Annyira üdítően hat rám, ha egy témáról valaki mer őszintén beszélni. Főleg olyan témákról, amelynek egyéni megélése, társadalmi megítélése és a közbeszédben való megjelenése nagyon szélsőséges különbségeket és eltérő mintázatokat mutat. Ilyen a szülővé válás, a szülőség megélése és megítélése is. Egy színházi ajánló, egy darab, ami interaktív és mer őszintén hozzányúlni ehhez a témához.

A Káva Kulturális Műhely egy 18 éve működő színházi nevelési társulat, eddig főleg kamaszoknak, fiataloknak készítettek olyan színházi nevelési darabokat -, szaknyelven TIE-DIE (Theatre in Education - Drama in Education) előadásokat - amelyek egy-egy jellemzően etikai-társadalmi fókuszú központi témát körüljárva gondolkodásra, párbeszédre, állásfoglalásra késztetnek. Attitűdformáló, nevelő, az autonóm felnőtté válást elősegítő szerepe vitathatatlan ennek a tevékenységnek és szellemiségnek.

Most először készítettek kifejezetten felnőtteknek egy olyan darabot, ami a "résztvevői színház" műfaját képviselve interaktívan közelíti meg a szülővé válás témáját. Az interaktív jelzőtől ne ijedjetek meg, nem "szerepelni" kell, hanem a mindennapi életből mindannyiunk számára ismerős rövid jeleneteket felvonultató előadás után van lehetőség beszélni-beszélgetni a témáról. Az előadás felvillant olyan tipikus élethelyzeteket, párbeszédeket, sérelmeket és konfliktusokat, amelyek sokunk számára ismerősek lehetnek a szülővé válás éveiből.

...szeretnénk a nézőinkkel közösen gondolkodni, szeretnénk, ha valódi résztvevővé válhatnának az előadás idejére. Gondolkodni arról, hogy mi történik egy kapcsolattal, egy nővel és egy férfival, amikor gyermeket vállalnak. Arról, hogy mit jelent az, hogy család. A prioritásokról, a nehézségekről és az örömökről, a társadalmi nyomásról. 3050 gramm egy csecsemő átlagsúlya. Hogyan változtatja meg egy alig három kilós kis csomag az egész életünket?

Az anyaság csodálatos. A gyermek a legnagyobb öröm az életben. Egy kapcsolat kiteljesedése a gyermek születése. Egy nő életében az anyává válás a legnagyobb boldogság. A család mindenekelőtt. Ismerősek ezek a széltében hosszában ismételgetett közhelyek? Én sikítófrászt tudok kapni ezektől a tévéhíradós propangadaszövegekben elhangzó, a játszótéri "tökéletes anyukák" száját elhagyó, vagy a sarki közértben kéretlen kapott cukormázas üres mondatoktól. Természetesen mind igaz, természetesen csodálatos a családdá válás megélése. De könyörgöm, nem mindig, nem minden percben, minden helyzetben. Mert a szülővé válás krízis is - kinek kisebb, kinek nagyobb, különböző megélésekkel, igényekkel, szükségletekkel. Mindenkinek máshol vannak a határai, mindenki puttonyába más fér bele - de erről a különbözőségről lehet nyíltan beszélni (hát ez az, ma Magyarországon nem nagyon lehet... ezért hiánypótló egy ilyen előadás), megismerni különböző nézőpontokat, közösen gondolkodni a megoldási utakról, lehetőségekről egy-egy konfliktusos helyzetben.

Az előadás legnagyobb erénye, hogy nem kíván tanácsot vagy iránymutatást adni, nem akarja megmondani, hogyan lehet mindezt harmonikusan csinálni, csupán annyit szeretne, hogy olyan helyzetekről gondolkozhassunk közösen, ami sokunkat érint és megérint.

És nagyon érdekes, hogy a közönség soraiban nem csupán családos emberek voltak, hanem többen olyanok, akiknek még nincs gyermekük, de hamarosan készülnek rá és olyanok is, akiknek nincs és valamilyen ok miatt nem is lesz gyermekük. Izgalmas volt az ő nézőpontjukat, hozzászólásaikat is hallani ebben a témában.

Ha rohannátok jegyet venni a 3050 gramm következő előadására, akkor azzal várnotok kell, mert így, az évad végefelé sajnos már nincs több előadása ennek a darabnak, de figyeljétek az őszi évadkezdéskor a Káva programját, remélem további előadásokkal készülnek az év második felében. Érdemes elmenni megnézni, érdemes elmenni beszélgetni - ha valamiért aktuális az életetekben ez a téma!

Ha tetszett a cikk, követhetsz a facebookon is!