Minden évben választok magamnak egy szót az év verbális iránytűjeként. 2021-re ez lett a választásom: ALAPOK.

Az évtervezés egy remek műfaj, nagyon kedvelem, mert olyan jó egy évben egyszer megállni és ránézni arra, ami volt és célokat kitűzni az új évre. Elég pöpec módon szoktam ezt művelni, helyes kis listákkal és táblázatokkal - mindig kézzel írva, soha nem excelben, az nekem nem megy, úgy nem jár az agyam rendesen, ha meglátom az excel szabályos és rideg celláit. Szóval eddig, az elmúlt években mindig klasszul területekre bontottam az életem, vállveregettem magam és kicsit fejcsóváltam, de mindig barátságosan viszonyultam az ellógott tételekhez, előre nézve pedig teljesíthető célokat tűztem ki, naná, hogy cselekvési tervvel meg verssort biggyesztettem ide meg oda és színeket és olyan helyes vizuális szemcumikat, hogy öröm volt ránézni a terveimre és kedvem is volt csinálni. Eddig.

Bocsi, de én most nem tudok tervezni

Idén is volt rendes, beszélgetős évértékelés a férjemmel szilveszter estén, miután a gyerekek nagy nehezen elaludtak a rettenetes tűzijátékozás közepette. (Tudtátok, hogy Norvégiában mindenki, de tényleg mindenki tűzijátékozik szilveszterkor??? Szerintem borzasztó szokás, nem kívánom elsajátítani. Mert 1. rohadt drága, ezt a valag pénzt lehetne értelmesebb dologra is költeni, 2. környezetszennyező, 3. az állatok és a kisebb gyerekek sikítófrászt kapnak tőle, 4. a kínai robbanószer- és tűzijátékipart kiváltképp nem akarom támogatni ezzel. A nagyobbik fiam odavolt a gyönyörűségtől, mert kb. egy augusztus 20-át megközelítő tűzijáték-őrület volt körülöttünk - pedig vidék, nagyon vidék, egy sziget, ahol lakunk... és ugye jövőre majd mi is veszünk?... NEM, mi nem veszünk, ez nem vita tárgya.) Mindenesetre évértékeltünk egy kiadósat, aztán az már személyesen rám várt, hogy én is tervezzek magamnak valamit 2021-re. És az nem ment.

Napokig nyavalyogtam magamban ezen. Aztán elengedtem és egészen máshonnan közelítettem meg a dolgot. Az nem vitás, hogy 2020 az eddigi legfurcsább, legrendhagyóbb és legkiszámíthatatlanabb év volt. Volt akinek borzalmas, másnak nyugis, nekem speciel eléggé megviselős az összevisszasága miatt. Folyton túlélésre játszottam. Nuku perspektíva. Olyannyira, hogy nehezen is tudok most perspektivikusan előre nézni, mert azt valahogy elfelejtettem. Meg lett cibálva a belső (igen magas fokú) bizalmam a világ és az élet tervezhetősége iránt. Persze a hétköznapok zajlottak, mindent csináltunk úgy, ahogy kell, betegek se lettünk, de mégis... én alul, a mélysodorban kibillentem rendesen. 

Azt gondoltam, hogy jó, akkor hagyjuk a fenébe az okos terveket 2021-re, azt nézzük meg, hogy mit kell megjavítanom, reparálnom magamban? És nem flincflanc hülyeségeket meg zavaró kis izébizéket, hanem olyasmit, amitől tényleg jobban érezném magam az új évben. Az már ősszel megfogalmazódott bennem, hogy rendszerszintű újratervezésre van szükségem, de ez a legnehezebb, mert jól hangzik ugyan, de a mi a fészkes fene az valójában, hol kezdjem, mert nem egy PC vagyok, amit újrahúzunk, aztán jobb lesz oszt kész.

Jó éjszakát!

Jó, akkor legyenek az alapok, sóhajtottam. Mi zavar nagyon, mi nem működik elég jól - az alapfunkciók szintjén - tettem fel magamnak a kérdést. Soha nem mentem le idáig az előző években, pedig most villámcsapásként hasított belém a felismerés: hogy ajjajj, én nem alszom jól kb. 9 éve. Ami érthető is részben, mert 5 év alatt született 3 gyerekem és nem ecsetelem, hogy mennyire vannak nyugodt éjszakái az embernek egy szopós babával, aztán egy fogzó totyogóssal vagy az éjszakai pelusról hosszan leszokó gyerkőccel. A rendre éjszaka közepén drámai fordulatot vevő hányós-fosós vírusokról és fulladásos köhögőrohamokba torkolló felsőlégúti cuccokról nem is beszélve. Jó, mondjuk, hogy az első pár év ebből totál érthető, krónikus alváshiány, minden babás-kisgyerekes anyuka ismeri. De basszus, nálam ez úgy maradt! Az elmúlt 2 évben már aludhattam volna rendesen, de nem tettem. Mert alvási problémáim vannak. Elalvási és átalvási is. Mintha rátanult volna a szervezetem az elégtelen alvásra és ebből nem tudott kikeveredni. A krónikus fáradtság viszont maradt. Amit már annyira megszoktam, hogy szinte fel sem tűnik, mert elnyomtam napi 4-5 kávéval. Az energiaszintem persze egész nap a béka segge alatt, amit kávé után átmenetileg fel tudok tornázni kb. egy órára, de aztán lezuhan újra. Hát akkor megvan, ezzel kezdek valamit!

Cél 2021-re: eleget és jól aludni. Az eleget: 7 óra. A jól: az meg jól.

Jó, de hogyan? Elkezdtem utánaolvasni tudományosan, mert azt szeretem. Olyanokat találtam, amit nagyrészt eddig is tudtam, de azért legalább összegyűjtöttem egy csokorba:

- sötét és hűvös hálószoba (20 fok alatt, inkább 18 alatt - ez Norvégiában mondhatni elvárás, a norvégok egyáltalán nem szoktak fűteni a hálószobában télen se, sőt nyitott ablaknál alszanak, télen is. Ennyire hardcore nem vagyok, de nálunk sincs több 18-19 foknál a hálószobában.)

- semmi kütyü és képernyő elalvás előtt egy órával (tök érthető: feleslegesen ingerli az agyat, minek az, ezt viszont csak mérsékelten tudom és akarom betartani, mert ez az idősáv az énidőm a napban, a fél óra azért oké)

- fényeket lecsavarni, tompítani elalvás előtt egy kis idővel (jöhet, imádom a gyertyafényt)

- nem zabálni túl magad vacsira (ezt csak tényleg ritkán teszem)

- levendula- vagy citromfű tea (vagy macskagyökér, de az undorító ízű, azt én nem)

- Olvasás elalvás előtt (pipa)

- kevesebb kávé (nem kell elhagyni, de csökkenteni az adagot vagy a gyakoriságot és késő délután már nem szabad inni. Oké, ez fontos, elhatározás: délután 3 után már nem iszom kávét és ezentúl csak napi kettőt iszom, reggel és ebéd után)

- kiszámítható lefekvési rutin (mindig azonos időpontban vagy többnyire és előtte ugyanazok a szokások ismétlődően: fogmosás, arckrémezés, olvasás stb. Hát jó, akkor legyen este 11 és előtte fél órával már készülődök. Így reggel 6.20-ig, amikor ébrednem kell, meglesz a 7 óra - remélhetőleg.)

- hálanaplózás a lefekvési rutin részeként (Szoktam ezt is. Lehet írásban is, tényleg naplózva, én inkább csak fejben szoktam, már ágyban fekve. És csak 1 dologra gondolok, amiért hálás vagyok aznap, ha 3-ra vagy 5-re kéne gondolnom, az már erőfeszítés, gondolkodás lenne, az nem hiányzik elalvás előtt. 1 valami pedig biztosan mindennap van, amiért aznap hálás lehetek.)

- sport/mozgás napközben (és akkor úgy döntöttem, hogy az összes többi is fontos, de ez lesz az én kiemelt területem 2021-re, mert ez több annál, mint aminek elsőre látszik. Ez lesz a motorja az új évnek. Derűsebb leszek tőle, fittebb, jobban alszom - ami a fő cél - és valószínűleg a vércukorszintemet is optimalizálja valamelyest, ami a kezdődő diabéteszemmel nem hátrány.)

Sétálok

Mert a mozgás nálam mindig fellángolásszerű, aztán abbahagyom. Most jó sok idő kimaradt már rendszeres mozgás nélkül. A gyógytornámat (derékfájós vagyok) is csak hébe-hóba csinálom, amikor tűzoltás van a lumbágóm közben és után. Kb. minden második hétvégén szoktunk túrázni a családdal, de az nem napi mozgás. Konditerem kilőve, itt drága, messze van, meg folyton be van zárva a koronavírus miatt. Otthon képtelen vagyok ugrálni, erősíteni vagy jógázni valami online tornára, mert igen, tudom, tényleg szuperek vannak már ebben a műfajban, de az sajnos még egyikbe sincs beépítve, hogy mivel motiválom magam arra, hogy leterítsem azt a nyamvadt jógamatracot és elkezdjem - engem sem a verseny, sem a látható bizonyítékok, mint például feszes has nem motivál. Ezek egyszerűen nem érdekelnek. Szóval el sem kezdem, ha pedig mégis elkezdeném (mint ahogy megtettem már tucatszor), a gyerekek nem engednék, hogy befejezzem az aznapi penzumot, mert biztos az én hátam lenne a legalkalmasabb a kobra-pózban a hotvílsz kisautók autópályájának. Akkor én meg ordítanék és az senkinek nem lenne jó.

Ezen az agyalási ponton - ami kezdett kibúvókereső önsajnálatba hajlani - megint emlékeztettem magam 2021 varázsszavára: alapok. Hát jó, akkor nem most fogom kipróbálni a dinamikus hot jógával ötvözött, saját testsúlyos erősítő, kubai táncelemekkel vegyített izgalmasan trendi irányzatokat. Mert nem tartanék ki, úgyis abbahagynám egy-két hét múlva.

Alapok: gyalogolni fogok. Ennél egyszerűbb nincs. Lábam van, cipőm van. Hogy ez miért nem jutott előbb eszembe?

A tudományos üzemmód persze bekapcsolt azonnal, utánanéztem, hogy mennyit kell gyalogolnom naponta, hogy tudományosan igazoltan jó legyen nekem. Mert magamtól nem hinném el, hihi. Régen volt a 10.000 lépés naponta ajánlás, ami tényleg régi ajánlás és nincs is kellőképpen alátámasztva, csak bennragadt a köztudatban (az enyémben mondjuk nem). Ami viszont már bizonyítottan hatásos egészségmegőrző, pozitív hatással bír, ha napi 7.500 lépést tesz meg az ember (szívnek, vérkeringésnek, koleszterinszintnek, antidepresszánsként stb.). Más ajánlások szerint napi 30 perc dinamikus, tempós gyaloglás - de ez nagyjából ugyanez a mennyiség. Egy modern életmódot élő, azaz átlagosan punnyadt ember naponta kb. 2.500 lépést tesz meg a punnyadt kis szokásait végrehajtva, úgymint munkába járás, gyerekért menés, háztartási güri, sarki boltba beugrás. És ez azt jelenti, hogy naponta még hiányzik 5.000 lépés az egészséges életmódhoz az átlagember életéből!

Cél: napi 5000 lépés. Ez kb. 4km, időben kb. 40-50 perc. Kint sétálva. Hetente legalább 5x.

Ennyi engedményt muszáj volt tennem, hogy csak heti 5x, mert egyébként feladnám, Bergen mellett élünk, ahol hetente legalább egyszer óriási tengeri szélvihar jön vagy ömlik az eső vagy a kettő egyszerre és akkor vízszintesen esik az eső, én meg nem vagyok szent, hogy akkor is elinduljak. Reális célkitűzés, ez a jó tervezés alapja. Meg a követhetőség, úgyhogy letöltöttem egy lépésszámláló appot a telefonomra (egy csomó van ingyen). Tudom, tudom, kicsit anakronisztikus vagyok, mert ez kb. 10 éve volt utoljára divatban a nagyik között, hogy lépésszámlálóval caplattak a cekkerükkel a Lehel téri piacra, de én most jutottam el eddig a pofonegyszerű megoldásig. 

Érzés 10 nap után: megfizethetetlen, csodálatos, teljesen odavagyok!

Felhúzom a bundabugyimat az overál alá (igazából nem bugyi, a teljes gyapjú aláöltözetet hívom annak, ami a TOP3 praktikus dolog egyike, amit nagyon megszerettem Norvégiában), láthatósági mellény, fejlámpa a fejre (mert legtöbbször vaksötétben sétálok délután vagy este) bekapcsolom a lépésszámlálót, a fülhallgatóból pedig Mozart szól vagy jazz klasszikusok vagy Norsklærer Karense podcastjai, hogy gyakoroljam a norvégot és csak megyek, megyek és megyek... Hétvégén igyekszem mindig világosban sétálni és a természetben, akkor nincs semmi zene, csak a természet hangjai, ha szerencsém van, akkor egy kis napfény és D-vitamin és csend és nyugi. Mindfulnessnek sem utolsó, mert ilyenkor mindennek örülök, ami szép, benne vagyok a pillanatban, visz a lábam, enyhén emelkedik a pulzusom, mélyeket lélegzem, a testemben vagyok és élvezek a testemben lenni. Én tényleg nem értem, miért nem csináltam ezt eddig???

És egy órával később ugyanén (kicsit behavazva...):

Szokásátalakításhoz ajánlott olvasmány: Gretchen Rubin - Jobban, mint valaha. Most olvasom éppen. Én bírom ezt a nőt, a bulvár self-help kategóriában nagyon igényes, okos és jópofa szerzőnő. Bár ez a könyve határozottan gyengébb, mint az előző nagy kedvencem  tőle, a Boldogságterv. Az a tipikusan "szerződésem volt rá a kiadóval és muszáj megírnom" könyv. De azért vannak benne jó gondolatok, ha szeretnél a szokásaidon tudatosan változtatni, jól jöhet inspirációként.

És igen, a cikkben szereplő képek az elmúlt pár napi sétáimon készültek. Leesett a hó is 2 napja, ami ritka jelenség itt, a tengerpart mentén, Nyugat-Norvégiában, mert a tenger temperál, kevésszer esik télen igazi, nagy hó. Élvezem, amíg lehet, hideg van, mínuszok, 1-2 napig még biztos megmarad. :-)