Csak egyszerűen!
Mostanában egyre jobban izgat az egyszerűség. Nem a minimalizmus mint menő divat, nem a ridegség vagy a lebutítás - hanem az, amikor a dolgok, tevékenységek, tárgyak és organizmusok a lehető legkevesebbel a legtöbbet adnak, az önmaguk esszenciáját. Amikor a kevesebb tényleg több.
Megfigyeltem: káoszos időszakokban van nagy igényem erre az egyszerűségre. Most is egy ilyen van: sok és sokféle teendő, nagyrészt jóféle, de temérdek dolog, aminek bele kell férnie 24 órába. Emellett sok változás, újdonság, megszokni- és feldolgoznivaló van, érzelmileg is meglehetősen széles skálájú ez a mostani időszak. Meg öregszem is. De tényleg, a pörgés valahogy kevésbé fárasztott 10 évvel ezelőtt: most hamarabb kidőlök, sokkal nagyobb igényem van a lelassulásra, kiszámíthatóságra, az átláthatóságra. Az egyszerűség iránti vonzódásom túl azon, hogy egy mélyen emberi vonzalom és alapvető szükséglet - valami ösztönös slow technika is, amelynek környezet- és önjavító funkciója is van. Ha valami egyszerű, akkor kevesebb időt, kevesebb gondolkodást, kevesebb erőfeszítést igényel - ergo pihentet, lelazít, befogadhatóvá válik.
A tudatos egyszerűségre törekvés néhány életterületen viszonylag könnyen elérhető, érdemes tehát túlterhelt, "kibírósabb" időszakokban keresni a lehetőséget arra, hogy legalább néhány választott színterén az életünknek egyszerűsítsünk.
Élettér, otthon
Vágyakozva nézem a minimalista design szép lakberendezési példáit - a saját lakásunk ugyanis maga a káosz. Szinte lehetetlen másképp csinálni. Kinőttük, kicsi nekünk, zsúfolt és két kisgyerek randalírozik benne naphosszat (a harmadik szerencsére még csak fekszik a kiságyában...). Nincsenek a helyükön a dolgok. Semmise, soha. Ezt biztosan ismeri más gyermekes család is: rendszeresen találok építőkockákat a konyhai edények között és tésztaszűrőt a gyerekszobában, rejtélyesen eltűnnek mindennap használt dolgok és a 2 éves középső kedvenc szórakozása egészen lehetetlen helyekre élelmiszert (lehetőleg romlandót) eldugdosni. Rohadó almadarabok a kanapé rejtett zugaiban - klassz ilyeneket találni. :-) Az egy álom, hogy egy üres és tiszta étkezőasztalra egy nagy üvegvázában virágokat tegyek ki - rögtön lerántaná vagy felborítaná valaki legózás, rajzolás, autópályázás vagy maszatolós evés közben. Amit viszont meg tudok tenni, hogy a saját ruhásszekrényemben időnként kedvemre rendet teszek, kidobálok belőle egy csomó nem használt ruhát, szellősre rendezem és teszek bele egy levendulazacskót friss levendulával vagy illóolajjal - itt az ideje újra ennek, mert utoljára nyáron szelektáltam és rakodtam benne. És persze isteni érzés addig a pár napig így kinyitni a szekrényemet, amíg tudom is tartani ezt a rendet! A privát kis mennyországom. De ugyanez kevésbé rumlis lakásokban kivitelezhető akár egy egész szobára vonatkozóan. Érdemes belevágni, ha biztos vagy benne, hogy egy óra múlva is ott lesznek a tárgyak, ahová tetted őket. :-)
Kevesebb tárgy
Ez szorosan az előbbihez kapcsolódik, de akár önálló projektként is bevethető. Egy nap, amikor kiválogatsz 10 dolgot a munkahelyi irodádból, a lakásodból vagy a tárolódból/padlásról/garázsból, az íróasztalod fiókjából, amire tényleg nincs szükséged. Soha nem olvasott könyv, egyszer sem használt csúnya edénykészlet, a hátsó polcra rejtett gipszmacska, ami egy vásárból került ide, de ma már teljesen irreleváns dísztárgy; egy kabát, ami egyszer volt rajtam 8 évvel ezelőtt; egy fazék, amiben még soha nem főztem; a modernebbre cserélt, de működőképes tévé egy dobozban. A legjobb elajándékozni, adományként felajánlani, de lehet néhány baráttal összefogva, manapság népszerű garázsvásárt is tartani és meghívni rá az ismerősöket, hogy válogassanak maguknak. Lehet, hogy van egy fájó folyamata az elengedésnek, de igenis bátor tett és felemelő dolog leszámolni a "jó lesz ez még valamire" illúziójával. És felszabadító érzés egy 10 kacattal kevesebb lakásban élni tovább. Próbáld ki, szinte terápiás hatása lesz!
Öltözködés
Folytassuk ott, hogy kevesebb vásárlás. Emelje fel a kezét az a nőtársam, aki soha nem engedett még a leárazások mágnesként vonzó hatásának, és nem vásárol össze ilyenkor felesleges, kompromisszumos, de tökolcsóahülyénekismegéri darabokat. Kevesebbet venni, egyszerűbben öltözködni - próbálok ebbe az irányba haladni. Biztos ez is az öregedéssel függ össze, de egyre jobban tetszenek a minimalista, nagyon egyszerű és mégis stílusos cuccok és összeállítások. A fekete a fehérrel. Régebben egy csomó bizsut aggattam magamra, mostanában jobban érzem magam nélküle vagy csak egy darabbal magamon. Szeretem a monokróm színeket és egyre gyakrabban viselek szürkét is, egyáltalán nem érzem kisegeresnek, sokkal inkább letisztultnak és stílusosnak. Egy gardróbrendezés során ezeket a szempontokat is érdemes végiggondolni: milyen egyszerűsítés tenne jót a ruhatáramnak, melyek a stílusban kilógó darabok, amelyek már nem az aktuális ízlésemet tükrözik. Nekem most ez a stílus tetszik:
Étkezés
Nagyot dobott az étkezési szokásaimon, hogy IR-es és IGT-s lettem, mindkettő anyagcsere-betegség, a cukorbetegség előszobája (update: sőt, azóta már "valódi" cukorbeteg lettem...). Amennyire borzasztóan hangzik, annyira áldás is: nagyon fegyelmezetten kell étkeznem, a szigorú szénhidrát-diéta nem engedi meg sem a nagy koplalásokat (amire eddig se voltam képes), sem a nagy zabálásokat (amire viszont igen). Itt tényleg fő szabály: a kevesebb több. És tulajdonképpen jót tett nekem, jó a közérzetem, rend van az étkezésemben, hiszen 3 óránként ennem kell, a testem meg köszöni szépen, nagyon hálás, hogy sok zöldséggel és kevés cukorral etetem. Ezzel párhuzamosan egyre inkább érdekelnek az egyszerű ételek, jó minőségben. Gyerekkorom ízei, de nem undorító menza-változatban. Tökfőzelék, káposztás tészta, almáspite. A tökéletes verzióban. Igazi kihívás! Nemrég véletlenül odakapcsoltam egy főzős műsorra a tévében és nagyon tetszett, azt hiszem "Csak 5 hozzávaló" vagy valami ilyesmi volt a címe: mindössze 5 alapanyagból hogyan lehet érdekes, de egyszerű és szerethető fogásokat összedobni. Klassz irány, márcsak azért is, mert előfordul, hogy nem vásárolt be senki és tényleg nincs több alapanyag nálunk a konyhában otthon. :-) Nem véletlenül az éttermi vonalon, a gasztronómiában is ez a menő az utóbbi időben, az egyszerű, street food-os irány; úgy tűnik, másnak is van erre igénye mostanság.
Bonyolult a világ, annyi minden kiszámíthatatlan, olyan sok információt kell feldolgoznunk nap mint nap, hányszor borul a tervünk, mennyiszer nem tudjuk kontroll alatt tartani az eseményeket. A világ és a saját életed lehet befogadhatóbb, érthetőbb, élhetőbb - ha teszel érte ott, ahol lehet, ahol módod van rá. Csak egyszerűen!
Ur Anita
coach
Fotók forrása: innen
