Hogy a nyár nem a nagy változásokról vagy azokra való készülésről szól, hanem a hasunkat süttetésről, a hűtött görögdinnyéről, a tücsökciripelésről és a dolcsevitáról? Persze! De a kettő nem zárja ki egymást, sőt!

Nekem a nyár nagyon is a magamra fordítható idő leginkább kiaknázható időszakát jelenti az évben. Amikor lehet egy kicsit összegezni, tervezgetni, "ezt szeretném még" listákat gyártani. Meg változásokra felkészülni. Már amennyire lehet, ami rajtam múlik. És az meglepően nagyon sok. A nyár a maga lazaságával és feldobott motiváltságával nagyon jó terep egyrészt a megengedős, valóságból kiszakadós álmodozáshoz, másrészt a konkrét őszi feladatokra való gyakorlatias felkészüléshez.

Mert hányadán is állunk a változással? Mindaz, amire dédszüleink megtanították gyermekeiket, szinte teljes egészében megőrizte érvényességét életük végéig, a szakmájuk alapfogásaitól a konyhatechnológián keresztül a házasodási szokásokig. Lényegében stabil körülményeket élvezhettek (természetesen a háborús időszakok kivételével). A stabilitás volt a norma. A bevált vagy társadalmilag elfogadott "így szoktuk csinálni" volt az irányadó. A szüleink még minket is többé-kevésbé erre a stabil állapotra való törekvéssel neveltek fel, most mégis alkalmazkodnunk kell azokhoz a körülményekhez, amelyek a legkevésbé sem mondhatóak stabilnak, és el kell igazodnunk, meg kell találnunk a viszonyítási pontunkat a sokértékű, néhol útvesztőhöz hasonlító társadalmi elvárásokban és a saját vágyainkban, elképzeléseinkben. Manapság a változás, a változásra való képesség: az alkalmazkodás, a rugalmasság a norma. Sőt, maga a változás a norma. Az új helyzetekben való azonnali megfelelés szinte elvárás. Ha új feladatokkal dobnak meg a munkahelyeden - csináld azonnal úgy, mint egy profi. Ha gyereked születik - válj azonnal mindent tökéletesen csináló, boldog és elégedett családanyává. Ha elkezdtél hobbifutni - fuss le hamarosan egy nagymaratont. A teljesítmény, a kimagasló eredmények, az erőfeszítés nélküliség látszatát keltő csilivili, szelfizhető, mutogatható mosolygós output valamiféle elvárásként nehezedik ránk.

Pedig a változás legtöbbször lassú. Legalábbis ahogy belül, bennünk zajlik. Kívül lehet, hogy száguldanak az események, de belül ezt a tempót nem mindig tudjuk követni. A változás teli van bizonytalansággal, a felelősségvállalás "akarom-nem akarom" tengelyén való nyűglődéssel, az elköteleződés parájával, a változó hangulatok hullámvasútjával, a múlt iránti nosztalgiával vagy túlzott elvárásokkal az eljövendő szép jövőt illetően. Valójában a változás megkerülhetetlen. Sokszor nagyon jó, de biztosan nagyon nehéz az átmeneti időszakban. És persze majdnem mindig hoz felismerést, tanulást, fejlődést.

Szánj időt te is arra, hogy átgondold az elmúlt fél évedet, aztán készülj a következőre, és két strandolás között foglalkozz egy esetleges rád váró változással. Mit szeretnél, mi lenne jó, ha megvalósulna, mit tehetsz a sikerért és milyen akadályokra kell felkészülnöd. Két gombóc fagyi + kis láblógatás, és mellé egy kis töprengés azon, milyen változások várnak rád a következő időszakban, és hogyan képzeled el magadat ezekben a helyzetekben... Felkészülés lassan és ráérősen, a saját nyári tempódban. Mert megérdemled. :-)

Ha érdekel egy különleges változáselmélet, akkor olvasd el ezt!

Ha tetszik, akkor kövess a facebookon is!