2015. máj 23.

Felnőttként is ér álmodozni!

írta: ur.anita
Felnőttként is ér álmodozni!

girl-491623_640.jpg

Te mi szerettél volna lenni gyerekkorodban? És most milyen álmaid vannak? Mersz álmodni még a hátralévő életedre valami mást, mint ami most van? Álmodozós téma két lábbal a földön álló realistáknak. Mindenkinek.

Szerintem fontos az álmainkkal foglalkozni. Még akkor is, ha manapság feleslegesnek, időpocsékolásnak, sőt valamiféle szégyellnivaló ostobaságnak tartjuk a felnőttkori álmodozást. Utoljára kamasz korban szabad az ágyban hanyatt fekve merengeni azon, hogy rocksztárok leszünk vagy szépségkirálynők. Esetleg a kettő együtt. Aztán pár év múlva már ciki, megrögzött idealista, meg élhetetlen az, aki álmokat sző. Mi történt? Miért is ne szabadna felnőttként is álmodozni?

A hétköznapok sorjáznak az életünkben, holnap be kell vásárolnom, befizetted már a lakáshitel törlesztőjét, jövő héten erdei iskola van a gyereknek, hónap végére meg kell csinálnom a beszámolót, már megint csöpög a csap, mért nem vitted le a szemetet... A tervezés sokszor abban merül ki, hogy januárban lefoglaljuk a júliusi nyaralást; kiszámoljuk, hogy a következő 3 évben hogy alakul az a rohadt törlesztőrészlet; és esetleg megfogadjuk, hogy jövőre aztán már tényleg lefogyunk, mert ez így nem mehet tovább (aztán mégsem). Legtöbbször nincs is többre energiánk, mert elsodornak a holnapi teendők, a jövő heti kötelezettségek, és máris hiphop egy következő évben találjunk magunkat, ahol ugyanúgy megy tovább minden, mint ahogy az előzőben, csak kicsit több hajfestéket kell kenni a fejünkre, hogy elfedje az ősz hajszálakat. De nem baj, mert már közel a nyugdíj. És akkor mi lesz? Mi fog magától, varázsütésre megtörténni, ami eddig nem történt meg? Egyáltalán mivel szeretnénk tölteni 10-20 év múlva az időnket? Mivel lennénk elégedettek? És azért ki felelős, hogy az megtörténjen?

Én azt gondolom, hogy a legintimebb és legörömtelibb dolog a saját álmainkkal foglalkozni. Ezek a mi mély, csak ránk jellemző titkaink, inspiráló belső erőforrásaink, szívderítő és melengető vágyaink. Miért ne engedhetnénk meg magunknak álmaink megfogalmazását? A magunkkal törődés, az önmagunkkal való azonosság része az álmaink felszínre hozása, legalább magunk előtt bevallása. Ki más törődjön ezekkel, ha mi nem? Sőt, egészséges felnőttként már arra is képesek vagyunk, hogy a realitás talaján állva, elkülönítsük egymástól a irreális, biztosan (nagy eséllyel) megvalósíthatatlan álmokat és a bizonyos körülmények között, bizonyos változások, bizonyos erőfeszítés árán megvalósíthatókat. A rajtunk (is) múlókat.

Bárahány éves vagy, bármilyen élethelyzetben, bármilyen pillanatnyi kötelezettségekkel és bármilyen jelenlegi korlátokkal - azt hiszem, mindenképpen csak nyerhetsz vele, ha szánsz egy órácskát egy nyugalmas estén ezek végiggondolására. Álmodozz bátran, ne ostorozd magad a meg nem valósult tervek miatt, és ne érezd magad nagyravágyónak a jövőre vonatkozó álmaid miatt! Ez kifejezetten toll-papír gyakorlat, érdemes leírni a válaszaidat és időnkét elővenni, módosítgatni, kiegészítgetni. A megfogalmazott, strukturált álmaink lendületet tudnak adni a konkrét tervezéshez és megvalósításhoz. Ez az első lépcsőfok. Ha mégsem valósítjuk meg, az se baj, legalább jobban megismertük belső önmagunkat és vágyainkat - ezzel is csak nyerhetünk! Nem beszélve arról, hogy milyen érdekes évről évre követni a saját álmaink alakulását. És azzal osztjuk meg, akivel szeretnénk. :-)

Milyen kisgyerekkori álmaid voltak magadra vonatkozóan? És kamaszként?

Mi az, amit megvalósítottál (akár részben) ezekből az álmokból?

Mi az, ami ma viccesnek, meghaladottnak tűnik ezek közül és mi az, aminek most is nagyon örülnél, ha megvalósulna?

MOST milyen álmaid vannak a jövőre vonatkozóan? Írj minél hosszabb listát!

Mi az, amire legalább a minimális esély megvan, hogy megvalósuljon?

Ezek közül melyik egy-kettőt szeretnéd a legjobban?

Mit tudsz tenni MOST azért, hogy akár hosszútávon (mondjuk 10 év távlatában) megvalósuljanak?

 

A továbblépés pedig egyéni motiváció, a körülmények és a környezetünk támogatásának függvénye is. Sokféle út létezik a megvalósításra, az álmokból a tervezésbe, majd a "csinálásba" lépésre - egy következő részben ezeket is bemutatom!

Ha tetszett, kövess a facebookon is!

Ha szeretnél személyre szabott támogatást kapni, akkor olvasd el ezt!

 

 

Szólj hozzá

egotrip perspektíva életminőség boldogság-projektek