Nagyon más egy-két hétre elutazni külföldre, és más ott élni hosszabb időre. Amikor a kezdeti nehézségek és beilleszkedési időszak után megszereted, otthonodnak érzed és élvezni kezded az ottlétet. Mivel a külföldre kiköltöző magyarok jó része Németország felé veszi irányt, ezért nekik is, és azoknak is, akik csak egy nyaralást terveznek ide vagy munkaügyben kell kiutazniuk, érdekes lehet ez az írás Németországról. Gabuschka vendégposztja következik, aki a Frankfurti mesék blog írója és már egy ideje Németországban él és dolgozik.

Tiszta, pontos, szabályozott. Talán mindenkinek ez ugrik be először, ha Németországra és a német emberekre gondol. A precizitás fellegvára, a derékszögre vágott bokrok hazája, ahol a mottó, ha valamit csinálunk, akkor az legyen normálisan és alaposan elvégezve. Szeretem ezt a hozzáállást, de azért idő kellett mire betagozódtam az élére vasalt farmernadrágok hazájába.

Az itt töltött két és fél év alatt nem hogy megszoktam, hanem meg is szerettem az életet a germánok földjén. Ezt bizonyítandó összegyűjtöttem 10 okot, amiért ma már második otthonomként tekintek a befogadó hazára.

Akkor lássuk, azért szeretek Németországban élni, mert:

1. Tiszta és jól szervezett

Természetesen itt is van néhány kerület, városrész, általában a pályaudvarok környéke, ahol nem feltétlenül igaz a fenti állítás, de alapvetően elmondhatom, hogy az utcák tiszták, a kertek rendezettek, az emberek nem szemetelnek. Ha mégis, azt biztos, hogy szelektíven teszik. Mindenki következetesen válogatja a szemetét, így neveli a gyerekeit is, ezzel biztosítva, hogy ez a következő generációnak is egy teljesen természetes folyamat lesz. Már az utcai szemetesek többsége is négyfelé van osztva, így kínálva lehetőséget egy kis rögtönzött agytornára, hogy a kezünkben lóbált palackot, vagy a rágógumit a megfelelő nyílásba dobjuk bele. Néhány év alatt már profi lettem a szelektálásban, de természetesen ez nem volt mindig így. Talán harmadik hónapja éltem Frankfurtban, az első hetemet töltöttem a bérelt szobámban (akkor költöztem ki a sógorom szüleinek puha szárnyai alól, amellyel megóvtak és segítettek az első hetekben, amíg saját lábra álltam), amikor úgy gondoltam, hogy főzök valami finomat. Megpucoltam és hámoztam a zöldségeket, gondosan összegyűjtöttem egy zacskóba a héjukat, majd bedobtam a biohulladék/ételmaradék feliratú kukában. Gondolatban elégedettem veregettem meg a saját vállamat, hogy lám, épphogy csak landoltam az országban, máris milyen gyakorlottan szelektálok. Büszkeségem egészen másnap délutánig tartott ki, amikor ismételten meglátogattam a kukákat, és megláttam, hogy valaki egy T. Lakótárs kezdetű üzenetet celluxozott a korábban már említett kuka fedelére, természetesen miután gondosan elhelyezte egy átlátszó fóliába, nehogy az eső elmossa a fontos népnevelő üzenetet. A papíron tulajdonképpen csak az állt udvariasan megfogalmazva, hogy érdemes lenne annak a bizonyos lakótársnak a józan eszét is használnia amikor kukázásra adja a fejét, hiszen ha egy műanyag zacskóban dobjuk be a lebomló hulladékot a kukába, azzal tulajdonképpen szabotáljuk a természetes folyamatot. Hirtelen jött büszkeségem csörömpölve tört darabokra, el is szégyelltem magam. Nyomban téptem fel a kuka tetejét, hogy akármennyire is gusztustalan, muszáj leszek kihalászni a műanyagot, de hiába kerestem, az üzenetet író lakó már kikukázta helyettem. Az mindenképpen becsülendő, hogy nem csak üzenetírással tölti az idejét, hanem ki is javítja a tudatlan külföldi botlását.

2. Rendezett

Annak ellenére, hogy valamit mindig felújítanak a köztereken, az utcákat feltúrják, fúrják, faragják; mégis, a teljes munkafolyamat átlátható, rendszerezett és tiszta. Lenyűgözve szoktam nézni, amikor elbiciklizem este a munkaterületek mellett, hogy a munkagépek tisztán parkolnak az út szélén, az összes jármű egy helyen, egymással párhuzamosan, a nyersanyagok csinos bálákba rendezve várják, hogy másnap felhasználásra kerüljenek, a hulladékot minden egyes nap elszállítják valahova, legalábbis így gondolom, mert soha nem látok darab csöveket, léceket, és egyéb kidobásra ítélt anyagot heverni szanaszét. Valószínű, hogy a rendszerezett munkakörnyezet a teljesítményre is jó hatással van, mert minden hamar elkészül, napról napra látható, hogy haladnak a munkások, és a munkálatok mindig elkészülnek a kiírt időpontig.

3. Jól koordinált

Az első három pont tulajdonképpen kéz a kézben jár egymással, egymást erősítik és egészítik ki, mikrokörnyezetem nem reprezentatív megvizsgálása után elmondhatom, hogy a német emberek extrém módon szeretnek szabályozni és tervezni, így a szervezettség csírája nyomokban még a leglustább és rendetlenebb német emberben is megtalálható. Talán mert óvodás koruk óta ez veszi őket körbe.

4. A német emberek kedvesek

És befogadóak, barátságosak. Ha a nyelvüket is beszéljük, akkor ez hatványozottabban igaz.
Amíg az ember betartja a szabályokat, kulturáltan viselkedik, addig szívesen látott vendég az országban, főleg ha magyar az illető. Nekem mindig is olyan benyomásom volt, hogy szeretnek minket, az akcentusunkat aranyosnak találják, és minimum három jellegzetességet fel tudnak sorolni az országunkról. Általában a gulyás, Balaton, Budapest hármas a jellemző, de vannak kifejezett szakértők is. Mindezekről szívesen beszélgetnek egy sütemény és kávé mellett, mert a „Kaffee und Kuchen” tradíció elválaszthatatlan mindennemű délutáni találkozótól vagy a közös kirándulásoktól.

Az sem elhanyagolható, hogy az autósok türelmesek és előzékenyek a biciklisekkel, sok nagyvárossal ellentétben itt nyugodtan lehet tekerni, egyenrangú félnek kezelik az embert, természetesen a KRESZ szabályok betartása mellett.

5. A szomszédokkal még barátságosabbak

Most már nagyon szeretem, hogy házon belül is barátkoznak, beszélgetnek a lakók, talán azért csinálják, hogy elnyerjék a legjobb szomszéd kupát, mindenesetre ezt nehéz volt megszoknom. Egy budapesti panellakásban nőttem fel, a földszinten, így mivel még a kötelező közös liftezést is elkerülhettem, éveket töltöttem el úgy, hogy egy rövid „Csókolom!” majd később „Jó Napot!”-on kívül egy szót nem beszéltem senkivel. Igazából azt sem tudtam, hogy kik élnek a házban. Senki nem érdeklődött a másik iránt, anyukám is legfeljebb a köszönésig jutott el, tehát úgy gondoltam, hogy ez a normális, a szomszédokkal nem beszélünk, mert úgyis csak cigiznek az erkélyen, beáztatnak, de minimum az erkélyünkre rázzák a porrongyot. Próbáltam én itt is eszerint a kedves attitűd szerint élni, de köszönhetően a férjem barátságosságának, a szomszédok is egyre többet beszélgettek. Egy idő után már velem is. Szomszédolás 2.0 pedig, hogy hamarosan részt veszünk egy grillezésen, amelyet az egyik lakótársunk szervez a közös kertünkbe, hogy beszélgessünk, és jobban megismerjük egymást, mivel rajtunk kívül még sokan költöztek mostanában ide. A kezdeti ellenállásból pedig eljutottam oda, hogy már alig várom az eseményt, szomszédolni fogok!

6. Lehet kapni Grüne Soße-t( (zöld szószt)!

Ha a „Miért szeretek Németországban élni” kérdésre csak három választ adhatnék, biztosan esélyes lenne a dobogó legfelső fokára ez a mennyei szósz. Hét gyógynövényből készítik jó zsíros tejszínnel és joghurttal, lehet magában enni két tojással, de igazán akkor nyílik ki a mennyek kapuja, amikor a villánkra felszúrt rántott hús és krumpli darabot jól megtunkoljuk benne. Olyankor érdemes lehunyt szemmel élvezni a pillanatot. Lehet kicsit elragadtattam magam, ám tényleg finom. Az egyetlen nehézség, hogy ez egy Hessen megyei specialitás, azaz ide kell utazni miatta, nem lehet bármelyik városban megvenni.

7. Finom a kenyér

Kicsit még elidőzöm az ételeknél, mert szeretném a kenyereket is kiemelni, mint masszív hozzájárulója a napi betevő boldogságomnak. Azt azért el kell mondanom, hogy pékáru fronton - kakaóscsiga-túrósbatyu-sajtos pogácsa háromszög - verhetetlenek vagyunk Magyarországon, sehol máshol nem ettem olyan finomat, mint otthon. Amit meg itt szegény németeknek kínálnak, az egy borzalom. Cukorszirupos fánkok, zselés-pudingos sütemények, minden gejl, ragad, néhol nyers, de hagyjuk is, nem kell megenni, ha nem szeretnénk ugyebár és legalább nem növesztem a hátsóm sem tovább. Ám kenyér- és zsömlefronton lemosnak mindenkit a pályáról. Magos, mákos, barna, fehér, teljes kiőrlésű, mandulás, mogyorós, tökmagos, fehérjével dúsított, mediterrán, sajtos, kerek, hosszú, gömbölyű, rövid, szögletes csokoládé vekni kínálja magát elfogyasztásra. Mióta itt élek, kenyérsznob lettem, valószínű, hogy a vizes zsemlére már egy pillantást sem fogok vetni a jövőben.

8. Spárga is van

Tegye fel a kezét, aki a nyolcvanas vagy az az előtti években született Magyarországon, ott is nőtt fel, és rendszeresen fogyasztotta ezt a zöldséget. Vagy legalább az, aki egyáltalán ismerte és nem csak hallomásból, hanem legalább egyszer találkozott vele a tányérján. Lehet ám, most mindenkinek fent maradt a keze, és csak nekem maradt ki a gyerekkoromból ez a nagyszerű zöldség, ám mivel az általam látogatott menzákon nem volt az alapmenü része, sőt otthon sem ettük soha, így Németországba tulajdonképpen „spárgaszűzként” érkeztem. Pontosabban egyszer ettem előtte, amikor meglátogattam az öcsémet még az ideköltözésem előtt, de az ugyancsak Németországban történt. Tulajdonképpen ízlett, mégis két szezon őrületének kellett lezajlania a szemem előtt, mire ebben az évben már én is gyakorlott spárgafogyasztó lettem. A németek imádják, néha elgondolkodom, hogy a spárga- vagy a futballszezon megnyitása kap-e nagyobb figyelmet, mindenesetre ebben a pár hónapban minden sarkon lehet vásárolni, nincs az a mennyiség, amelyet nem adnának el az árusok egy nap alatt, a tévéből, újságból dőlnek a receptek, a riportok és a közös örvendezés, hogy „Endlich wieder Spargelzeit!” (Végre ismét spárgaszezon!). És tényleg finom, egészséges, valamint szórakoztató ez a szenvedélyes lelkesedés, amelyet ez a darab zöldség képes kiváltani.

9. Modern

Gondolom nem én állapítottam meg és írtam le először, hogy egy tiszta, rendezett és modern környezetben élni, dolgozni nagyon kellemes. Az ember nem is tudatosítja magában, hogy alapvetően azért is jó a közérzete, mert a dolgok működnek, hatékonyak és gyorsak. Vegyük például a közlekedést. Nagyon szeretem, hogy Németországban bárhova el lehet jutni könnyen, gyorsan és kulturált körülmények között. Az országot keresztbe-kasul átszelő vasúthálózat és a gyorsvonatok segítségével több száz kilométert suhanhatunk néhány óra alatt, könnyedén lehetünk egy fél délután alatt az ország másik csücskében, mialatt nyugodtan lehet olvasni, beszélgetni, dolgozni. Nemcsak az országon belül, hanem egész Európában is egyszerűen lehet egyik városból a másikba utazni, a jegyek természetesen egyszerűen online megvásárolhatóak és nyomtatni sem szükséges, ha van okostelefonunk. Elég csak azon megmutatni a jegyet a kalauznak.

A vonatozás mellett autót is könnyen lehet bérelni, a kedvenc szolgáltatásom az úgynevezett „carsharing” amelynek az a lényege, hogy egy személyes regisztrációt követően (be kell mutatni a jogosítványt és átvenni a tagsági kártyát) az interneten keresztül nézhetjük meg, hogy hol parkol a legközelebbi jármű, majd akár egy órára, vagy egy egész hétre is lefoglalhatjuk magunknak. Mivel sokan nem tartanak a városban élve autót, mert nem praktikus, viszont egy hétvégi kiránduláshoz vagy egy nagybevásárláshoz jól jönne a járgány, így ezt nagyon hasznosnak tartom.
Főleg, hogy az egyik autó közvetlenül a házunk előtt parkol, így bármikor lefoglalhatjuk, de nem kell utána minden hónapban járulékokat fizetni.

10. Nyaralni jó!

Még országon belül is. Nagyon szeretem, hogy a határ átlépése nélkül is élvezhető mindenféle nyaralás, az ország minden sarka kínál kikapcsolódási lehetőséget. Északon vár minket a tengerpart (a hűvösebb fajtából), délen a hegyek és a sípályák, gyönyörű tavak terülnek el mindenfelé, és a bajor hegyeket is csak ajánlani tudom a túrázás szerelmeseinek. Ha várost szeretnénk nézni, érdemes az ismertebb nagyvárosokon kívül a bájos, kisebb, eldugottabb községeket is felkeresni, sok helyen igazi kincsekre bukkanhatunk. Elmondható, hogy minden sarkon adott a lehetőség, hogy nyaraljunk, vagy csak pihenjünk néhány napot!

Ha tetszett a poszt, a Frankfurti mesék blogot itt tudod követni a facebookon.

Ne feledd, júniusban egész hónapban "utazás" téma az Örömterv blogon, ha érdekel, kövesd az oldalt!