Most csináld! Majdnem-évvégi visszatekintés
Nem titok, hogy figyelemmel kísérem az új blogok indulását és a bloggertársak írásait. Néhányukkal személyes ismerősök is lettünk és közös együttműködések, szakmai kapcsolatok, jófajta beszélgetések születtek az egymásra találásból. Új felfedezettem a blogok világában a Pareto lánya blog, alcíme szerint: Egy minimalista maximalista mindennapi módszerei. Én is jó vagyok tervezésben, hiszen a coaching munkám során és a háromgyerekes mindennapjaimban egyaránt bőven van alkalmam használni ezt a tanult technikát (vagy hozott képességet?). Az a szemlélet, amit a Pareto lánya blog képvisel, számomra nagyon inspiráló: fegyelmezett, mégis életszerűen utánozható és legfőképpen végtelenül praktikus. Erőforrás-spóroló és egyben produktivitás-növelő szemlélete miatt felkértem egy vendégposztra a blog szerzőjét, ezt olvashatjátok most!
Amikor Anita felkért, hogy írjak egy vendégposztot az évvégi visszatekintésről, lehetőség szerint november elejére, nagyon megtetszett az ötlet, egyből igent mondtam. Sokáig nem leltem azonban ihletre, s nem tudtam, miért - hiszen ez az egyik kedvenc témám. Majd egyszercsak rájöttem: túl korai még nekem ez a téma! November elején még előttünk áll az év egyhatoda, és ebbe a néhány hétbe rengeteg dolog belesűríthető, sőt, ennyi idő alatt az egész év kimenetele megváltoztatható!
Miért jó novemberben számvetést csinálni?
Évvégi visszatekintést sok-sok éve csinálok, meglehetősen változatos formákban. Volt, hogy 10 szóban foglaltam össze az évem, de abban minden benne volt, máskor irányított kérdések segítségével elemeztem ki az elmúlt hónapokat, az utóbbi időben pedig az életcéljaim köré építettem egy struktúrát, és aszerint haladok. De amit még sosem csináltam, és Anita adta hozzá a felkérésével az ötletet: a majdnem évvégi visszatekintést. Pedig gondoljunk csak bele! Zajlik, dübörög az év, próbálunk lépést tartani a kötelezettségeinkkel, terveinkkel, munkánkkal és hobbinkkal, túlvagyunk már sok örömön, de sok bánaton is, fogy az erő, fogy az energia, közelít az évvégi hajrá… és akkor a nyakunkba szakad ráadásként a szürke november, a maga melankóliájával. Ilyenkor hajlamosak vagyunk ambícióinkban, lelkesedésünkben bepizsamázódni, majd ha nem lenne elég a nyomott hangulat, még gyorsan rá is pánikolunk, hogy mindjárt itt az év vége, és mi még mindig nem csináltunk semmit.
Íme a javaslatom: kössük össze ezt a két dolgot, és egy ügyes húzással fordítsuk a magunk javára! Igenis pizsamázódjunk be egy vastag pokrócba, de csak fizikailag, nem lelkileg. Húzzuk ki magunkat a szürke mocsárból azzal, hogy csinálunk egy “elő-visszatekintést”, és ennek fényében a hátralévő két hónapot áttervezzük úgy, hogy a lehető legelégedettebbek lehessünk az igazi visszatekintéskor!
Hogyan csináld?
Tehát miután bekuckóztunk egy forró itallal, egy notesszel és egy tollal, gondoljuk végig a “szokásos” évvégi kérdéseket:
Mi az, ami sikerült?
Mi az, ami (még) nem sikerült?
Legyünk nagyvonalúak, ez még nem az igazi évvégi visszatekintés ideje. Nem kell elővenni a határidőnaplónkat, nem kell hosszasan elemezni az egyes kategóriákat. Írjuk le, ami először eszünkbe jut mint siker vagy (még) nem siker! Pár gondolatban próbáljuk meghatározni, hol is tartunk az évben ahhoz képest, amit a naptár mutat.
Ha abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy most, novemberben már elmondhatjuk magunkról, hogy mindent kipipáltunk a listánkról, akkor két dolgot tehetünk: hátradőlünk, és élvezzük a nyugalmat, a csendet (én szívem szerint ezt ajánlom), de ha nagyon nyughatatlanok lennénk, akkor picit előregondolkodva találjunk ki valamit, amivel valamelyik jövő évi célunknak előredolgozhatunk kicsit. Kicsit. Félgőzzel. Mert még nyughatatlan lelkeknek is jár a lazítás év végén.
Ám a legtöbben valószínűleg arra a következtetésre jutunk, hogy le vagyunk maradva az eredeti tervekhez képest. Ez esetben a következőket javaslom:
Először is nyugtassuk meg magunkat. Igen, lehet, hogy nem tartunk ott, ahol a tervek szerint tartanunk kellene, de könnyen lehet, hogy nem velünk, hanem a terveinkkel van a baj: túlterveztünk, túlvállaltunk. Fogadjuk el, hogy az év első 10 hónapjába ennyi fért bele részünkről. Nem érdemes hosszasan rágódni miérteken és hogyanokon - erre majd ott lesz az igazi évvége. Jelenleg csak bocsássunk meg magunknak és nézzünk előre, hiszen úgysem tudunk már változtatni visszamenőleg semmin.
Ha még lenne mit behoznunk...
A következő lépésben gondoljuk át az egyelőre még nem kipipált tételeket, és keressük meg köztük azt a pontot, amelyre a hátralévő két hónapban koncentrálni fogunk. Mi alapján érdemes választani?
- Legyen ez a pont egy olyan terv vagy feladat, ami igazán nagy hatással van az évünk kimenetelére, a magunknak számolt sikermutatóra. Azaz: válasszuk a számunkra legmagasabb prioritásút. Fontos kitétel a “számunkra”: ilyenkor már nyugodtan elengedhetjük mások irreális elvárásait, koncentráljunk csak az igazán fontos dolgokra. Legyünk reálisak, és számszerűen maradjunk meg egy-két tervnél, hiszen ha a terveink 90%-ába még bele se kezdtünk, akkor úgysem fogunk végezni - és minek újabb kudarclehetőséget állítani magunknak...
- Míg általában célállításkor törekedni szoktunk egy olyan szintre, ami még megugorható, de azért komoly kihívást is jelent, most legyünk kicsit megengedőbbek. Nem az a dolgunk, hogy az utolsó két hónapban megváltsuk a világot, hanem az, hogy amennyire a november-decemberi erőnkből és időnkből telik, megtoljuk a magunk szekerét. Számoljunk mindenképp azzal, hogy az év utolsó két hetére általában leáll az élet.
- Fogalmazzuk meg önmagunk számára egy kerek mondatban a tervet. Mondjuk ki, mi a cél, és miért éppen ezt választottuk, majd kötelezzük el magunkat mellette. Gondoljuk át, mikor tudunk rá időt szakítani a hátralévő hetekben, milyen lépések állnak előttünk, és mivel kezdjük a megvalósítást már ma. Azaz: kezeljük ezt az egyetlen tervet és a hátralevő két hónapot úgy, mint egy külön egységet az éven belül, adjunk tiszta lapot magunknak!
- És természetesen: még ma kezdjünk bele! Hiszen még két hónap előttünk van, ezalatt sikerre vihetjük az idei évet!
Ha tetszett a vendégposzt, a Pareto lánya blogot itt tudod követni a facebookon.
Ha pedig tetszik az Örömterv blog, engem itt tudsz követni.
