Vagy legalábbis nem messzebb, mint 20 km-es körzetben :-) Nincs lehetőséged egy vagy több hetet nyaralni? Pénz, utazótárs vagy szabadság hiányában a tengerparti nyaralás elérhetetlen távolságban van? Kesergés helyett maradj helyben, tervezz egy neked való vágyott pihenőnapot és élvezd!

Nekem egyedül töltött időre, egyedül töltött egy egész napra volt szükségem. A kisebbik 8 hónapos, most tartok ott, hogy már csak reggel és este szoptatom, vagyis a kettő közti időszak akár már külön is tölthető egyszer-egyszer. És az egyszer-egyszer már úgy hiányzott! És pláne az, hogy azzal töltsem, amivel szeretném. Ilyen mikor is volt utoljára? Öööö, nem emlékszem... :-) Persze, megfordult a fejemben, hogy reggel leugrok a Balatonra vagy fel a hegyekbe és estére hazaérek. Vagánynak vagány lenne, de akkor csak utaznék egész nap. Így hát maradtam a városomban, ráértem és marha jól éreztem magam.

Tudtam, hogy szeretnék valami gasztro-élményt, valami kultúrát és sok ráérést. Ennyi igényem volt. Mert tudom, hogy ezek kikapcsolnak, felvillanyoznak, pihentetnek. Most egy nap erejéig beszélgetésre vagy találkozásokra sem vágytam; két gyerekkel nagy a zsivaj otthon, sok lehetőségem van mások igényeire figyelni, van módom a kapcsolódásra, az alkalmazkodásra, a kölcsönösségre, a kommunikációra. Most csak a saját igényeimre szerettem volna figyelni pár órára. Sodródni, lelassulni, megélni. Ez lett belőle.

Reggel szerettem volna valahol megreggelizni egy beülős-kiülős helyen. Mert az olyan "világi", olyan jó, hogy elémtesznek egy rendes, vastag habos kapucsínót, meg friss péksütit, meg lehet újságot olvasni láblógatva. Először arra gondoltam, hogy megnézem az Astoriánál a Zoska nevű kifejezetten helyes reggelizős helyet. De sajnos szabi miatt zárva voltak, majd máskor. Bringával átvágtam a reggel nyolckor egészen üres és gyerekzsongás-mentes csudaszép Károlyi-kerten, megcsodáltam a művészi virágágyásokat, és mivel semmi nem volt még nyitva, így maradt a közelben a párizsi hangulatú Gerlóczy kávéház. Mindent hozott, amit vártam tőle: jó kávét, kifogástalan kiszolgálást, friss croissant-t, nyugalmas nyammogást. Aztán leraktam a biciklit és felbuszoztam a Várba a Csontváry géniusza c. frissen nyitott, nagyszabású életmű-kiállítást megnézni. Sétáltam egyet a reggel még teljesen néptelen és nyugalmas, madárcsicsergős Várban, odaértem a nyitásra, alig volt ott rajtam kívül még pár ember, és csak engedtem, hogy a valószínűtlenül tobzódó színek, perspektívák, az óriási vásznak hassanak rám. Igazi slow-élmény volt! Lebuszozás a szétbombázott Széll Kálmán térre, majd egy remek fish&chips ebéd a Nemo nevű halbisztróban a Lövőház utcában, amit régóta ki szerettem volna már próbálni, most pont itt voltam ebédidőben. Megnéztem mi megy a moziban a Mammutban, éppen kezdődött egy kedvemre való francia film, beültem. Délidőben szinte senki a moziban, francia filmen meg pláne nem, úgyhogy enyém volt a terem. :-) Aztán még belefért a Millenárison kifeküdni egy kicsit a fűbe, olvasgatni a nálam levő könyvet, és a helyben tanyázó Sugar! fagyikínálatából megkóstolni a duplacsokit (mi mást a saját élvezkedős napomon?), ami bátran ajánlható nagyoncsokis lehengerlő gombóc volt. És ennyi durva szénhidrát-bűnözés után hazafelé a Fény utcában Free néven találtam egy nagyon pici, helyes, gluténmentes és mindenmásmentes kézműves pékséget, nagyon finom, egészséges és gusztusos kínálattal. Még egy új hely felfedezése is belefért a napba. Semmi extra, mégis ennek a napnak a hatása: felbecsülhetetlen.

Csinálj te is hasonlót! A saját városodban, egy közeli városban, a természetben vagy bárhol, ahol neked jólesik. Ezeket gondold át hozzá + ha kell, kérj segítséget a családtagjaidtól, hogy megtehesd; vagy keress partnert hozzá... és élvezd!

Ha tetszik, itt tudsz követni a facebookon.