Az év első negyedében a coaching üléseken többször találkozom olyan (önmagukban) csalódott emberekkel, akik ezt mondják: "én képtelen vagyok erre", "feladom", "már megint nem tudtam megcsinálni", "ez soha nem ment nekem". Egy rossz szokás elhagyása - ami nem sikerül, egy jó szokás rutinná rögzítése - ami elmarad, egy célkitűzés köddé válása, egy vágyott dolog egyre távolabbinak megélése... Vegyük sorra, hol lehet ezt elrontani és leginkább: hogyan lehet jóvátenni!

Íme, az én egyik újévi fogadalmam. Elhatároztam, hogy többet mozgok idén. Mivel értek hozzá, ezért aztán szép kis pofás célt tűztem ki, úgy ahogy kell: pontos, konkrét, mérhető, jól követhető, releváns, magamra szabott célt szabtam ki magamnak a mozgás terén - természetesen szépen lejegyezve, hogy kontrollálható legyen a fejlődésem. Rövid-, közép- és hosszútávra. Beszereztem a szükséges eszközöket, tisztáztam a belső motivációmat, támogatót kértem fel a közvetlen környezetemből és lelkesnek éreztem magam. És aztán már az első három hétben borult a tervem. Egyszer sem mentem el edzeni.

Eddig talán ismerős másnak is a történet. Elhatároztam, kitaláltam, fejben jól kidolgoztam, örültem neki (magamnak), aztán... nem csináltam meg. Vagy egyszer-kétszer-ötször megcsináltam, de többször már nem. Mi is történik ilyenkor? Porszem (vagy éppen porfelhő) kerül a gépezetbe. Megsúgom: szinte mindig kerül. Elmaradnak az első időszakra tervezett lépések, eltolódnak a tervezett időpontok; vagy pedig elkezdjük ugyan, de egyszer csak nem csinálunk meg egy-két szükséges és soronkövetkező lépést, mert túl sok munkánk van, influenzásak leszünk vagy éppen úrrá lesz rajtunk három napra a téli depresszió, nyűgös a gyerekünk, elromlik a mosógépünk ésatöbbi, ésatöbbi. Kihagyunk egy-két hetet az edzésben, nem megyünk pár angolórára, nem szánunk időt valamire, amit fontosnak tartunk. Aztán már azt érezzük, minek... ez a hajó már úgyis elúszott, ha kihagytam két hetet, aztán már esélytelen behozni a lemaradást - ezért inkább lemondunk az egészről. Na, ez a végzetes hiba.

Hogyan lehet ezt elkerülni? A megoldás végtelenül banális, de ez az egyetlen módja a továbblépésnek. Mit csinálj, ha úgy érzed, béna/lusta/következetlen/gyenge/frusztrált/fáradt voltál és feladnád? SEMMIT. Fogadd el, hogy igen: béna/lusta/következetlen/gyenge/frusztrált/fáradt voltam, előfordul az ilyesmi, ez is én vagyok, hibázom, mint bárki más, ettől én még egy töknormális ember vagyok. AZTÁN FOLYTASD. AKÁRHÁNYSZOR.

Ha a bénázás elfogadása már megy, akkor nézz rá újra a célodra! Még mindig ezt akarod? Lehet, hogy egy kicsit már finomodott benned a dolog - akkor pontosítsd! Finomhangold a végső célt, esetleg a határidőket, változtass a tempón, a részcélokon. Lehet, hogy látsz alternatív megoldási lehetőségeket is, a buktatókat is jobban látod, mi lenne célravezetőbb mód a cél eléréséhez, mit csinálhatnál másképp. Tévhit, hogy nem lehet állandóan faragni a céljainkon. De lehet, sőt! A finomhangolás, aktualizálás, a (negatív) tapasztalatok beépítése, a rugalmasság szinte kötelező kelléke a sikeres célmegvalósításnak.

Folytatom, elkezdem, újrakezdem. Ez a következő lépés. Élvezem és értékelem, hogy képes voltam rá. Jól megveregetem a saját vállam és erőt merítek ebből a folytatáshoz. Ez pedig utána. Örülök minden szakasznak, minden napnak, hétnek és hónapnak, amikor a terv szerint haladtam. Aztán lehet, hogy megint lesz egy-két hét kihagyás, akár megint feladhatnám, de nem teszem, majd akkor is folytatom, és újra és újra... Nem baj, ha ötször vagy tízszer kell újrakezdeni. A folytatásra való képesség a lényeg. Mindannyiszor nézd meg, hol tartasz: a kezdetekhez képest fejlődtél? (biztosan!), közben tanultál valamit? (biztosan!), szereztél új tapasztalatokat? (biztosan!), kicsit közelebb vagy már a célodhoz, mint induláskor? (biztosan!).

Az igazán sikeres emberek az újrakezdésben nagyon sikeresek. Egészen pontosan az újrakezdésre való képességben. És ez egy olyan tulajdonság, amit mindenki fejleszthet önmagában azzal, hogy bizalmat szavaz magának: érdemes folytatni, érdemes újra belevágni. Már most hadilábon állsz az újévi fogadalmaddal? Borult a szépen kidolgozott terved? Sebaj, folytasd. Gondold át újra és csináld!

A történet vége következik: az első három hét teljes zérója után elmentem edzésre. Nagyon jólesett és nagyon büszke voltam magamra. Folytatom, érzem magamban a lendületet, eszembe se jut feladni, pedig tudom, hogy lesznek még visszaesések és mélypontok. De az is rendben van. Minden egyes mozgással töltött edzéssel egészségesebbnek érzem magam és jobb formában leszek. Nem a hányszor hagytam ki, hanem a hányszor csináltam meg a lényeg. :-)

Ha úgy érzed, jól jönne a támogatás a céljaid elérésében, akkor a coaching rendkívül hasznos, személyre szabott és hatékony segítség lehet.

Ha csak egy kis mankóra vágysz: ajánlom a LifeDirector nevű magyar nyelvű és ingyenes alkalmazást, amelyben rögzítheted a célkitűzéseidet, heti rendszerességgel követheted azokat és értékelheted a megtett lépéseket.