Hogyan mozgósítsd a kreativitásodat?
Felnőttként, dolgozó emberként, kötelező feladatok súlya alatt és kevés szabadidővel rendelkezve leginkább a saját kreativitásunk kiaknázását hanyagoljuk el. Mindannyiunkban ott van, emlékszünk még rá gyerekkorunkból, amikor "csak úgy" bele tudtunk merülni egy kedvünkre való tevékenységbe. A kreativitás előhívása és megélése felnőttként sem luxus: egy ötlet megszületéséhez, egy feladat magas szintű elvégzéséhez, egy eredeti teljesítményhez ugyanis nélkülözhetetlen a saját kreativitásunk mozgósítása!
Amikor azt a kérdést teszem fel egy coaching során, hogy mikor élted át utoljára az alkotás örömét, mikor végeztél utoljára kreatív alkotómunkát? - akkor gyakran értetlen pillantások és hosszú csend az első reakció. Vagy többnyire ilyesmi a válasz: ...de én nem vagyok művész, ... az én munkakörömben sajnos nincs lehetőség a kreativitásra, ... nekem nincs kézügyességem.
Ezek a válaszok jól tükrözik a - teljesen félreértett és kisiklott - hétköznapi értelmezését a kreativitásnak. Valami, ami a művészek és zsenik kiváltsága; valami, amire a munkánk még véletlenül sem adhat lehetőséget; valami, ami csakis hobbi-akvarellfestésben vagy karácsonyi kézműves ajándékok készítésben élhető meg és feltétlenül kézügyesség kell hozzá.
A kreativitás ennél jóval szélesebb fogalom, az emberi mivoltunk egyik alaptényezője, amelynek teret engedni és rendszeresen használni, amelyet örömmel megélni nemcsak hogy kívánatos, hanem egyenesen kötelező dolog kellene, hogy legyen. Nagyon nem tudunk mit kezdeni ezzel a - legtöbbször rejtett és elhanyagolt - erőforrásunkkal, az iskolarendszer már kamaszkorunkra kiöli belőlünk a kíváncsiságot a világ és a saját erősségeink, vágyaink iránt, ezt aztán csak erősítik a merev munkahelyi keretek és a pénzkereső-családfenntartó életmód napi mókuskerék-taposása.
Méghozzá a kreativitás megélése az a dolog (sok más igényünk és szükségletünk mellett), amire bizony a kutya se fog figyelni, ha mi magunk nem figyelünk rá, senki nem fog nógatni minket, hogy adjunk neki több teret, akár más, eddig megszokott tevékenységeink rovására, ha az eddigi, bevált köröket rovó, 70%-on való "elketyegés" is épp elég a környezetünk elvárása szerint. Pedig létfontosságú, hogy tudatosan helyet keressünk neki az életünkben!
Olvastam egy interjút Stefan Sagmeisterrel. Grafikus, dizájner - nálunk kevésbé ismert alkotóművész, de nemzetközi szinten nagyon felkapott kreatív szakember, ő tervezte például Lou Reed, a Rolling Stones és az Aerosmith lemezborítóit; amellett, hogy termékreklámokat, múzeumi kiállítások arculatát vagy kreatív kampányokat is tervez - nézzetek bele a honlapjába itt. Tehát valaki, aki abból él, hogy kreatív. Mi, legtöbben nem ilyen munkát végzünk, hanem ennél jóval kevésbé szabadabb, több rutinra épülő, kevésbé a "semmiből valamit teremtő" tevékenységeket. Mégis nagyon tanulságos az ő tanácsait és bevált szokását olvasni arra vonatkozóan, hogyan mozgósítja a saját kreativitását:
Mit tesz olyankor, amikor áttörésre van szükség a munkájában?
Az egyik gyakran használt fogásom az, hogy teljesen más nézőpontból közelítek a problémához. A máltai filozófus, Edward de Bono dolgozta ki ezt a technikát. Az elképzelés abból áll, hogy olyan kiindulópontot választunk, amelynek semmi köze nincs magához a projekthez. Ezt a technikát használtam a portugáliai Casa da Musica zenei központ arculattervezésénél is. A terv egy autó nézőpontjából született meg. Egy teraszon üldögélve megláttam egy kocsit, majd elkezdtem az autó nézőpontjából kiindulva gondolkodni az identitásjegyeken. Nézzük csak: mozog. Ha pedig mozog, akkor egyik dologtól a másikig halad. A perspektíva változásával az identitásjegyek is változnak. Ezen a nyomon indultam el, bár ma már senki nem mondaná meg, hogy a Casa da Musica arculata autókra vezethető vissza. De Bono azért gondolja, hogy mindez működik, mert az agyunk hihetetlenül jól teljesít az ismétlődő gondolkodásban. Amikor valami másból vagy máshonnan indulunk ki, tulajdonképpen kicselezzük az agyunkat, és rávesszük, hogy ne az ismétlésekben gondolkozzék.
Vagyis a mindennapi rutintevékenységeink során is alkalmazhatjuk ezt a technikát: már a tizedik hasonló projektbeszámolót kell elkészítenünk, századszor kell ajánlatot adnunk egy érdeklődő ügyfélnek, újra kellene írni az önéletrajzunkat, a cégünk honlapját szeretnénk megújítani, a lélekölő háztartási-takarítási rutinokban szeretnénk több örömet lelni? Vegyük elő ezt a technikát!
Hogyan csinálná más, aki nagyon másképp gondolkodik, mint én?
Mi lenne, ha egy gyereknek kellene elmagyaráznom (az egyszerűsítés nagyon jó szempontváltás!)
Mi lenne, ha nem szövegszerűségben, hanem először a színekben, képekben és azok üzenetében gondolkodnék?
Mi lenne, ha fordítva (vagy más sorrendben) csinálnám a tevékenységeket, mint eddig? (Oké, ez utóbbi sebészeknek, műtét közben nem ajánlott...)
Nos, ez is kreativitás: amikor a mindennapi tevékenységeinkben és munkáinkban pici változást, érezhető minőségi javulást vagy áttörést hozunk létre mi magunk. Óriási löketet tud adni az unalmas, megszokott hétköznapoknak a kreativitásunk efféle hétköznapi megélése. Ne hagyjuk ezt a lehetőséget elúszni, még akkor sem, ha senki nem várja el tőlünk és bizony pluszmunkával, időráfordítással, "agyalással" jár.
Ha tudatosan ráállítjuk magunkat arra, hogy
rendszeresen vizsgáljuk meg a mindennapi tevékenységeinket ebből a játékos, újító, "mi lenne ha" perspektívából, akkor sokkal nagyobb élvezetet lelünk benne.
A minap a gyerekeimmel való közös játékkor használtam ezt a technikát: őszintén szólva mérhetetlenül untam a sokadik hasonló unszolást arra, hogy játsszuk újra ugyanazt a szerepjátékosdit, amit már hetek óta játszunk. Arra gondoltam: mi lenne ha én most nem anya lennék, hanem egy új bébiszitter, aki friss szemmel néz erre a kérésre, most hallja először és egyébként is az a dolga, hogy jól és érdekesen töltse el az időt a rábízott gyerekekkel. Meglepő módon elkezdtem élvezni a dolgot és belevittem egy új csavart az eddigi forgatókönyvbe, ami nagy tetszést aratott. Apróság, mindennapi dolog, de mindenki örömére szolgált ez a szempontváltás a megszokott mély sóhaj helyett: ...már megint. Ez a lényeg és tényleg működik!
Az idézet forrása: Agyunk kreativitásra nevelése; in: Tartsuk kézben hétköznapjainkat! (HVG Kiadó, 2016.)
az Örömterv blog szerzője
