Szinte ciki azt mondani: szeretem a munkám. A munka valami olyasmi kategória, amit közmegegyezés szerint: utálunk, ellógunk, kibírunk, túlélünk. Várjuk a munkaidő végét, a hétvégét, a kéthétnyi nyári szabadságot... meg azt, ha már végre nyugdíjba mehetünk. Valami, amivel kötelező a felnőtt életünk nagy részét eltölteni, meg hát persze pénzt keresni, hiszen valamiből élni kell. Miért ne lehetne olyasmiből (is), amit szeretsz csinálni?

Szinte eretnek ötletnek tűnik: csinálj olyasmit, amit szeretsz és amiből bevételed is lehet. Szüleink generációja sokszor kínkeserves, kellemetlen, de szükségszerű dolognak élte/éli meg a munkát, ahol kevés a választási lehetőséged és jobban teszed, ha nem ugrálsz - és ez a szemlélet továbbél azóta is, bár a mai Y és Z generáció már mer önmagára mint értékes árucikkre gondolni a munkaerőpiacon és keresi a legjobb megoldásokat innovatívan - igen, lehet tanulni önbizalmat és kreativitást is tőlük.

Azt hiszem, az egyik legfontosabb dolog az életben, ha folyamatosan dolgozunk azon, hogy a munkánk örömet okozzon.

Szándékosan fogalmaztam óvatosan. Egyrészt szerintem tényleg dolgoznunk kell rajta, erőfeszítést tenni, mert a legjobb megoldások ritkán jönnek csak úgy maguktól és azonnal: kerülőutak, pofáraesések, kudarcok, tétova időszakok is kellenek hozzá. Meg az önreflexió, hogy tanuljunk ezekből és máshogy, máshol folytassuk.

Másrészt azért írtam, hogy "örömet okozzon", mert nem biztos, hogy rögtön azt kell megcélozni, hogy boldoggá tegyen - ez egyébként is nehezen megfogható, illékony állapot, hanem azt, hogy nagyrészt örömöd teljék benne. Úgy általában. Mert 100%-ban élvezni minden pillanatát egy munkának - irreális elvárás. Csak kell számlát írni, éves beszámolót készíteni, alapanyagot rendelni, adóbevallást készíteni, leltározni vagy felsőbb elvárásoknak megfelelni akkor is, ha egyébként imádod a munkád.

Harmadrészt lehet lassan csinálni, lépésről lépésre. A saját tempódban. Miért kellene most azonnal felmondanod? Lehet a nemszeretem munka mellett szép lassan felépíteni egy másikat, amit sokkal jobban szeretsz. Lehet, hogy eltart évekig? Lehet, hogy tanulnod kell hozzá? Lehet, hogy egy jó darabig még bevételt sem hoz? Lehet. De ha arra gondolsz, hogy kb. 70 éves korunkig dolgozni kell, akkor mennyi időd van még addig? 20, 30 vagy 40 év? Irtó sok. Nem megéri ebből pár évet arra rászánni, hogy felépíts/megtanulj/kitalálj egy neked jobban tetsző munkát? Szerintem megéri elkezdeni. Elkezdeni gondolkozni azon, hogy a mostani munkádat hogyan tudnád jobban élvezni, vagy ha ez nem megy, mi az a más, amit szeretnél csinálni.

Ha változásra vágysz a munkádat illetően, biztosan jóljön inspirációnak néhány élettörténet: olyan emberekkel készült interjúk, akik szeretik a munkájukat, hivatásuknak tekintik, szívvel-lélekkel csinálják, akár annak árán is, hogy feszegetik egy rendszer kereteit, vagy hogy kilépnek a megszokás medréből. Van köztük kétkezi és értelmiségi szakma is - de nem is a konkrét foglalkozásuk a fontos, hanem a hozzáállásuk, és ezért mindképpen motiváló az ő történetüket olvasni.

Egy tanár, aki folyamatosan dolgozik saját magán és a módszerein, azért hogy a diákjait tanulni és élni tanítsa...

Egy kemenceépítő, aki autodidakta módon tanult, folyamatosan fejleszti magát és közösségi attitűddel gondolkodik...

A közgazdászból lett pékek, akik valami igazán jó minőségű dolgot akarnak kiadni a kezük közül, és ezért egy csomó mindent megtesznek...

Egy macaron-készítő, aki előtte egy reklámügynökségnél dolgozott, és eldöntötte, hogy ő fogja készíteni a világ legjobb macaronját...

Neked vannak ilyen ismerőseid? Vagy te magad is imádod a munkádat? Írd meg nekem, szívesen készítek interjút veled/velük!

... a coaching remek támogatás a munka területén a céljaid megfogalmazásához, a hatékony megvalósításhoz, az álmok valóságba ültetéséhez, a legjobb döntések meghozatalához.

Ha tetszik, csatlakozz a facebookon is!