November van. Sötétek és hűvösek a reggelek. Ilyenkor nyűgös vagyok, morcos és használhatatlan. Nos, én megelégeltem ezt: szeretném használni, szeretni, sőt élvezni ezt a napszakot, mert egy nagyon értékes és fontos idősávnak tartom az ébredéstől az indulásig tartó hétköznap reggeleket. 14 napos kihívás azért, hogy ti is és én is imádjuk a reggelt!

A következő történik nálunk egy átlagos hétköznap reggelen: húzom, ameddig tudom a saját ébredésemet, de igazából vajmi kevés ráhatásom van arra, pontosan hánykor is kell ébrednem. Általában 5 körül már felébredt a kisebbik és inni kér, a nagyobbik nem sokkal utána szintén megjelenik, átjön a szülői ágyba, pisilnie kell vagy ő is hajnali 5-kor kívánja elfogyasztani a reggeli kakaóját. Miután jó esetben mindenkit rábírtam arra, hogy szükségletei kielégítése után még visszaaludjon, én is próbálok aludni még egy kicsit, és persze éppen akkor ébred újra a két gyerek, amikor visszamerülnék már a jóleső mélyalvásba. Az ébredés pillanata egy gyorsított felvétel, azonnali kiugrás - mert valamelyik éppen már sír vagy hangosan követel -, és nem egy kellemes, nyújtózkodós, az álomból az ébrenlétbe szép lassan átcsordogáló állapot. A felkelés azonnali talpraugrás és innentől kezdve minimum egy órán keresztül, az oviba való indulásig egy feszített tempójú feladatmegoldás (férjjel közösen vállvetve): öltözködés, reggeli, fogmosás, mami, hol a nemtommilyen kisautóm, mit is kell ma bevinni az oviba, vigyem-e magammal a kicsit (téli öltöztetés: áááá!) vagy szervezzem meg, hogy valaki vigyázzon rá reggel, melyik e-mail megválaszolását halogatom már két napja, nem száradt meg a tegnap kimosott egyetlen normális farmerom, nem, nem ihatsz több kakaót, mert megfájdul a hasad, a Tesz-vesz várost megnézed, utána tényleg elindulunk, visszafelé ne felejtsek el bemenni a gyógyszertárba (elfelejtek), úristen, mit csinál a kicsi, és be is kakilt közben, most már tényleg mennünk kell, de hol a telefonom.... És időközben természetesen ingerült vagyok és mint egy papagáj ismételgetem kétpercenként: "még mindig pizsamában vagy, mondtam, hogy öltözz már fel", aztán a ruhák egy részét ráhúzkodom a nagyobbikra, a kicsit gyorsan átpelenkázom, én persze elfelejtettem megfésülködni (szerencsére már lehet sapkát felvenni) és magamra kapva valami kezem ügyébe akadó ruhát indulunk el. Nem vagyok túl jól, nem érzem sem hatékonynak, sem jókedvűnek, sem energikusnak magamat - halálosan lefárasztanak a reggelek, nagyjából 10 óra körülre térek magamhoz és érzem újra kiegyensúlyozottnak magamat.

És a reggeleim nemcsak két kisgyerekkel ilyen kaotikusan fárasztóak, hanem pontosan emlékszem, még szinglikoromban sem tudtam helyén kezelni ezt a napszakot. Ameddig lehetett, húztam-halasztottam a felkelést, visszabóbiskolva egy nem túl pihentető felszínes alvásba, aztán amikor nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, akkor a maradék 15-20-30 percet az indulásig csak tűzoltás jellegű kapkodós gyorsfeladatokra szántam. Valami, ami igazán jólesett volna: reggeli, nyugodt kávézás, pár perc mozgás, ráérős öltözködés, ráérős sminkelés, újságolvasás stb. - szóval valami fontos, vagy ezek nagy része kimaradt a reggeleimből. A hétköznap reggelek valahogy mindig rohanósak, csonkák, elégedetlenek voltak, és kellett egy kis idő hozzá, hogy a délelőtt folyamán megjöjjön a kedvem, lelkesedésem és magamra találjak, élvezzem a napomat.

De még remélem, hogy legalább 40 évnyi élet áll előttem. Az 14.600 reggel!!! Ez túl sok ahhoz, hogy csak úgy elpazaroljam. Ezért aztán úgy döntöttem, a magam és ezáltal a családom jólléte érdekében is megreformálom a reggeleimet. A kihívások arra jók, hogy koncentráltan, fókuszáltan tudj valamire hangsúlyt fektetni, ami fölött egyébként elsiklana a figyelmed. Nyáron csatlakoztam egy kihíváshoz, a 21 nap panaszkodás nélkülhöz, ami jó volt, hasznos volt, hozott új felismeréseket, közületek is sokan csatlakoztak, de nekem nem jelentett nagyon nagy nehézséget a teljesítése. A reggeleim élhető, élvezhető, nyugodt és számomra fontos és feltöltő momentumokat tartalmazó megreformálása annál nagyobb kihívás nekem. Mivel nem tudok kész receptet arra, hogy pontosan milyen szokás vagy szokásrendszer változtatná meg biztosan és tenné örömtelibbé a reggeleimet, ezért marad a kísérletezés. Mások által hasznosnak, tartalmasnak, energizálónak mondott apróságokról van szó, amiknek jó részét a tudományos vizsgálatok is igazoltan jó hatásúnak tartanak. Tehát 14 napon keresztül kipróbálok naponta valami új dolgot, amit eddig még nem csináltam reggel. Nem, nem fogok 100 fekvőtámaszt lenyomni, két kört sem fogok futni a Margitszigeten és különleges makrobiotikus reggelit sem fogok fogyasztani... ezek ugyanis mind csip-csup apróságok lesznek... érdemes csatlakozni, mindenki számára elérhetőek és teljesíthetőek lesznek, ígérem!

Imádom a reggelt! A kihívás november 9-én reggel indul, és előző napon délig mindennap felteszem a következő kihívást ide, az Örömterv facebook oldalára. Az első november 8-án vasárnap kerül ki. Próbáld ki te is naponta ezeket, aztán 14 nap után lehet egy visszatekintést csinálni - én is ezt fogom tenni -, hogy melyik vált be, melyiket szeretted, melyik volt jó hatással a reggeleidre... és melyiket lehetne hosszútávon, fenntartható módon szokásként beépíteni a reggeleidbe.

Oszd meg másokkal is a felhívást, hátha más is szívesen csatlakozna, akinek morcosak és nehezek a hétköznapi ébredések!