2016. júl 31.

Légy te is offline üzemmódban - egy ideig...

írta: ur.anita
Légy te is offline üzemmódban - egy ideig...

summer-still-life-779386_1280.jpg

Mikor volt olyan utoljára, hogy egy napig (kettőig, háromig...) offline voltál? Vagyis kütyüktől, internettől, közösségi oldalaktól, okostelefonos alkalmazásoktól és játékoktól mentesen? Mire jó, hogyan csináld a tudatos, önként vállalt, bizonyos időszakra szóló offline üzemmódot? Határhúzás önmagadért.

Manapság a reaktív munkafolyamat dominál, az év nagy részében a legtöbben ilyen módon éljük a mindennapjainkat, sőt a munka és a magánélet időszaka is egybemosódik, mert a rövidke alvásidő kivételével szinte ugyanabban az üzemmódban és készültségi állapotban töltjük napjainkat, mindegy, hogy éppen dolgozunk vagy sem. Mit is jelent ez a reaktív üzemmód?

Olyan életet élünk, amely másból sem áll, mint számtalan válasz-email bepötyögéséből. Úgy próbálunk a felszínen maradni, hogy folyamatosan reagálunk a bejövő levelekre, sms-ekre és Twitter-bejegyzésekre. Azzal, hogy állandó kapcsolatban vagyunk egymással, egyre passzívabban reagálunk a beérkező információkra, ahelyett, hogy kezdeményezőek lennénk a számunkra legtöbbet jelentő dolgokkal kapcsolatban. A tájékozottság és a kapcsolattartás hátránnyá válik, amikor a gondolkodás és a cselekvés helyét az információáradat kezdi betölteni. Scott Belsky

Hmm. A kapcsolatban levés érzése és a jól tájékozottság tehát csupán illúzió akkor, ha "online vagyunk", mert valós (hús-vér emberekkel való) kapcsolatokról és valós (cselekvésben megnyilvánuló), számunkra fontos ügyektől vonja el a figyelmünket ez a fajta reaktivitás. Éppen a belső világunk kibontakozásában, ötleteink felszínre bukkanásában és aztán azok megvalósításában gátol minket azzal, hogy egyszerűen nem hagy időt magunkra az ilyen hossztávú működésmód. Pá, kreativitás; pá, valódi kapcsolódás másokhoz; pá, szabad döntések! Vagy mégsem? Hol az egészséges egyensúly?

13344604_1291599707535272_4561682944208997974_n.jpg

kép: Pawel Kuczynski

Nem kívánok álszent lenni, nem buzdítanék senkit a teljes, internet- és okostelefonmentes nomád üzemmódra manapság. Óriási könnyebbség az életemben, hogy ingyen és gyorsan kapcsolatot tarthatok így másokkal, hogy fél perc alatt kaját rendelhetek ebédre egy app segítségével és hogy könnyen intézhetem a dolgaimat online felületeken időrabló sorbanállás vagy telefonálgatás nélkül. Ebből kimaradni és ettől tartósan távol tartani magunkat egyszerűen baromság lenne.

Ezelőtt pár évvel még csak a fiatalabb generációra használták a "digitális bennszülött" kifejezést. Manapság már szinte mindannyian digitális bennszülöttek vagyunk, nincs olyan munkahely, olyan hivatal, olyan szolgáltatás és olyan szórakozás, ami nem elsősorban interneten keresztül lenne elérhető és nem az interneten keresztüli munkavégzést és kapcsolattartást várná el tőlünk. Ülj csak fel a metróra Budapesten és próbálj valakinek a szemébe nézni - nem fog sikerülni, mert mindenki az okostelefonján olvas/néz/játszik éppen valamit. Ez a világ azonban iszonyúan be tud húzni, ez elsősorban a közösségi oldalak használatában érhető tetten - hiszen a MÁV-menetrend böngészése általában nem hoz lázba minket. Annál inkább a virtuális ismerettségi hálónk építése és állandó csekkolása.

12745899_1215853585109885_2891966009209826381_n.jpg

kép: Pawel Kuczynski

Szinte mindannyian érezzük a facebook mágneses hatását: "csak ránézek", "csak belépek egy kicsit, megnézem mi újság"... aztán ottragadunk és hosszan görgetjük  az üzenőfalunk - legtöbbször teljesen érdektelen - híreit, frusztrálódva az ismerősök "tökéletes életén". Komoly kutatások foglalkoznak már a közösségi oldalak önbizalomra, önértékelésre gyakorolt hatásáról, egy felmérés szerint például a gyerekük cuki képet gyakran (naponta) posztoló anyák arról számoltak be, hogy ennek a szokásnak a redukciójakor (a posztolás ritkulásakor vagy ha csak kevés lájkot kaptak) rosszabb anyának, kevésbé stabilnak érezték magukat anyai szerepükben.

Te vajon mennyire vagy rabja a facebooknak? Azt hiszem, hajlamosak vagyunk áltatni magunkat: "á, én nem is vagyok fent olyan sokat..." Itt egy teszt, rövid is - csekkold le, mennyire vagy függő. (A tesztet tartalmazó kötetről egyébként még írok majd ajánlót, további jó kis önismereti teszteket találhatsz ebben a könyvben!)

A megoldás ez: nem tabusítani és teljesen elutasítani kell ezt a virtuális világot, hanem használni - a magunk javára, örömére és az életünk könnyítésére - ez persze tudatosságot feltételez. Milyen lépéseket tehetsz a saját érdekedben, a saját magad támogatására?

Mindennapi határaim - ami belefér és ami nem

Blogger vagyok, aki facebook-oldalt is vezet a blogjához kapcsolódóan, értékes szakmai kapcsolatokat ápolok hatékonyan az interneten keresztül és a coaching-ügyfeleim jó része is e-mailben talál meg és elsőre így vesszük fel a kapcsolatot egymással. Számomra tehát tényleg mindennapi üzemmód az online világ. Méghozzá nagyon élvezem!!! A blogolást is, azt a fajta nyilvánosságot is, amit ez jelent és a pörgést is. De. Még a legelején meghúztam az önként vállalt határaimat. Mindenki, aki ért hozzá, azt mondta, blogolni el se kezdjek úgy, hogy ha heti 4-5 posztot nem tudok "gyártani", mert egyébként "hamar eltűnök a süllyesztőben". Nos, én nem tudok ennyit blogolni: 2, illetve mindjárt 3 gyerekem van, férjem, munkám, barátaim, virágaim a teraszon, igényem a szabadidőre, azaz életem. Én heti egy posztot szoktam írni (nagyritkán kettőt), amit nagyon élvezek, és nem érzem se tehernek, se nyomasztó nyűgnek. Nem frusztrál, hogy miért nem vagyok többet "jelen". Mert fontosnak érzem, hogy a saját életemben is "jelen legyek" és ne csak pötyögjek görnyedt háttal a laptopom előtt. És nem tűntem el a süllyesztőben. Nem is szándékozom - bízom benne, hogy örültök ennek. :-) Egyszerűen csak meghúztam a saját határaimat. Például azt is, hogy a privát fb-profilomra nem posztolok saját blogos cikkeket (mert az szerintem nem oda való), hogy eldöntöttem és aranyszabályként tartom, hogy a gyerekeim nevét és fotóját soha nem teszem közzé a blogomban - mert az én értékrendem szerint ezzel a fajta nyilvánossággal az ő személyiségi jogaikat sérteném meg, amit nem szeretnék. Nem engedek be stupid, uszító és bornírt kommenteket - nem azért, mert nincs merszem hozzá, hanem azért, mert határozottan nem akarom, hogy az én oldalam legyen a megjelenési reklámfelülete ilyen gondolatoknak. Ja, és persze az alap: a biztonsági beállítások. Nem tudom mennyire megbízhatóak ezek a beállítások - nem vagyok ebben szakértő, mindenesetre eldönthetünk sok dolgot a virtuális életmódunkkal kapcsolatban ezeken keresztül is, anélkül, hogy teljesen paranoiások lennénk attól, hogy szinte mindent tud rólunk a google és a facebook - mert tud: azt hiszem, ezt alap játékszabályként jobb elfogadni.

Te hol húznád meg a saját privát határaidat? Mi fér bele a mindennapi online jelenlétedbe és mi nem? Gondolkodtál már ezen tudatosan? Hogy milyen belső etikai normákat követsz a virtuális jelenléteddel? Támogatsz-e jó ügyeket: lájkkal vagy megosztással (ez tényleg sokat jelenthet a hirdetésre pénzt szánni nem tudó civil szervezeteknek)?

Egyáltalán mennyi idődet és mire szánod akkor, amikor online vagy?

Az éves offline pihenőim

Én akkor internetezek, ha éppen van 5 perc időm. Mert a gyerekek otthon (kivételesen) egyedül elbütykölnek valamivel, mert 3 megállónál többet utazom a metrón, mert pár percet várnom kell valakire, akivel találkozóm van. Ezzel persze magamat is állandó készültségbe helyezem, gyorsan megválaszolok egy e-mailt, pikkpakk élesítek egy posztot, lájkolok egy eseményt, megrendelem a jövő heti diétás ebédemet vagy könyvet veszek egy webshopban. Ritkán használom merengésre, szemlélődésre vagy tervezésre ezeket az 5 perceket, legalábbis sokkal kevesebbszer, mint amennyi jólesne: így pedig épp attól a kincset érő reflexiós időtől fosztom meg magamat, amellyel feldolgozhatnám a megtörtént és a még előttem álló eseményeket. Éppen ezért fontos, hogy időnként tudatosan "digitális absztinenciát" tartsak. Kétszer szoktam: a téli, karácsonyi időszakban és ilyenkor nyáron, hosszabb időre. Az egy vagy két nap is megoldás, de igazán minimum egy-két hét alatt lehet a hatását tapasztalni az offline üzemmódnak. Most az aktualitását fokozza ennek az online pihenőnek az, hogy épp kezdek ráfordulni a harmadik babavárásom finisére, a terhesség utolsó harmadában az előző terhességeim tapasztalata alapján nekem egyébként is nagy igényem van a begubózásra, a befelé fordulásra. Ezzel párhuzamosan július-augusztusban egy nyolchetes mindfulness tanfolyamot is végzek (szeptemberben beszámolok a tapasztalataimról!), amely sok otthoni gyakorlást feltételez, légzés- és egyéb gyakorlatokat, önmegfigyeléseket és ezek naplózását - amihez jól jön az a felszabaduló idő, amit majd nem online töltök.

12923099_1247514921943751_3161911666551607395_n.jpg

kép: Pawel Kuczynski

Lelassulás, önmagamra és másokra fordítható idő, tapasztalatok és élmények, baráti csevegések, gyerekkel legózás, ölbe ejtett könyvvel szunyókálás, felhőket-bambulás, lábköröm-festés, limonádé-szürcsölés... Éljen! :-) Úgyhogy augusztusban nem lesz új blogposzt, facebook-jelenlét is csak mérsékelten (az éves bestof-ot olvashatjátok majd - amit előre időzítek), lesz viszont egy kipihent, tettrekész, ötletekkel teli Anita az Örömterv blogon szeptembertől!

Te is szeretnél offline időszakot az életedben? Augusztusban meg is tudnád valósítani?

Vágj bele: jelölj ki egy időszakot, amit reálisan teljesíthetőnek látsz - 3 nap, 1 hét, 2 hét, netalán egy egész hónap... És azt is határozd meg előre, hogy milyen eszközöket, programokat, alkalmazásokat stb. nem használsz majd egyáltalán, vagy ha időnként mégis, milyen rendszerességgel, mennyi időt szánsz erre (pl. 3 naponta egyszer max. fél órára csekkolom az email-fiókomat stb.). Ja, és azt se felejtsd el betervezni, mivel és kivel töltöd majd az így felszabaduló idődet. :-)

Offline üzemmódra fel, töltődj fel valóságos élményekkel és inspiráló belső ötletekkel!

Ur Anita

coach

www.coachingneked.hu

 

Mentés

Szólj hozzá

pihenés perspektíva minőségi idő