2015. feb 22.

A pozitív gondolkodás nem csodaszer?

írta: ur.anita
A pozitív gondolkodás nem csodaszer?

clouds-429228_640.jpg

Nem, tényleg nem az. Egyáltalán mi az, hogy pozitív gondolkodás? Érdemes átállítanunk magunkat egy derűsebb, pozitívabb szemléletre vagy ez csak hókuszpókusz, és a mindennapi életünk nem ezt igazolja vissza?

Az apropó a Nők Lapja múlt heti számában olvasott cikk. Ugyanazt a címet viseli, mint a blogbejegyzésem címe, csak kérdés helyett állításként közli: semmi értelme a pozitív gondolkodásnak. Nem vagyok egy rendszeres Nők Lapja olvasó, de időnként kíváncsiságból, szórakozásként beleolvasok. Ez a cikk felbosszantott, ugyanis nem egyszerűen kritikai szemlélettel (az ugyanis rendben lenne), hanem végtelenül cinikusan, általánosítva, blőd és közhelyszerű állításokat tényként felsorakoztatva közli az olvasókkal, hogy a pozitív gondolkodás egy lyukas garast sem ér, egyben lesajnálja és holmi passzív és a való életben sikertelen teszetosza álmodozónak minősíti azokat, akik figyelnek az élet pozitív oldalára és így próbálnak élni. Tulajdonképpen egyfajta életképtelen lúzerségnek állítja be az egészet. Oliver Burkeman könyvére hivatkozik a cikk szerzője, és pl. ezt írja: "minél többet gondol valaki az élet nyugtalanító oldalára, a halál elkerülhetetlenségére, a szenvedés elöl való menekülés képtelenségére, vagy arra, hogy a biztonságnak csak az illúzióját érhetjük el, annál nagyobb esélye van a boldogság megtapasztalására". Aha. Akkor vissza középkorba. Esetleg ostort a kezünkbe és csapkodjuk vele a saját hátunkat, hátha közelebb visz a boldogsághoz. Aztán ez: "A pszichológusok elképzelése szerint a pozitív illúziók nagy valószínűség szerint azért állnak a fejlődés útjában, mert az előrevetített szerencsés végkimenetel azt az érzést kelti az emberben, hogy máris elérte célját, és ezzel megszűnik az arra való késztetése, hogy tényleg oda is érjen." Áááá. Mégis mi a nyavalyáért kezdenék bele bármibe is, ha nem hiszek benne, hogy jól sülhet el, hogy sikerülhet? A zárómondat velős üzenete pedig: "Mintha az élet valódi, igazán nagy problémáit le lehetne söpörni az asztalról azzal, hogy vidámságot rajzolunk az arcunkra." Miért kellene lesöpörni? Azt hiszem, a szerző valamit nagyon félreértett...

Nem az én dolgom a pozitív gondolkodást megvédeni, mert semmiféle felkent papja nem vagyok a dolognak, semmi különösebb érdekem nem fűződik hozzá. Szerintem egzakt módon meghatározni sem lehet pontosan mi is ez az egész, ez nem egy mozgalom, nem egy pszichológiai irányzat és nem egy vajákos ideológia. Egyszerűen az élet derűs(ebb) szemlélete, a dolgok naposabb oldalának észrevétele, és bizalom a világban, magunkban és másokban. Azt gondolom, hogy nem légből kapott álmodozás, nem negédes kényszermosoly az arcunkon, hanem valami olyan szemlélet, ami segít élni, jól élni, jól érezni magunkat a bőrünkben, másokhoz kapcsolódni, célokat kitűzni és elérni. És nem, a pozitív gondolkodás egyáltalán nem zárja ki sem önmagunk és a helyzetünk reális megítélését; sem pedig azt, hogy időnként szomorúak legyünk ha esős reggelre ébredünk vagy bosszúsak, ha felszaladt egy szem a harisnyánkon. És azt sem zárja ki, hogy az életünk nagy tragédiáit, traumáit, csalódásait megéljük, helyet adjunk nekik a saját történetünkben és a maguk természetes tempójában dolgozzuk fel őket. Jelenti viszont a tudatos törekvést arra, hogy saját helyünket és szerepünket a világban pozitívan szemléljük, hogy tudjuk: vannak választási lehetőségeink és képesek vagyunk a vágyainkért tenni.

És mivel már szavazni is lehet a blogon (hurrá), ezért megkérdezlek titeket, ti hogy látjátok ezt a pozitív gondolkodás izét. :-)

 Ha tetszik, csatlakozz a facebookon is!

Szólj hozzá

életminőség boldogságtudomány