2016. sze 06.

Blogszülinap #2

írta: ur.anita
Blogszülinap #2

_mg_6452_2.JPG

Itt a második szülinapja az Örömterv blognak! Számvetés és perspektíva. Mint minden születésnapnál és évfordulónál, most is egy csomó minden eszembe jut, kavarog bennem. Megosztom Veletek is, ünnepeljetek velem együtt, hiszen nélkületek, olvasók nélkül mit sem érne ez a blog!

A hármas szám bűvöletében

Most döbbentem rá, hogy ez az időszak számomra a hármas szám bűvöltében telik. Egyrészt az utolsó hónapjait taposom a 30-as éveimnek, pár hónap múlva már 40 éves leszek - egyelőre nincs "kardomba dőlök" érzésem ettől, szerintem még fel sem fogom, annyi minden más zajlik körülöttem. Aztán harmadik évébe lép a blogom - már nem induló szárnycsapások, még nem sokéves tapasztalat, valahol a kettő között félúton: egy biztos úton érzem magam, sok ötlettel és lendülettel, de van még mit tanulnom. Aztán hamarosan megszületik a harmadik gyerekem, talán ez a legfontosabb most: nagy várakozás, némi félelem, hogy hogyan lesz, hogy bírjuk majd, boldog kíváncsiság és egy jókora adag türelmetlenség, így a terhesség vége felé közeledve.

coffee-984516_1280.jpg

Nem gondoltam volna...

Igen, tényleg nem gondoltam volna. Hogy miért fogtam bele a blogírásba, azt leírtam már korábban, épp az 1. blogszülinapos posztomban. De azt nem gondoltam, hogy ilyen sok örömet és az egyszerű jó érzésnél (ami már önmagában is nagyszerű egyébként) még sokkal-sokkal többet ad majd ez a dolog. Ugyanis elképesztő tudatosságot és strukturáltságot hozott a mindennapjaimba a blogolás. Egyrészt azt a heti egy vagy két posztot valamikor meg kell írni. Valahonnan, valamikor ki kell rá szakítanom az időt, előre kell sorolnom magamat, a saját dolgaimat, nem pedig halasztgatni minden más teendő mögé, mert ez nem "kötelező" dolog. A nem kötelező dolgok a fontos dolgok (általában). Ki kellett tapasztalnom, hogy milyen napokon, milyen napszakban tudok zavartalanul, a figyelmemet fókuszálva és magamat elengedve írni - naná, hogy késő este vagy éjszaka, ha már mindenki elaludt. :-) Ragaszkodom ezekhez az "írós"  - és igen: alkotós, mert a magam módján mégiscsak valamiféle alkotótevékenységnek élem meg ezt - időszakokhoz hetente egy-egy estén, akkor is, ha épp vasalni kellene már nagyon, lábat szőrteleníteni vagy egyszerűen csak lerogyni a tévé elé és bambulni valami ótvar nagy hülyeséget. Aztán éjfél körül ágyba esve sokkal jobban érzem magam, mintha csak tévéztem volna este 10-től éjfélig (nem beszélve a vasalásról, amit utálok és a lábszőrtelenítésről, ami ráér majd holnap is).

diary-968603_1280_1.jpg

Amikor minden inspirációként szolgál

Nagyszerű érzés megélni azt is, hogy nagyon sok ötletem van. Nemhogy egyre kevesebb, hanem egyre több. Nagyon pezsgek fejben. :-) Van egy jegyzetelős-inspirációs blogfüzetem, ahová ötleteket szoktam feljegyezni. Olvasok egy könyvet és van benne egy ütős mondat - leírom, látok egy filmet és eszembe jut valami - leírom, megyek valahová a városban és látok egy új, érdekes helyet - feljegyzem, mint ahogy pici ötletfoszlányokat, hangulatokat, benyomásokat és konkrét, kidolgozott "nagy" terveket is (ezt nektek is ajánlom, hogy legyen egy ilyen ötlet-füzetetek). Valahogy ráállt a szemem arra, hogy észrevegyem a dolgokat, hogy kapcsolatot teremtsek köztük és figyelmet szenteljek annak, hogy megtaláljam a helyüket az életemben, hogy élmény, tapasztalat vagy kipróbálandó újdonság, esetleg további végiggondolásra érdemes, később sorra kerülő komplex munkaötlet legyen. Nem a világ változott meg, nem a lehetőség lett több, hanem én lettem nyitottabb, kezdeményezőbb, proaktívabb. Ebből a szempontból végtelenül hitelesnek érzem magam a választott blog-szlogenemmel: légy felelős a saját jóllétedért. Hát, én most már tényleg az vagyok. :-)

mobile-791071_1280.jpg

A szakmai csapásom, ösvényem, utam... vagy micsodám

Nem is tudom, mi van előrébb vagy hátrébb, melyik segíti a másikat jobban, annyira szervesen összefonódott a kettő: a blogolás és a coaching. Mindkettő az identitásom része lett az elmúlt két évben: imádok coachként dolgozni, folyamatos fejlődésnek, elégedettséget hozó tevékenységnek, megtalált szakmai útnak érzem azt, ahogyan embereket támogathatok céljaik elérésében, vágyaik megvalósításában vagy bizonytalanságaik bizonyossággá formálásában. A legjobb értelemben vett kísérő, segítő, támogató munkának élem ezt meg, amit értelmesnek, hasznosnak tartok és amelyben szakmailag kompetensnek és sikeresnek érzem magam. A blogolás ennek remek kiegészítője, a kettő gyakran egymásból táplálkozik: pl. lehet, hogy egy szakmai könyvet olvasok, amit aztán a coaching-folyamatba is beépítek szemléletként, de ezzel párhuzamosan egy blogposzt is születhet belőle, egy-egy befogadható-feldolgozható-elgondolkodtató részletet megosztva abban a reményben, hogy mindenki tud majd profitálni belőle. Lett egy "saját helyem" is tavasztól a belvárosban, ahol egyéni coachingot szoktam tartani: egy nagyon klassz, inspiráló, nyugalmas tér, ahol semmi akadálya a coachinghoz annyira szükséges nyugodt, bizalmas, elmélyülős atmoszféra kialakulásának. A helyemen érzem magam szakmailag - mindenféle szempontból.

pencil-918449_1280.jpg

Mit hoz a jövő?

Egyrészt azt, amit én tervezek és amiért én teszek konkrét lépéseket a jövőben. Ez már egyértelművé vált számomra az elmúlt évek során: alakítható a jövőm, a saját vágyaim és szükségleteim szerint - másokat is erre biztatok, engedjék meg maguknak ezt a szemléletet: ők a saját életük szakértői. Másrészt tudom (szintén jó sok saját tapasztalatból), hogy nem mindegy megy úgy, ahogy előre elterveztük: a gyakorlatban muszáj kompromisszumokat hozni, határokat húzni, nemet mondani, másokhoz alkalmazkodni, másoktól segítséget kérni - ezek helyzetfüggő különböző elegye a tuti kombináció ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben (és mások is körülöttünk). Vagyis a kulcsszó: a rugalmasság. Szükségem is lesz erre a következő egy évben: amellett, hogy nem szeretném feladni a szakmai életemet és a blogolást sem, az időm nagy részét a családom fogja kitölteni, a három kicsi gyerekem, köztük egy csecsemő, aki természetesen teljes figyelmet igényel majd az első időszakban. Az idővel, energiával, figyelemmel, alvással való zsonglőrködés napi szintű kihívás lesz, de bízom a saját rugalmasságomban és önismeretemben, ami mindig jó iránytű az ilyen "húzós" időszakok megéléséhez. Kellő lazaság + kellő kitartás; alkalmazkodás + ragaszkodás bizonyos aranyszabályokhoz - ezt a kettős szemléletet próbálom szem előtt tartani.

Újabb visszatekintés egy év múlva, én magam is borzasztóan kíváncsi vagyok, mit hoz a következő egy év!  :-) Addig is tartsatok velem, kövessétek az Örömterv blogot!

Ur Anita

coach

www.coachingneked.hu

 

 

 

Mentés

Szólj hozzá

egotrip öröm a munka ünnepelj