5 dolog, amit szeretnék, mire 40 leszek
Pontosan 3 hónap múlva leszek 40 éves. És szeretném, ha néhány dolog teljesülne addig. Aranyóra lánccal. Na, azt pont nem. Csupa olyasmire vágyom, ami rajtam múlik, ami teljesíthető. 3 hónap, 5 kihívás.
Nem tudom még, milyen 40 évesnek lenni (majd beszámolok róla, ha ott leszek). Bár sejtem, hogy nem lesz óriási változás a 39-hez képest, csoda biztos nem történik 3 hónap alatt. Szépen átcsordogálok majd a 39-ből a 40-be. Maldív-szigeteki utazás és 100 fős pezsgős szülinapi party sem várható, legfeljebb egy családi tortázás és egy szolid baráti buli. De hasonlóan a január 1-jéhez ez is egy szakasznak a vége, egy újnak a kezdete, mérföldkő, egy kis vékony, krétával rajzolt vonalka, amin mégiscsak átlépek. Visszafordíthatatlanul megtörténik valami, ami nem kézzelfogható, de lehetőséget teremt arra, hogy megálljak egy kicsit és magamra figyeljek. Mire vágyom, hogy meglegyen, mire 40 leszek? Család: van, egy rakat gyerek: van, szerető férj: van, szeretett munka: van, idő magamra: van - ja, az annyira nincs, de három pici gyerek mellett irreális elvárás lenne, hogy sok időt tudjak mostanában csak magamra szánni. Ez vélhetően az "ezt szeretném, mire 50 leszek" listámon lesz majd releváns tétel.
Szóval mit szeretnék megvalósítani a következő három hónapban, ami lehetséges és egyben nagyon vágyom rá?
1. Egy magassarkú cipő
Tudom, baromságnak tűnik. Főleg, hogy egyáltalán nem egy olyan dögös darabot szeretnék, mint ami a képen van. Egy hordhatót akarok, ami a következőket tudja: szép, nagyon-nagyon kényelmes, jól passzintható mindenhez - farmerhez és szoknyához is. Biztos nem hiszitek el, de nincs ilyenem, soha nem is volt. És jól gondoljátok, nem szoktam a hétköznapokon magassarkút hordani. Sőt, egyáltalán nem szoktam igazi magassarkút hordani, csak legfeljebb emelt talpút, afféle nagymamásat. Ami pedig egy igazi magassarkú, az a szekrény mélyén lapul a dobozában (bocs, már nem is dobozban, mert decemberben nem találtam elég cipősdobozt otthon a szokásos jótékonysági cipősdoboz-akciónkhoz, és ez is áldozatául esett), kb. 8 éve volt rajtam utoljára színházban, azóta fel se vettem, mert iszonyú kényelmetlen és egyébként se jár már senki puccparádéban színházba. De a lényeg nyilván nem az a vágyott pár cipő, ami úgy simul a lábamra, mint Hamupipőke báli cipellője, hanem valami egészen más. Nő akarok lenni. Tudom, tudom, az belülről fakad meg aki szép, az reggel is szép, meg nem a ruha. De én meg kifejezetten vágyom rá, hogy a ruha tegyen. Hogy hétköznapokon is felvegyem azt a magassarkút, és jól érezzem magam benne (tőle). Ahhoz meg az kell, hogy legyen, amit fel tudok venni. Megkeresem az igazit a következő három hónapban!
2. Egy smink-készlet
Újabb nőcis vágy. Nem, nem őrültem meg, hogy ilyen 17 éves fruskás vágyaim vannak. Épp ellenkezőleg: mintha most kezdenék igazán nő lenni! Sok mindenben mindig érettebb voltam a koromnál. Ebben nem. Most viszont szeretném külső attribútumaiban is magabiztosan megélni ezt a fajta nőiességet, tényleg vágyom rá. Persze van sminkkészletem, de olyan ramaty állapotú, összevissza, beszáradt, megfakult, töredezett cuccokkal, hogy sikítófrászt kapna bármelyik beauty-blogger, ha meglátná. És ami még ennél is rosszabb: nem tudom használni őket. Ha néha ráveszem magam, hogy az alapozónál (sejtem, hogy ez is rossz választás volt, mert a mostani borzasztóan sápaszt) és a szájfénynél többet tegyek magamra, akkor ez lesz a végeredmény:
Ettől meg ideges leszek, kapkodó mozdulatokkal próbálom a még rendelkezésemre álló 27 másodpercben eltüntetni a nyomokat. Sóhajtok egyet, hogy sikerült, aztán a liftben a tükörben veszem észre (mert ott jó éles a fény), hogy valójában úgy nézek ki, mint egy másnapos mosómedve, cuki kis sötét karikákkal a szemem alatt. Nem mintha nem lenne elég belőlük amúgy is a kevés alvás miatt. Szóval: kell egy rendes, nekem való sminkkészlet és persze meg is kellene tanulni használni a cuccokat. Ehhez jól jönne majd egy szakember is, mert egyedül eddig se ment, legfeljebb kísérleteztem, soha nem alakult ki magabiztos rutinom. Végeredményként pedig szívesen sápasztottam, öregítettem magam - minden ellenkező szándékom ellenére. Na, ez most másképp lesz!
3. Jól (jobban) lenni fizikailag a testemben
Jönnek a komolyabb tételek! Nem arról van szó, hogy katasztrófának érezném azt az 5 kiló túlsúlyt, ami rajtam van, és tisztában vagyok vele, hogy a harmadik gyerek szülése után három hónappal ez nem szokatlan dolog... De nem is a mamiháj zavar, sokkal inkább az egész szerkezet recsegése-ropogása és diszfunkciói. Valahogy kezd nem tökéletesen működni a testem. Ami megereszkedik, mintha úgy is akarna maradni. Ami elkezd fájni, az mintha nem is akarna elmúlni. Ami kezd merevebbé válni, mintha soha ki se akarna lazulni. Az a határozott érzésem van, hogy kezd a testem öregedni, ami egyrészt tök normális dolog, főleg három szülés után, másrészt meg még korainak érzem... Korainak érzem, hogy egy öregasszonynak érezzem magam, aki fáslizza a lábát és sóhajtozva panaszkodik, hogy fáj a dereka. Mert ugye, van az a fránya reggeli felkelés, amit nem szeretnék videón visszanézni, mert hajlott háttal és anyázva kelek ki az ágyból, percekkel később sikerül csak főemlőshöz méltó egyenes gerinccel közlekednem. A köldöktől lefelé eső testtájakról pedig inkább nem ejtek szót, annál szemérmesebb vagyok, hogy részletezzem a jelenlegi helyzetet. A terv tehát ez: jobban érezni magam a testemben! A régi kedvelt mozgásformáimat pedig újra kell gondolnom: sem a futás, sem az edzőtermi szolid erősítés nem jó most nekem, alapjaiban kell megtámogatnom ezt a most éppen kissé megviselt testet, hogy aztán újra működjön a futás és az erősítés. Keresem a megoldásokat, mert ez most egy igazán fontos projekt: 40 évesen jól (otthonosan) szeretném magam érezni a bőrömben!
4. Autót vezetni
Közel 20 éve van jogsim. És a következő történt: mire igazán jól ment volna az autóvezetés és magabiztosan mertem volna egyedül közlekedni, addigra valamiért mindig abbahagytam. Jó, őszinte leszek: nem abbahagytam, feladtam. Kb. ötször vagy hatszor. Ezen szeretnék most végre változtatni. A teszetosza, szorongós, leizzadós, kormányszorítós, csak az ismert három utcában vezetés helyett a reklámokból ismerős, laza és mosolygós (ja, és persze, hogy sminkben!) vezetésre vágyom. Hogy a szomszéd kerületbe is el merjek merészkedni, hogy be merjem ültetni a három gyerekemet magam mellé és hogy egyáltalán kedvem legyen elindulni autóval bárhová. Hogy flow legyen a vezetés, merthogy tudom, hogy sokaknak az: szól a zene, nyomod a gázt, ura vagy az autónak - és ez nagyszerű érzés (lehet). Azt szeretném, hogy nekem is az legyen. Hogy olyan képem legyen önmagamról, hogy én az a nő vagyok, aki autót vezet, méghozzá szívesen és jól vezet. És persze, hogy több ez, mint szimplán technikai kérdés: az én családomban a nők nem vezetnek autót, az a férfiak dolga, falusi lány vagyok, ezt hozom otthonról. Az elmúlt 20 évben nem sikerült még átlépnem ezt a képzeletbeli belső záróvonalat. Na, majd most, itt az ideje átlépnem ezt a (képzelt) korlátot!
5. Könyvet írni
Kamaszkorom óta vágyom rá. De most már tudom, hogy nem regény lesz, mert biztosan nincs hozzá tehetségem és ötletem. Talán türelmem se. Ahhoz tudni kell ráérősen, szinte megszállottan szöszölni a szavakkal. Vagy zseniálisan jól írni elsőre. Egyik se én vagyok. Sokkal inkább lesz ez egy olyan könyv, ami valamiféle szakmai jellegű írás lesz. De mivel semmi kedvem egy teljesen marginális témában egy olyan szakmai értekezést írni, amibe három ember olvas bele, ők is csak azért, mert a bibliográfiában fel kell tüntetniük - ezért ez se lesz. Nem vagyok tudós alkat, elhivatottságot sem érzek ilyesmi iránt. Fellengzősen hangzik, de ez az igazság: az élet érdekel. Ami most izgat: egy interjúkötet, vagy egy interjúkra épülő könyv - az emberek érdekelnek, a történetek érdekelnek. Ennél pontosabbat magam se tudok még, de azt elhatároztam, hogy a következő három hónapban legalábbis egy vázlatos tervet kidolgozok arra, hogy miről szólhatna ez a könyv. Semmi komoly és semmi konkrét egyelőre, de elkezdek ötletelni, írogatni, vázlatolni. Vagyis elkezdek könyvet írni. Nagyon izgatott vagyok! Aztán a következő 40 évben, remélem be is fejezem...
3 hónap múlva folyt. köv., beszámolok róla, mi valósult meg mindebből!
Ha tetszett, kövess a facebookon is, hasonló írásokért, tippekért és ajánlókért!
---------------------------
Szeretnél értesülni az összes blogbejegyzésemről a Facebookon? Mivel a Facebook kereskedelmi okokból korlátozza az új bejegyzések megjelenését a hírfolyamodban (vagyis sajnos csak véletlenszerűen, időnként jelennek meg) - egy egyszerű beállítással kiküszöbölheted ezt: az Örömterv oldalán a Tetszik vagy a Követed gomb fölé vidd a kurzorodat és a megjelenő legördülő menüből válaszd a "Megjelenítés elsőként" beállítást. Így az új bejegyzéseim a hírfolyamod tetején jelennek majd meg :-)
