2017. feb 05.

A flow-ról, nem dióhéjban 1.

írta: ur.anita

Újra elővettem Csíkszentmihályi könyvét, a Flow-t. Ugyan olvastam még nagyjából a magyar megjelenéssel egy időben, de az már jó régen volt, a részletekre nem emlékeztem, csak az összbenyomásra. És mivel idén magam is ezt a szót választottam vezérfonalul az egész évemhez, ezért azt gondoltam, újra beleásom magam ebbe a témába. Az áramlat. Csodálatos szó. De mit takar ez valójában és hogyan élhető meg?

Nem lesz 3 mondatos összefoglalás. Már csak azért sem, mert nagyon fontos témának gondolom ezt az egész flow-témát. Az egyik legfontosabbnak, amivel önmagunkon, önmagunkért tudunk foglalkozni és az életünk hátralévő részére meghatározó szemléletet és tapasztalatokat tudunk általa szerezni. A flow az élményről, az örömről, az önfeledt belefeledkezésről, végső soron a boldogságról szól. Kinek dolga ezzel foglalkozni, ha nem saját magunknak? Ezért jó alaposan körüljárom ezt a témát 3 részben - Csíkszentmihályi professzor útmutatása alapján.

Csíkszentmihályi Mihály Széchenyi-díjas pszichológus, egyetemi tanár, az MTA külső tagja, szakterülete a fejlődés- és neveléslélektan, valamint a kreativitás- és tehetségkutatás. 1934-ben született Fiuméban, magyar nemzetiségű családba, a család később Velencében, majd Rómában élt. Huszonévesen az Egyesült Államokba utazott, ahol pszichológiát hallgatott, az egyetemi tanulmányai mellett egy szállodában kereste meg a kenyérre valót. Csíkszentmihályi professzor hosszú ideig a Chicagói Egyetem pszichológiai tanszékét vezette. Érdeklődésének középpontjában a boldogság, annak egyéni útjai és lehetőségei, a "hogyan legyünk boldogok?" kérdése áll. A flow-elmélet kidolgozását több évtizedes kutatómunka előzte meg. A siker viszonylag későn, csaknem 60 évesen érte el, azóta viszont könyve alapmű lett a pozitív pszichológia tudományágában és széles körben ismertté tette őt. (forrás: Wikipédia)

Sok tévhit övezi a boldogságot. A soha el nem érhető, utópisztikus érzéstől kezdve a véletlen és szerencse ("beleszületett") hangsúlyozásán keresztül egészen addig terjed a skála, hogy az élvezet fogalmával azonosítjuk és annak őrült hajszolásával, ezzel párhuzamosan a negatív élmények és történések tudatos lefojtásával véljük elérni a boldogságot. Csíkszentmihályi szerint pedig:

... a boldogság nem olyasmi, ami csak úgy megtörténik velünk, és nem kapcsolatos a szerencsével és a véletlennel sem. Nem a külső eseményektől függ, inkább attól, hogyan értelmezzük azokat mi magunk.

A boldogság valójában olyan állapot, amelyre fel kell készülni, és mindenkinek magának kell ápolnia és óvnia. Azok az emberek, akik megtanulják, hogyan kell irányításuk alatt tartani belső élményeiket, képesek arra, hogy életük minőségét is meghatározzák.

A tudatosság elengedhetetlen, azonban csak egy bizonyos pontig visz előbbre:

A boldogságra úgy lelhetünk rá, ha életünk minden egyes részletét teljességgel átéljük - legyen az jó vagy rossz -, nem pedig úgy, hogy közvetlenül próbáljuk megtalálni.

A megoldás abban rejlik, hogy nem magát a boldogság érzését keressük, hanem azt a tevékenységet vagy több tevékenységet próbáljuk megtalálni és elmélyíteni az életünkben, ami nagy eséllyel a boldogság érzésével tölthet el minket.

Tökéletes élmény és áramlat - tudatosan

A tökéletes élmények olyan pillanatok az életünkben, amikor azt érezzük, mi magunk irányítjuk az életünket, ez a legjobb, ami történhet velünk, ilyenkor szinte átszellemülünk és gyönyörűségesnek érezzük a pillanatot. Az áramlat szót pedig egyenesen imádom, azt fejezi ki, hogy annyira magával ragad, sodor az a bizonyos tevékenység, amit végzünk, hogy egy áramlatként, áramlásként éljük meg - amibe belekerültünk. Ezzel a két kifejezéssel szokták a leginkább jellemezni a flow-t.

Van azonban egy közkeletű tévhit a flow-élménnyel kapcsolatban: ez a két kifejezés, áramlat és tökéletes élmény, mintha azt sugallná, hogy ezek maguktól jövő érzések, amelyek az ölünkbe hullanak és nincs más dolgunk, mint élvezni őket. Ha meg nem jön magától, akkor esélyünk sincs ilyesmire. Ez óriási tévedés, a flow megtapasztalásához nagyfokú fegyelmezettségre, koncetrációra van szükség és nagyon is van ráhatásunk arra, hogy minél több ilyen élményben legyen részünk. Paradox módon legtöbbször nagyon is tudatos döntések eredménye a sodró tökéletes élmény megtapasztalása, nem pedig a véletlenek összjátéka. Igenis el lehet dönteni: szeretnék több flow-t megélni az életemben!

Élvezet és öröm

Először különítsük el a két fogalmat! Élvezetet lehet lelni egy finom ételben, egy jó szeretkezésben, egy kényelmes lakás komfortjának az élvezetében, egy egzotikus hely tengerpartján való heverészésben stb.

Az élvezet fontos tényező az élet minőségének szempontjából, de önmagában nem hoz boldogságot.

Az öröm ennél több. Az örömteli események ugyanis feltétlenül magukban hordozzák a ráfordított figyelmet, a befektetett energiát.

Ha teniszezünk valakivel és szoros versenyben nyerünk, ha olyan könyvet olvasunk, ami új fényt vet a dolgokra, vagy ha elbeszélgetünk valakivel és olyan gondolatokat fogalmazunk meg, amelyekről addig nem is tudtunk, akkor az mind örömteli esemény.

Az öröm ilyen típusú megélése nélkül az élet ugyan elviselhető, sőt kellemes is lehet, de nagyon esetleges és külső körülményektől függő, mondhatni véletlenszerű lesz, hogy mikor érezzük jól magunkat. A jól elvégzett munka vagy egy kemény, de végül sikeres tárgyalás szintén örömet okoz. A cselekvés közben nem feltétlenül élveztük minden pillanatát, de visszagondolva rá, örömmel tölt el minket az esemény. Az énünk fejlődik és erősödik általa.

Ahhoz, hogy mi magunk irányíthassuk a sorsunkat és élményeinket, meg kell tanulnunk, hogyan építsük be az örömöt a mindennapi életünkbe. Az örömöt, ami flow-érzést hoz magával.

Azt a fajta örömöt, ami több annál, mint amikor reggel a kávénkat kortyolgatva, az ablakon kinézve látjuk, hogy előbújt a felhők mögül a nap - és mi jól érezzük magunkat ettől. Ez múló, illanó érzés, jólesik és feldob, de nem több ennél.

... hogy egy cselekedetben mennyi örömet tudunk találni, az végső soron a komplexitásától függ.(...) Az embernek olyan feladatokkal kell szembenéznie, melyek valódi cselekvési lehetőséget jelentenek a számára.

Kihívó, de nem lehetetlen

Továbbmenve ezen a gondolati síkon, rendkívül fontos tényező az öröm megéléséhez, hogy ezek a cselekvési lehetőségek egybeessenek a képességeink szintjével. Ne legyen túl egyszerű és teljesíthetetlenül nehéz sem az adott feladat. Például a tenisz akkor élvezetes egy partnerrel, ha nagyjából hasonló a felkészültségünk, de azért némi kihívást jelent az ellenfél játéka, technikája. Ha nálunk sokkal magasabb szinten játszik valaki, szorongani fogunk a közös játék közben, ha pedig sokkal gyengébben, akkor egészen egyszerűen unatkozni. Egyik esetben sem élünk meg örömet.

Az egyik fontos kritériuma tehát a flow megélésének, hogy ebben a szellemben válasszunk magunkat feladatot, kihívást, munkát, szabadidős tevékenységet stb.: