ha tetszik, csatlakozz a facebookon is!