Szezonon kívül sajnos lehangoló a Balaton környéke. Ápolatlan sétányok; rohadó, bedeszkázott bódék, kongó üresség, szomorú elhanyagoltság, és ilyenkor még szembetűnőbb koncepciótlan csiricsáré olcsóság és összevisszaság építészetileg, falu- és városképileg (szinte) mindenhol. Mikorra tűnik már el az NDK-s tömegturizmusra építő gagyiság a Balatonról? A tó persze gyönyörű. De mit lehet csinálni egy fázós, esős koratavaszi hétvégén a Balatonnál? Nem lehet egész nap a parton sétálni... Például a megunhatatlan Balaton-felvidék felé venni az irányt és enni egy jót a Mi a kő étteremben!

Én már akkor jól érzem magam, ha Zánkánál a Balaton-felvidék felé vesszük az irányt, a lankás dombok, a változatos és emberléptékű táj, az ápolt gyümölcsösök máris megnyugtatják esztétikailag meggyötört szememet-lelkemet a balatoni parti falvak után. Itt lehet levegőt venni, le lehet lassulni, ki lehet kapcsolódni.

Köveskálra megyünk, ami az egyik kedvencem, ez az a magyar falu, ahol számos kitűnő borászat mellett (ideális bortúra célpont!), három kitűnő étterem is van: a Káli Art Inn (ami korlátozottan nyilvános, inkább csak a szállóvendégeinek szól a saját konyhája); a Kővirág étterem (ahol többször jártam már és felülmúlhatatlanul hangulatos kerthelyiségük van, nagyon jó konyhával, nyáron isteni túrógombócot ettünk ott - most felújítás miatt zárva volt); és legújabban a Mi a kő étterem - ide jöttünk ebédelni. A megtalálása nem okoz gondot, az egykori szövetkezeti kocsma helyén, a központban, a templom mellett. Jó kiszállni az autóból, és azonnal hamisítatlan falusi milliőben érzi magát az ember: nyugalom, a templom kertjében tyúkok kapirgálnak, bácsik beszélgetnek kint a padon ülve. Mindezt igazán gyönyörű épített és természeti környezetben. Nem véletlen, hogy ez a falu és a környékbeli néhány másik is a művészek és városi értelmiségiek kedvenc alkotó- és nyaralóhelye.

Na, ez az az étterem, amit ne hagyj ki nyáron se majd, ha a Balatonnál jártok! Mert nagyon hangulatos. Mert fantasztikus kerthelyisége van - amit most csak babakocsi tologatásra tudtunk használni, de nyáron milyen jó lesz itt borozgatni a csillagos ég alatt. Mert zseniálisan főznek nagyrészt helyi kistermelői alapanyagokból. Mert kényelmesen otthonos és egyszerre különleges az atmoszférája. Mert egyben borbolt és borbár is a helyi termelők kínálatából. Mert abszolúte megfizethető. Mert Trombitás Tamás képzőművész és felesége üzemeltetik, és rendkívül szimpatikusan működtetik a barátságos, lelassulós tempójú minőségi vendéglátást. Fogast ettem bőrén sütve bébispenótos krumplipürével - kifogástalan alapanyagok: a hal olyan omlós és olyan kifejezően egyszerű ízű, mentes minden mocsári mellékíztől, hogy három adagot is megennék belőle együltő helyemben. Férjem szürkemarha bordát eszik kelkáposztás krumplival - szaftos, karakteres hús, tökéletesen elkészítve, hozzá nagyon passzoló garnírunggal. A desszert pedig maga a tökély: én még tényleg soha életemben nem ettem ilyen jó almáspitét, még a családom nőtagjai sem tudnak ilyet, pedig semmi fakszni: csak extra minőségű almából, pont jól cukrozva, remek linzertésztából áll, és a sütőből frissen, még langyosan érkezik a tányérunkra, házi vaníliafagyival - és mellesleg két óriási szelet.

De, jó hogy van ilyen is! Több ilyet a Balaton környékére, hogy ne csak egy faluban legyen az északi part összes jó étterme!

Ha tetszik, csatlakozz a facebookon is!