Jó, nem egy virágos mezős niáztam, hanem egy teremben. És kalap se volt rajtam. De az érzés hasonló volt, mint a kép hangulata... felszabadultság, életteli mozdulatok, tánc, dinamizmus - ez a Nia. Kipróbáltam, most elmesélem, mi ez és milyen volt!

Futás... és mi még?

Nálam a nyár nagyrészt mozgásmentesen, úszógumi-növesztéssel és jól megérdemelt fagyizabálással telt. Legfeljebb a városban bicikliztem, de ez azért nem mondható valódi sportolásnak. Itt az ideje szeptemberben az elköteleződésnek, szükségem van tervezhető, rendszeresen beiktatható sporttevékenységre! Elvileg szeretem a futást, és gyakorlatilag is újra be szeretném üzemelni magam, hetente egyszer-kétszer futni járni, mert tudom, hogy jót tesz nekem. De ezen kívül szükségem van heti egy órában valami olyan mozgásformára is, ami egyrészt nagyon más, mint a futás - lágyabb, nőiesebb, átmozgatóbb; másrészt bérletet kell venni rá. Nem vicc, ez tényleg szempont. Legyen meghirdetett időpontban, teremben, költsek a bérletre - mert mindez segít abban, hogy eljussak mindenképpen mozogni. A futást rossz idő vagy bokros teendők esetén könnyen elnapolom. Az előre befizetett edzést nem. Ismerős? Van egy listám, hogy mi mindent szeretnék kipróbálni, hogy aztán döntsek, melyik az igazán nekem való teremben végezhető mozgás.

Kinga meg a Nia

Az első volt a listán a Nia. Valahogy véletlenül rátaláltam Brezina Kinga blogjára, a Kinga meg a Nia blogra, és nagyon elkezdett érdekelni, mi is ez a Nia. A kezdőcikk a blogon rögtön megfogott, Egy Nia tanár vallomása címmel tiszteletreméltóan őszinte, számomra teljesen hiteles képet kaptam egy nőről, aki keresett, aztán megtalált valamit, ami fontos és jó neki, ami átformálta a mindennapjait és hivatásává vált. Nagyon ismerősnek éreztem azt, ahogyan a szülés utáni testéről és a testéhez való viszonyáról ír:

Ott voltam, de mégsem, a boldogság, amit a fiam miatt éreztem és érzek a mai napig, egészen földöntúli volt, én azonban elrejtve voltam ott, egy olyan testben, amihez hirtelen semmi közöm nem volt. Ma már úgy látom, hogy ott volt előttem a vörös szőnyeg, amin királynőként vonulhattam volna tovább, de én nem léptem rá, hanem amíg senki sem figyelt, szépen felcsavartam és betoltam a kisgyerekes lét szimbóluma, egy Ikea kanapé alá.

És igen, ilyesmire vágyom én is, amikor mozgásra szánom az időmet:

Az első Nia órámon, az döbbentett meg leginkább, hogy közel ötven percig nem voltak gondolataim. Egy sem. Úgy éreztem, hogy ezt akarom, sokszor, minél többször, mert ez jobban pihentet, mint az alvás, amiben akkor, a két fiú mellett éppen sem nekem, sem a férjemnek nem nagyon volt részünk.

Gondoltam, kipróbálom. :-)

Én meg a Nia

Kingához mentem, a The Shift-be, ahol hetente többször is tart órát, többek között baba-mamás Niát is. A hely otthonos, barátságos, világos. Mezítláb, kényelmes ruhában, páran lányok egy tükrös nagyteremben kezdtük meg az órát. De mi is az a Nia?

A Nia a Tai-Chi, a Taekwondo, az Akido, a Jazz-tánc, a Modern-tánc, a Duncan tánc, az Alexander Technika, a Feldenkrais Módszer és a Jóga elemeiből inspirálódik. Minden egyes óra 52 mozdulat egyedülálló kombinációját kínálja, meg- és átdolgoztatva a test különböző részeit, az alapot, a törzset és a felső végtagokat. Mivel a saját, aktuális fizikai-szellemi-lelki állapotra fókuszál, az abból való maximum kihozása az egyik szándéka, ezért azok is bátran eltáncolhatják a mozdulatokat, akik ezer éve nem mozogtak, de azok is örömöt találnak benne, akik napi szintű, atletikus kihívások elé állítják magukat.

Én alapvetően táncnak éltem meg ezt a mozgásformát. Isteni, lendületes, jókedvre derítő zenére az oktató mozdulatait követve, de azokat akár saját magadra szabva lehet szabadon mozognod. Nagy hangsúly van a szabadságon. Egyrészt viszonylag nagy teret bemozogsz a teremben, másrészt itt valóban nem gáz, ha nem követed pontosan a mozdulatokat, csak a lendületben, a sodrásban benne maradj. Nem sikerült mindig azt csinálnom, mint a többieknek, de olyan megerősítő és laza volt a hangulat, hogy ez tényleg nem zavart. Azt hiszem, 3-4 alkalom után el lehet sajátítani a mozgáskombinációkat, amelyek így első benyomásra egyszerű tánclépésekből és karmozdulatokból, némi harcművészetből és jóga-elemekből építkeznek. A fő érzésem azonban végig a sodrás volt, amiben nem lehet nem benne lenni, magával ragad, jókedvre derít, energiával tölt fel. Kellemesen elfáradtam, kicsit megizzadtam a végére, amit immár nem pörgős, hanem nyugis zenére, pár perces nyújtással és fekve pihenős relaxszal zártunk. Ha a Nia szövegesen nehezen visszaadható hangulata érdekel, akkor érdemes megnézned ezt a rövid, félperces videót.

A Nia néhány vidéki városban és Budapesten több helyszínen is elérhető, érdemes kipróbálni. Nagyon női, nagyon inspiráló és felszabadító mozgásforma!

Ha tetszett és szívesen olvasnál hasonlókat, kövess a facebookon!

Ur Anita, coach

coaching neked