Rég vágyom már egy "illatos" élményre. Most végre részese lehettem egy nagyon különleges, parfümök világába kalauzolós illatkalandtúrának. Érzékiség, mélység, művészet és a saját megtalált, új parfümillatom - Lipovszky Csenge illatesztéta, a Scent Poetry blog írója volt az értő kísérőm mindebben.

Az illatok nagyon fontos szerepet játszanak az életemben, csakúgy mint a többi érzéki-érzékszervi öröm: a színek, a vizuális művészet, az ízek, ínyencségek, textúrák, nyelvi szépségek - talán a zene a legkevésbé, erre nem vagyok annyira fogékony. Mégis az illatokkal kapcsolatban vagyok a legkevésbé tudatos, szinte lehetetlen "megfogni", pontosan felidézni vagy szavakkal leírni őket. Egy borról, egy festményről, egy tökéletes kacsasültről vagy egy táj szépségéről gond nélkül tudnék beszélni, de egy illatról leginkább csak érzeteim és emlékeim vannak. Talán ez a legmélyebben fekvő, érzékszervekkel megtapasztalható regisztere az érzelmi világunknak, találónak érzem, amit a Parfüm c. filmben mondanak:

Minden teremtmény lelke az illata.

Amikor rátaláltam Lipovszky Csenge oldalára, a Scent Poetry blogra, szinte ujjongó örömet éreztem: végre valaki, aki komplexen közelíti meg ezt a témát. És mint Csenge elmondta, valóban unikális, amit ő csinál, hiszen ő nem egyszerűen egy parfümtanácsadó és nem is parfümőr, aki maga is parfümöket készítene. Ő használja, bemutatja, felfedezteti és új kontextusba helyezi az illatokat; az illatokat, amelyeket mások kreálnak, de a felfedezésükhöz és használatukhoz nem árt az értő segítség. Az illatok világát nem úri hóbortnak és kiváltságos luxusnak tekinti, hanem egy számos területen használható, még kiaknázatlan lehetőségnek: a kultúrtörténeti, esztétikai vonatkozásai, de akár az élmény- és aromaterápiás, gasztronómiai felhasználása az illatoknak szinte végtelen lehet, tulajdonképpen ez egy alkalmazott művészet, amelynek megközelítése rendkívül sok oldalról elképzelhető. És Csenge nagyon otthon van ebben a világban: nem csupán jó orra van, hanem kiterjedt műveltsége és érzékenysége a finom részletekre és összefüggésekre.

Az "illatkalandtúra" nevű szolgáltatására jelentkeztem be, amelyről ezt írja:

Akár magát lepi meg valaki, akár egy másik embert ajándékoz meg ezzel az érzékeket kényeztető utazással, az biztos, hogy egy másik világban fogja találni magát. Illatok közt, melyeket a hó színe,a sárgarépa íze vagy egy Dvořak szimfónia ihletett. Kalandozunk a papír és a tinta, a muzulmán burka vagy a kisbabaillat molekulái között. Az angol királyi udvar, egy művész műterme, de lehet, hogy Baudelaire és Rimbaud szerelme elevenedik meg előttünk- mind-mind az illatok varázslatos segítségével.

A találkozónk helyszíne már önmagában megérne egy külön posztot. A Madison parfüméria az Andrássy úton, az Opera közvetlen közelében pont az a hely, ahová csak úgy nem sétálnék be egy meleg, ráérős júniusi hétköznapon, fagyizás után. Mert a Louis Vuitton szomszédjában levő parfüméria rendkívül elegáns hely, mondhatni félelmetesen puccosnak tűnik kívülről. Belépve azonban már egyáltalán nem érzem feszélyezően sznob vagy kiváltságosan elérhetetlen helynek, inkább az a kifejezés jut eszembe, hogy egy meghitt szentély. Mintha azonnal távol kerülne tőlem a város zaja, körbeölelne egy nem tolakodó, inkább rejtett és különleges világ, aminek csodálatos díszletét adja a faragott, műemléki védelem alatt álló berendezés, egy régi patika galériás, remekbe szabott bútorzata. Mindenki kedves, barátságos és segítőkész.

Az illatkalandtúránk itt két óráig tart, de pár röpke percnek tűnik csak, annyira elveszítem közben az időérzékemet. Csenge egy rövid kölcsönös bemutatkozás után elkezd illatokat mutatni, elsőre egy tág merítésből kiindulva, hogy figyelje a reakcióimat. Mint megtudom, tényleg különleges helyen vagyok, hiszen itt csak niche parfümöket forgalmaznak. A niche szó jelentése: 'zug, fülke'. Olyan parfümöket jelöl, amelyeket kis családi cégek, független parfümőrök manufakturális keretek között készítenek, természetes és válogatott alapanyagokból (semmi szintetikus!), művészi alkotói szabadsággal. Ezeket nem lehet hagyományos parfümériákban kapni. Én is szoktam időnként egy Douglas parfümériában szórakozásból parfümöket szagolgatni, most érezve a különbséget azt mondom, az olyan, mintha egy menzán elfogyasztott ebéd lenne, ez pedig ugyanannak a Michelin-csillagos változata.

Rendkívül izgalmas, sokszor meghökkentő illatokat mutat Csenge, némelyik illat már-már kellemetlen, vagy legalábbis furcsa, mások pedig bájosak, elvarázsolók, magával ragadók, soha nem érzett illatelemek kombinációi, vagy éppen grandiózusak, drámaiak vagy tűnékenyen finomak és áttetszőek. Ámulok és bámulok, ami viszont mindegyikben közös: a mélységük, rétegzettségük, az esszenciális tisztaságuk és a művésziség, amit sugallnak. Ezek az illatok költői, művészi alkotások, az én értelmezésemben legalábbis egyértelműen művészek azok a parfümőrök, akik alkották őket. Ami még meglepő, hogy gyakran nagyon egyszerű, díszmentes üvegcsében vannak ezek a parfümök, hiszen inkább a belbecs és nem annyira a túlmarketingelt csomagolás számít. A parfümök neve kifejezetten beszédes, segít az illat értelmezésében, de legalább annyi értelmezési szabadságot ad, mint amennyit egy vers címe megenged - vagyis rengeteget. Csenge mindig kellő mennyiségű információt közöl az egyes parfümökről, nem zavar az elmélyült szaglászás közben, de kérdez egy-egy komponenst illetően, összehasonlítunk illatokat, segít egy-egy ismerősnek tűnő illatjegy beazonosításában, vagy mesél érdekes háttértörténeteket. Például azt, hogy itt nincs férfi- és női részleg, mint ahogy a parfümök őskorában sem volt ilyen megkülönböztetés, bárki használhatta, akinek tetszett az adott illat. A niche parfümök világában is így van ez: mindent szabad, ami tetszik.

És ez lesz az egyik fő kérdés: nekem mi tetszik, hozzám mi illik. Leülünk egy kicsit pihenni, hagyjuk leülepedni azt a rengeteg impressziót, ami ért az elmúlt óra során, azt a legalább 50 illatot, amit végigszagoltam. Beszélgetünk az én illat-preferenciáimról, arról, hogy milyen vagyok én most, a mostani női élethelyzetemben, milyen benyomásaim voltak a szagolgatás közben, majd visszatérünk néhány kedvenc illathoz, és ahhoz hasonló újakat is szagolunk még. Tulajdonképpen első szaglásra szerelemről van szó: már a nagy merítésben is kiemelkedően tetszett, most visszatérve hozzá, ismerősként üdvözlöm, és ez az első parfüm, amit a bőrömre is ráfújunk (eddig csak tesztcsíkon próbáltuk a többit), még egy másik esélyeset is fújunk a másik csuklómra, de egyértelműen az első győz: egy Figue en Fleur nevű parfüm, Andree Putman alkotása.

Füge - méghozzá nagyon komplex módon: a füge minden növényi részét felhasználták a készítéséhez: van benne a tocsogós, friss füge édességéből és lédússágából ugyanúgy, mint a fás részek hűvösségéből, a zöld levelekből vagy a virágja illatából. Életteli, lágy, kerek, mesés illat, konkrét emlékeket is felidéz bennem. Úgy érzem, nem én választottam a parfümöt, hanem a parfüm engem. Kapok egy illatmintát is belőle, azzal a tanáccsal, hogy ízlelgessem magamon otthon, próbáljam ki nyakon is, ha ott is szeretem, akkor szeretem igazán. Egyértelmű: a régi megunt parfümöm le lesz cserélve erre - meglepő módon még az ára sem nagyon húzós, 30 ml nagyjából ugyanannyiba kerül, mint bármelyik nagy, ismert parfümmárka hasonló kiszerelése.

Még egy gondolat, amit annyira találónak érzek ezután az illatélmény után, és ezt fogalmazta meg jól Marian Bendeth parfümszakértő:

Minden közül, ami szavak nélkül beszél, az illatok a leghangosabbak.

Kinek? Magadnak - különleges ajándékként. Másnak - különleges ajándékként. Rendkívüli, érzéki élmény, hétköznapokból kiszakító luxus, felejthetetlen benyomások és egyben önismereti játék is.

Ha tetszett az élmény, a Scent Poetry-t itt tudod követni. Érdemes: izgalmas, különleges, kreatív "illatos" eseményeket, workshopokat is hirdet Csenge. Például ezt a levendulás parfüm- és ízműhelyt nemsokára, igazi ínyencség!

Ha tetszett a poszt, engem itt tudsz követni.