Így csinálj időt arra, ami fontos!
Nem tudok neked időt csinálni. (Magamnak is nehezen). Nem tudok javítani az időgazdálkodási hatékonyságodon. (Az enyémen is folyamatosan dolgozom). Nem ígérem, hogy ezentúl időmilliomos leszel. (Én sem vagyok, más sem az, és te sem leszel). Azt viszont ígérem, hogy lehetséges belepasszírozni MINDEN NAPODBA neked fontos dolgokat. Igaz ugyan, hogy egy óriási kompromisszum árán - amit ha elfogadsz, akkor viszont nyert ügyed van, mert nagyon működőképes a dolog. Saját rendszer, az élet tesztelte (meg én) - és nekem bevált!
Nem hagyom magam: nem vagyok béna, hogy nincs időm mindenre!
"Ami fontos, arra mindig lehet időt találni." Ezzel a végtelenül frusztráló és velős gondolattal hetente szembekerülök a fészbúkon vagy női portálokon. Ilyen-olyan formában, naplementével vagy nélküle, de az a lényege, hogy te biztosan marhára bénán csinálsz mindent, mert mindenki másnak van ideje arra, ami fontos, csak neked nem. Mert ha igazán akarod...
Hát bocsi, de NEM. Számoljunk le azzal az illúzióval, hogy ami fontos, arra lehet időt csinálni. Mármint akármennyit. Ez teljesen irreális elvárás magunktól! A fontos dolgok többsége ugyanis általában nagyon időigényes dolog. Jó esetben több fontos személy, dolog, ügy, tevékenység, hobbi, kikapcsolódási forrás is van az életedben, ami időt kér(ne). Ez pedig esélytelennek tűnik. Aztán csak legyintve odébb toljuk a dolgot, hogy nem ma, nem ezen a héten, nem idén... mert most épp más dolgunk van. Majd ha több időm lesz! SOHA NEM LESZ. A valóság és a mindennapi alapélmény tehát legtöbbünk életében ez :
Na, ebből lett nagyon elegem kb. fél évvel ezelőtt! Jók ezek a kiakadások, mert engem az első nyavalygós hullám után kifejezetten megoldásközpontúvá tesznek. Fél évvel ezelőtt ott álltam, hogy csak sodródtam a teendőkkel, a harmadik gyerekem kb. két hónapos volt, ő is és a két nagyobbik is rengeteg időt kért és követelt meg tőlem. Elkezdtem hetente pár órát dolgozni is, amire óriási igényem volt, de nagy logisztika volt megszervezni. Nulla energiám maradt ezen kívül bármi másra. Pedig annyi minden hiányzott! A szükségleteim és az időbeli lehetőségeim fényévnyi távolságra voltak egymástól...
Kitalálom az új időmenedzsment-rendszerem kereteit, avagy a köztes idők megreformálása
És akkor jött a forradalmi ötlet, hogy csakazértis megcsinálom! Mert nincs más választásom. Senki nem fog nekem 24 óra helyett 30 órás napokat biztosítani, senki nem fog aludni helyettem (azt a nyamvadt pár órát, ami a gyerekek mellett egyáltalán lehetséges), hogy én közben valami mást csináljak. Én viszont szeretnék teljes életet élni. Most.
Két párhuzamos kutatómunkát futtattam le magamban:
1. mi az a legkisebb időegység, amivel már lehet kezdeni valamit értékes időként?
2. melyek azok a fontos dolgok, amelyekre időt szeretnék szánni, amelyekre igényem van, amelyek nélkül kevesebbnek, csonkábbnak, elégedetlenebbnek érzem magam?
A válaszaim:
1. 15 perc
2. emberi kapcsolatok, olvasás, mozgás, szemlélődős-reflexiós idő, tervezős idő.
15 perc alatt igenis lehet érdemi dolgot csinálni. Amíg megfő a tészta ebédre. Amíg várok a háziorvosnál/gyerekorvosi rendelőben (többször ennyit is várok). Amíg szőrtelenítek és várok az eredményre. Amíg ülnek a gyerekek a kedvenc tévémeséjük előtt. Amíg én ülök a dugóban. Amíg eljön a "mindjárt lejár a mosás és ki kell teregetni" (nálunk mindennapi mosás van). Amíg várok egy visszahívásra. Amíg épp 15 percem van egy következő találkozóig. Amíg már megebédeltem, de még van 15 perc a "hivatalos" ebédidőmből. 15 perc múlva kell ott lennem valahol, ahol kezdődik valami. A sort biztosan tudod folytatni. Becslésem szerint legalább napi négy-öt ilyen 15 perces idővel számolhatunk! Ezek a KÖZTES IDŐK.
Mire jók a köztes idők? Szinte bármire!
És úgy döntöttem, hogy tudatosan használni kezdem ezeket a köztes időket. Arra, ami nagyon hiányzik. Az emberi kapcsolatok ápolását kivettem ebből a sorból, mert ezt semmiképpen nem szeretném ilyen szűk időkeretek közé szorítani: nem lehet párkapcsolatot, baráti vagy családi kapcsolatokat ápolni 15 perc alatt. Arra tényleg kell a ráérős idő. Minden másban azonban úgy éreztem, hogy hajlandó vagyok kompromisszumot kötni: a semmihez képest a valami mindenképpen jobb! Nem olvastam már jó ideje, pedig a szellemi jóllétemhez ez nagyon kell. Nem mozogtam-sportoltam, mert arra úgyis több idő kellene, pedig nagyon hiányzott. Nem hagytam időt szemlélődős-reflexiós időre magamnak - amikor hagyom átcsorogni magamon azt, ami éppen van, vagy nemrég velem történt. Helyette ugyanis a telefonomat nyomkodtam. Nem terveztem előre napi szinten rendszeresen, mert ad hoc jelleggel kb. kéthetente egyszer szántam erre időt, akkor viszont lelkiismeret-furdalással telve, hogy mennyi mindent nem csináltam meg.
Adott tehát 4 különböző terület, amivel nekem lehet töltekezni, amivel lehet kikapcsolódni, egyensúlyba kerülni, összerendeződni, motiválni magamat. Most jó eséllyel ezek mindegyikére van időm egy nap. Ha van egy kínálkozó alkalom, akkor rugalmasan használom az aktuális legalább 15 percnyi időt arra:
- amire akkor éppen a legnagyobb igényem van
és
- amire az adott helyzet lehetőséget ad.
Komoly könyveket olvasok, amíg a gyerek fejlesztő tornáján várok a folyosón, hogy kijöjjön. Biciklivel vagy rollerrel közlekedem a kb. 15-20 perc alatt elérhető helyszínekre a városban - ezzel a funkcionális mozgás kipipálva. Amíg tömegközlekedésen ülök: szemlélődök, vagy a belső "feldolgozó-értékelő filmemet" futtatom. Amíg várok valakire, addig előveszem a mindig nálam levő jegyzetfüzetemet és tervezni kezdek a következő napra vagy a következő időszakra.
Az érzés pedig ez a nap végén:
Ha azt az egyetlen kompromisszumot meg tudod kötni, hogy elengeded azt, hogy a fontos tevékenységeket feltétlenül sok időben, időkorlátozás nélkül végezd, akkor ez egy jó módszer ahhoz, hogy morzsányi értékes időket tudj szánni magadra. Naponta többször is.
Használd te is a köztes időket tudatosan! Két dolgot kell hozzá tudni - vagy némi gyakorlással megtanulni: 1. késlekedés nélkül elkezdeni valamit, ha lehetőséged van rá, 2. siránkozás nélkül abbahagyni, ha itt az idő. És a végén megveregetni a saját válladat, hogy nem üres idők lettek a mindennapi köztes időkből!
