Magyar Értelmező Kéziszótár. Ünnep. 'Nagyobb közösségben: jelentős esemény, személy emlékének, valamely eszme tiszteletének szentelt nap. Szűkebb közösség, család, személy számára jelentős, örvendetes esemény napja, évfordulója.' Egy nap. Egy nap mind felett. Legfeljebb kettő vagy három. Hosszú napok vagy hetek kapkodós, stresszes, fárasztó előkészülete után csak egy nap... és máris vége. Hogyan lehet a karácsony előtti időszakot, az adventet is ünnepként megélni? 

Számomra ugyanis az ünnep - ez a karácsonyra különösen igaz - több annál, mint egy nap. Az az egy nap különleges természetesen, kiemelkedik a hétköznapokból, de az előkészületek, a belső várakozás, az előtte ráfordított figyelem jóleső megélése éppolyan fontos. A karácsony pedig annyiban mindenképpen kiemelkedik a születésnapok, évfordulók és más jeles napok sorából, hogy csoda és misztikum lengi körül. Legyen rendkívüli az idei decembered azáltal, hogy megengeded magadnak az ünnepre való külső-belső készülés megélését!

Az adventi jóllét receptje. Íme a hozzávalók:

Egy nagy adag lelassulás

Tudom, a december egybeesik az év végi hajtással, az utolsó nagy hajrával a tanulásban vagy a munkában, de a maradék szabadidődben tudatosan figyelj a slow üzemmódra. Régebben, 100-200 évvel ezelőtt még nem kellett slow mozgalmat indítani: decemberben nem voltak már mezőgazdasági munkák, korán sötétedett, nem volt csábító ingerek és élmények (pl. vásárlás) tömege karnyújtásnyira. Nem lehetett mást csinálni, mint otthon maradni és lelassulni. Manapság erre már tudatosan kell figyelnünk. Kevesebb autóhasználat - több gyaloglás. Kevesebb gyorskaja - több otthoni főzőcske. Kevesebb híradóbámulás - több olvasás. Kevesebb pláza - több otthon töltött idő. Ennyire egyszerű. Rohanva nem lehet élvezni a múló időt, rohanva nem lehet várakozni.

Egy csipetnyi odafigyelés

Mi lenne, ha elhatároznánk, hogy kedvesek leszünk. Hogy segítünk, ha módunkban áll. Hogy dicsérünk és elismerünk minden alkalommal, amikor lehetőségünk és okunk van rá. Hogy mosolygunk, ha kilépünk az utcára. Hogy tényleg jó helyre dobjuk a szelektív szemetet. Hogy többet nyújtunk a munkánkban, mint amennyi minimálisan szükséges. Hogy odaállunk egy ügy mellé. Hogy megköszönünk mindent, ami köszönetet érdemel. Sokan csak legyintenek: ugyan már, mi értelme, ha csak kampányszerűen csináljuk ezt, hiszen egész évben kellene... nem hiteles. Szerintem meg hiteles, mert minden momentum, minden megtett lépés és kimondott szó számít, akkor is, ha csak pár hétre kapjuk össze magunkat. Még az is lehet, hogy valamelyik ezek közül szokásunkká válik, amire utána már nem is kell külön odafigyelni és le se tudunk szokni róla.

Egy leheletnyi csodacsinálás

A nagyobbik fiam mindjárt 4 éves lesz, erre a karácsonyra ér abba a korba, amikor már képes felfogni, várni és élvezni a karácsonyt, az ünnepet, a rendkívüliséget. Már érzi az idő múlását, képes megérteni, hogy csak néhány hét van hátra karácsonyig, ami napról napra közeledik. Minden eddigi évnél jobban érzem azt a szülői felelősséget, ami egy nagyon komoly és egyben nagyon szívmelengető felelősség, hogy az én dolgom szülőként azokat a varázslatos gyerekkori karácsonyokat és izgatottan várakozós adventi napokat biztosítani, amire majd felnőttként egy vágyakozó sóhajjal gondol vissza. Ez a lehetőség, ezek a napok most vannak itt, senki nem hozza vissza nekünk, ha most elmulasztom. Ha én most nem érek rá, mert más dolgom van és a többi felnőtt blablabla... és nem használom "csodacsinálásra", közös ráérős készülődésre az adventet, akkor valami nagyon fontosat hagyok örökre elveszni. Élni szeretnék vele és nem veszni hagyni ezeket a csodás napokat.

Egy nagy kanál magunkra figyelés

A másokra figyelés, a családdal töltött idő és a jó ügyek mellett ugyanolyan fontos a magunkra szánt minőségi idő is. Annyiszor mantrázzuk mi is és a média is a karácsonyi nagy szlogent: adni, adni, adni. De a nyúzott, frusztrált, leharcolt, kimerült anya, társ, partner, testvér, barát nem tud adni, csak elvenni. Temperamentumtól és hozott mintától függően: mártír lesz, áldozat, őrjöngő fúria, szótlan báb, az örök panaszkodó, a családtag, akinek semmi se elég jó, és már megint kiakad a legkisebb apróságon is... stb. Ismerős valamelyik a környezetedből? Érdemes figyelnünk az ünnepi vágyott (jókedvű és adni képes) önmagunk tudatos felépítésére - ehhez a stresszcsinálás helyett a pihenéscsinálást kell megtanulnunk. Busásan megtérül minden magunkra fordított magazinolvasós, láblógatós, körömfestegetős, barkácsolós, alvós, lustálkodós, regénybújós, szaunázós, sétálós... vagyis bármilyen, nekünk jó, nekünk való ünnepre készülős pihenés.

Ha tetszett, kövesd az Örömterv oldalát a facebookon is!

Mentés

Mentés