"Amit én csinálok, az nagyon nem a hagyományos kozmetikai gyakorlat"
Gabival egészen különös módon találkoztunk először. Hívhatnám sorsszerűnek is, de ez a megnevezés kevésbé áll közel hozzám, inkább különleges véletlennek, szürreálisnak, meghatónak és megragadóan emlékezetesnek érzem azt a kb. két évvel ezelőtti pillanatot... Itt a #sikeresnők sorozatom újabb interjúja: ezúttal Kocsmáros Gabi slow kozmetikussal, a Fleur de Lin kozmetika megálmodójával és a slow szépségápolás elkötelezett képviselőjével beszélgettem. Többek között arról, hogy igenis nehéz diplomás értelmiségiként egy szakmába átlépni; hogy az ő hitvallása szerint miről szól a slow definíció a kozmetikai gyakorlatban; hogy mit jelent egy kisgyerekes nőnek a saját munkatér az alkotás és a flow szempontjából és mennyi mindent lehet tervezni, fejleszteni, másképp csinálni ebben a szakmában is; hogyan lehet a saját értékrendünk, vágyaink szerint átformálni egy mások által már bejáratott, kőbe vésett szakmai rutint.
Vissza a találkozásunk történetéhez: a 212-es buszon – amin egyébként szökőévente egyszer utazom – megszólított egy ismeretlen lány: „Nem te vagy véletlenül az Örömterv blog szerzője?” A megdöbbenéstől megszólalni is alig tudtam, mert „híresnek” és egy buszon felismerhetőnek a legkevésbé sem érzem magam. A végállomásig hátralévő pár megállót végigbeszélgettük és rögtön olyan bensőséges légkör alakult ki köztünk, ami vadidegenek közt, tíz perc alatt meglehetősen ritkán történik meg. Elérhetőséget cseréltünk, aztán rövidesen találkoztunk újra és beszélgettünk arról, amibe Gabi épp akkor belefogott. Mert Gabi nagy fába vágta a fejszéjét: egy számára is egészen új területen, valami eddig nem létezőt szeretett volna létrehozni, Magyarország első slow kozmetikáját. Azóta ő a kozmetikusom. És több is, mint kozmetikus.
A harmincas éveidben, két gyerek születése után tanultál kozmetikusnak. Mivel foglalkoztál előtte, és hogy érezted abban magad?
Francia és magyar szakon tanultam a Pázmányon, amit nagyon szerettem, és büszke vagyok rá, hogy odajárhattam, nagyon jó közösségi élet volt az egyetemen. Gimi óta franciatanár szerettem volna lenni, az egyetem alatt és után sokáig tanítottam. Először magánóráim voltak, aztán ehhez jött egy-két nyelviskolai kurzus, illetve volt néhány tolmács munkám is.
Sajnos ezekből nem tudtam fenntartani magam, így egy multinál kezdtem francia ügyfélszolgálaton dolgozni, két és fél év után innen mentem szülési szabadságra 2011 végén. A tanítás a mai napig nagy szerelem, bár egy ideje most nem gyakorlom. Az ügyfélszolgálatos munka eléggé felőrölt, szerettem volna hasznos lenni, de nem éreztem magam annak. Reméltem, hogy az anyaságban majd megtalálom a hivatásomat.
Mikor jött el a pillanat, amikor úgy érezted, váltani szeretnél?
Az első kislányommal még kitöltötte az életemet a pelenka- és hordozóeszköz kiválasztása, és más kisgyerekes anyukákkal közös programok szervezése. A második terhességem alatt volt egy bevillanás: egy királylányos reklámot láttam a metróban egy olyan szereplővel, akiért gyerekkoromban rajongtam. Nyilván a hormonok miatt, de elborított az a kislánykori szerelem, csodálat vagy nem is tudom, minek nevezzem... És arra gondoltam, hogy
valami női munkát akarok csinálni, valamit, ami nem uniszex, mint az irodai munka.
Ekkor már nagyjából egy éve készítettem otthon különféle kozmetikumokat, de arra nem gondoltam, hogy szakmát tanuljak.
De miért éppen kozmetikus szerettél volna lenni? Ez homlokegyenest más irány az eddigiekhez képest.
Egy barátnőm, aki bőrgyógyász, és az orvosi mellett végezte el a kozmetikusképzést, szegezte nekem egyszer a kérdést, hogy miért nem tanulok kozmetikusnak, ha már egyszer ennyire érdekel. Simán tudtunk szakmázni vele már akkor. Végülis elég kézenfekvő volt, mégse gondoltam rá.
Milyen belső és külső nehézségekkel kellett megküzdened az elején?
A legküzdelmesebb az időbeli beszorítottság volt. Az egyetemet 2002-ben kezdtem, és nagyon elhúztam, lelkileg nem tudtam lezárni. Amikor a kozmetikusképzés felmerült, azt mondtam magamnak, hogy csak akkor jelentkezhetek, ha megírom a szakdolgozatom francia szakon. Magam miatt főleg, mert ezt a szakot nagyon szerettem. Így 2013 szeptemberétől jártam a kozmetikusképzésre, és mellette írtam a szakdolgozatomat. 2014 nyarán született a második kislányom, a nagyobbik ekkor két és fél éves volt, de nem járt bölcsibe, így kettőjükkel voltam otthon 16 hónapig. 2015 februárjában államvizsgáztam, és októberben szakvizsgáztam... Most belegondolva egy Spártatlonnal ért fel ez az időszak, nem egészen értem, hogy tudtam, hogy tudtuk végigcsinálni. A férjem és anyukám nagyon sokat segítettek, munkaidő után felváltva vigyáztak a gyerekekre, hogy én tanulhassak. Ezért nagyon hálás vagyok nekik.
A dolog lelki oldala pedig, hogy a családomban nagyon fontos volt, hogy diplomát szerezzünk, és
én soha nem gondoltam, hogy másképpen is lehetne használni a diplomát, mint ahogy szokás.
Még az egyetem alatt egy félévet tanultam Franciaországban is, és többször dolgoztam is kint egy-két hónapokat. Láttam az ő valóságukat, a szépséghez és a nőiségükhöz való viszonyukat, ami nagyon más, mint a magyaroké. Most is minden nap olvasok franciául és angolul is, és azóta kapcsolatban vagyok francia kozmetikusokkal is, így a hazai kozmetikai világ is egész más megvilágításba kerül... Szeretem ezt a szabadságot.
Nekem elég nehéz volt, hogy az értelmiségi létből egy szakmába léptem át...
Sokáig küzdöttem ezzel, szégyelltem... Néha még most is nehezemre esik kimondani, hogy kozmetikus vagyok. A slow kozmetikus már egy kicsit árnyaltabb kifejezés, jobban is szeretem. A bölcsész gyökereim nagyon fontosak nekem: imádok kutatni, olvasni – most már főleg a bőrápolással és a biológiával kapcsolatban. Egy-egy blogposzt vagy cikk megírásához szeretek jó sok szakirodalmat elolvasni.
Számomra nagyon érdekes kérdés, miként építhető fel egy teljesen új szakmai identitás. Hogyan lehet a „kompetens vagyok” érzését elérni, a bizonytalanságból hogyan lesz bizonyosság, amikor büszkén mutatjuk meg: „ez vagyok én”! Nálad hogy volt ez?
Nekem a pozitív visszajelzések segítenek sokat, például ez is, hogy most megkerestél ezzel az interjúval. :) Vagy amikor visszajön vagy továbbajánl egy vendégem. Vagy amikor más kozmetikusokkal beszélgetek, akik nálam régebben gyakorolják a szakmát, és kérdeznek valamit, és van válaszom rá. Amit én csinálok, az nagyon nem a hagyományos kozmetikai gyakorlat, és sokszor el sem tudják képzelni, hogy létezik más is, mint amit az iskolában megtanultunk.
Mit jelent neked slow kozmetikusnak lenni? Miért ezt a jelzőt választottad önmagad szakmai definiálására?
Nem tudnám másképpen csinálni, és örültem, amikor rájöttem, hogy létezik olyan fogalom, ami megragadja a módszerem lényegét. Annyit olvastam, hogy végül vissza kellett mennem az alapokhoz, az alapanyagokhoz, az alap technikákhoz. Próbáltam, de nem tudtam elköteleződni egy termékcsalád mellett sem, így végül minden vendégemnek egyénileg készítem össze a peelinget, a pakolást, a krémet, amit a kezelés során felhasználok.
Ma más a trend, de a kozmetika valójában nem csak arról szól, hogy legyen tökéletes bőröd nyugdíjasan is.
A szalonban manuális munkának, a masszázsnak, az érintésnek, az illatoknak, a saját magadra fordított időnek, a csendnek és a hallgatásnak is ugyanolyan fontos szerepe van.
A hétköznapi slow szépségápolás nem csak a kozmetikumok szintjén jelent tudatosságot. Ha nem alszol eleget, ha nem iszol elég folyadékot, ha nem pörgeted fel rendszeresen a keringésedet testmozgással, akkor semmilyen krém nem fog segíteni. Ugyanakkor vannak a bőrnek alapvető funkciói és igényei, amik kielégítése nélkül nem tud egészséges lenni. Ismerned kell a miérteket, a bőr működésének alapvető élettani hátterét, hogy valóban támogatni tudd. Amikor erről beszélgetek a vendégeimmel, akkor ritkán mondok terméket, inkább alapanyagokról, a hétköznapi kémiáról mesélek nekik. Úgy vettem észre, erre nagy az igény.
Az idő nagy kincs, a slow mozgalom épp arra hívja fel a figyelmet, hogy merjük megélni és nem csupán túlélni az életünk eseményeit és hagyjunk minden fontos dologra kellő időt. Te hogy állsz az idővel? Neked mi jelenti a legnagyobb kihívást az idővel kapcsolatban?
Erre azt kellene mondanom, hogy a család és a karrier összeegyeztetése, de valójában nekem a legnagyobb kihívást a fókuszált figyelem megteremtése jelenti. Hogy ne sajnáljam magamtól a flowt.
Sokszor van, hogy rendelkezésemre áll a hely, az idő, de a belső engedély hiányzik.
És ez igaz arra is, amikor krémet készítek és arra is, amikor a ruhákat hajtogatom vagy a gyerekekkel megyünk oviba.
A te kozmetikád nem egy tipikus szépségszalon: kereskedelmi rádiós ricsajjal, zsúfoltsággal, futószalagon kezeléssel… Hozzád bemenni az már önmagában felér egy lelassulással. Hogyan alakítottad ki a teret magad körül úgy, hogy az a te céljaidat szolgálja; és mennyiben segíti a munkádat a környezet, ahol dolgozol?
Szerettem volna, ha olyan a szalon, mintha a saját szobám lenne, így te is ezt érzed majd, amikor belépsz. Emiatt nem vállalok el kettőnél több slow kezelést egy nap, és ügyelek rá, hogy ne találkozzanak egymással a vendégek. A futószalagon kezelésben biztosan kiégnék inkább előbb, mint utóbb, és ezt nem szeretném, ezért hagyok magamnak időt a regenerálódásra két kezelés között.
A szalon berendezésében a sógornőm, aki esküvői dekorációval foglalkozik nagyon sokat segített. Amióta kicsi gyerekeim vannak, az otthonom nem mindig teljesen olyan, mint amilyet felnőtt nőként elképzelek magamnak. A szalonban tudok olvasni és alkotni.
Itt rendelkezésre áll ehhez egy mentális tér, ahol biztosan nem kell teregetnem vagy játékokat pakolnom.
Tudom, hogy nagy rajongója és elkötelezettje lettél az illóolajoknak és a saját készítésű, kézműves arc- és testápolási termékeknek. Miért tartod fontosnak és miért vonz annyira ezekkel az alapanyagokkal végzett tevékenység, kísérletezés, alkotás?
A jó minőségű, terápiás célra alkalmas illóolajok tényleg terápiás hatásúak is, alkalmasak a kellemetlen testi és lelki tünetek enyhítésére. A testi tüneteink megkeseríthetik a hétköznapokat, a kezelésükben nagy segítséget jelentenek a finomítatlan olajok és az illóolajok. Nagyon szeretek receptet alkotni egy-egy problémára. Hihetetlen katartikus élmény, ahogy az összetevőkből egyszer csak összeáll egy kész kozmetikum! És még felemelőbb, amikor pozitív visszajelzést kapok róla a vendégeimtől.
Mit jelent számodra a munkád, milyen érzéseket élsz meg a mindennapi munkád közben?
Az irodai munkával ellentétben a szalonban teljesen el tudok lazulni. Nem kell szoros határidőkhöz alkalmazkodnom, ami nekem nagyon fontos, így az adminisztrációt is könnyebben tudom elvégezni. Szeretem, hogy sokféle dolgot csinálhatok, és én mondhatom meg, hogy melyek legyenek ezek és mikor.
Nagyon szeretem a vendégeimet! Szellemi partnereket találok bennük, pedig igaziból ők találnak rám... Így végül aztán mindig hihetetlen jó beszélgetéseink vannak. A kozmetikumok készítése számomra egy örök kihívás.
Valódi értékteremtésnek élem meg, aminek kézzelfogható az eredménye, ez pedig sikerélményt ad.
Mintha sütit sütnél, de a receptet is te találnád ki hozzá, és végül nagyon finomra is sikerülne!
Milyen terveid vannak a következő évekre?
A közeljövőben bekerül a szolgáltatásaim körébe a slow szemléletű bőrápolási tanácsadás. Idén a legnagyobb projekt pedig a webshop elindítása az első saját márkájú termékemmel, a cukorpasztával, ami egy alternatív szőrtelenítő szer, cukorból és vízből készül, és számos előnye van a hagyományos gyantához képest. Emellett szeretném elérni, hogy az általam kidolgozott Cukorpasztás szőrtelenítés modul beépüljön a magyar és a francia kozmetikusképzésbe, ennek tökéletesítésére hamarosan workshopok indulnak majd a szalonban.
Ha tetszett, akkor:
Gabi kozmetikáját, a Fleur de lin Slow Cosmetics-et ITT tudod követni a facebookon.
Az Örömterv blogot pedig ITT.
