Fehérvárcsurgói Károlyi-kastély: az egyik legkülönlegesebb hazai kastélyszálló!
Ha az interneten keres az ember szállást, akkor mindig fennáll a veszélye annak, hogy a valóság sokkal lehangolóbb a több évvel ezelőtt fotózott, nyitás állapotát megörökítő képekhez képest. Meg bunkó a személyzet, meg megúszós a vacsora, meg a főút kamionforgalma robog el az ablakunk alatt. Na, én most olyan helyen voltam nyaralni, ami nemhogy hozta az előzetesen elképzelt szintet, de bőven túl is szárnyalta. Egy igazi kis gyöngyszemre bukkantam, szívből ajánlom kipróbálásra: a fehérvárcsurgói Károlyi-kastély olyan, mintha egy francia, vidéki kastélyban járnál!
A kastély látványa a park felől
Már régóta tervezek egy egyedül utazós, pár napos kiruccanást. És most végre eljött az ideje! Ez a nyár meglehetősen unortodox nálunk nyaralás szempontjából. Tudom, hogy az a szokás, hogy legalább egy hétre vagy tíz napra együtt menjen nyaralni a család, de ezt mi tudatosan másképp csináltuk idén - és szerintem még jövőre is. Három kicsi gyerekkel ugyanis nem pihenés, móka és kikapcsolódás a nyaralás, hanem kőkemény munka. Idegen környezetben még több mindenre kell figyelni, mint otthon, a kicsiknek felborul a napi rutinja, nyűgösek lesznek mindentől, egyáltalán nem vágynak látnivalókra és hosszú utazásra, mert ők tökéletesen elégedettek egy pancsolóval és egy közepes színvonalú játszótérrel is. A szülők a végén pedig mosottrongy-állapotban, fáradtabban érkeznek haza a méregdrága utazásból, mint ahogy elindultak. Köszi, nem kérek ebből. Az állandó, saját tulajdonú nyaraló persze jó megoldás lenne, de az nekünk nincs. Így hát úgy döntöttünk, hogy nem megyünk hosszú családi nyaralásra, csak 3 naposra. Megvolt, klassz volt, érdekes volt, elég volt. Épp elég volt. Cserébe viszont megegyeztünk a férjemmel, hogy mindketten elmegyünk a nyáron külön-külön egy pár napos egyedül nyaralásra, mert mindkettőnkre nagyon ráfér már a pihenés. Az ideális persze a kettesben lenne, de ez idén még kivitelezhetetlen, a legkisebb gyermekem még csak 8 hónapos, őt rajtunk kívül nem bíznám még másra több napra.
A "csipketerasz", háttérben a tóval
Szóval adott a terv, hogy elmehetek három napra egyedül, valahová belföldre. Ujjongó öröm, lázas keresgélés a neten, jobbnál jobb ötletek, de valahogy egyik sem volt az igazi, hétről hétre halogattam a foglalást. És akkor leültem és végiggondoltam: mire is vágyom igazán. Ez lett a lista: 1. ne legyenek gyerekek... vagy csak kevés (tudom, botrányosan diszkriminatívan hangzik, de ez van: van elég gyerekzsivaj otthon, a nyaralásomon a legkevésbé sem vágytam erre); 2. legyen normális kaja (szeretek jót és jól enni, egyáltalán nem akartam magamnak készített párizsis zsömlét majszolni a rövid kis nyaralásomon); 3. legyen esztétikailag értékelhető épített és természeti környezet (magyarul: legyen szép); 4. csend és jó levegő legyen (ez ugye nem szorul magyarázatra, miután Budapest kellős közepén élek). 5. legyen gyorsan elérhető Budapestről (kb. 1 órás utazással, ugyanis egyáltalán nem vágytam hosszú utazásra ilyen rövid idő alatt, és az is bennem volt, hogy gyorsan haza tudjak érni, ha hirtelen szükség lenne rám otthon). Hát akkor Balaton-part és divatos wellness-szállók azonnal kilőve. Tömeg, gyerekzsivaj, zsúfoltság, zaj. Nem kell, köszi. Távoli hegyes-völgyes vidékek is, mert oda meg órákat kell utazni. Szűkült-szűkült a szóba jöhető helyek száma, egészen addig, amíg rá nem böktem erre.
A szobám: parketta, visszafogottság, harmónia, könyvek
Fehérvárcsurgó Székesfehérvártól pár kilométerre fekvő falu. Teljesen szokványos, kockaházas semmilyen falu, egészen addig, amíg be nem fordulsz a Károlyi-kastély területére. A kastély nagy és ámultba ejtően szép - konstatáltam megérkezéskor.
Aztán ez az ámulatba esés lett az alapérzésem az egész ott tartózkodásom alatt.
Képzelj el egy olyan helyet, ahol nagyon rendben vannak részletek. Nekem van szemem erre, sőt van valami mély és a fene tudja honnan jövő vonzódásom az arisztokratikus dolgokhoz, bár a hétköznapokban nincs túl sok lehetőségem megélni ezt a vonzalmamat. Számomra az igazán arisztokratikus dolgok egyszerűen kifinomultak, ízlésesek, stílusosak - minden túlzás nélkül valók, és a minőség érzése lengi át őket. Ez egy olyan kastélyszálló, ami ilyen: nincsenek felesleges aranyozások, túlzó kárpitok, harsogó (mű)státusz-szimbólumok. Harmonikus színek, nagyvonalúság, franciás elegancia viszont nagyon is van. Az első ott töltött nap után meglepetten állapítottam meg, hogy
olyan mintha egy francia, vidéki kastélyban lennék
- na, nem a divatos, túlhájpolt Loire-völgyiekben, hanem egy kevésbé ismert vidékiben. A kastély kinézete, belső berendezése, a szobám, az apró kiegészítők, a formára nyírt bukszusok, a fehérre festett spaletták az ablakokon és az ajtókon, az egész hangulat - mind francia stílusról árulkodtak. Itt tényleg olyan, mint egy francia kastélyszállóban, csak az kb. tízszer ennyibe kerül.
A kerti tó, túloldalon egy helyes pavilonnal. Ezen a padon olvasgattam :-)
Az étkezés átlagon felüli, szintén franciás beütéssel. Evidens, hogy jó minőségű kávét kapok a villásreggelimhez, nem pedig valami borzasztó löttyöt. Evidens, hogy nem büféasztalos, rántott húsos vacsora van, hanem étlapos-felszolgálós, szezonális menüből választós. A csodálatos csokitorta mellett friss bogyós gyümölcsök vannak. A pincér tökéletes: nem negédes, de maximálisan kedves és előzékeny. Reggelikor és vacsorakor a kinti részen, az oszlopsor árnyékában, kilátással a kertre ülök le. Nyugalom van, rajtam kívül csak pár szállóvendég üldögél kint, egy pohár vörösbort is kérek. Békebeli milliő, ráérősség, finom ízek, jó vörösbor. Legalább két órán keresztül eszem a vacsorámat (otthon mindez max. 8 perc, sietve bekapva). A díszudvar túlsó oldalán egy decens idős hölgy tollaslabdázik az unokájával, franciául beszélnek egymással. Kérdezem a pincért, ki ő.
Angelika grófnő. Angelika grófnő aztán a reggelinél is megjelenik, frissen vágott rózsát rendezget a vázákba. Mint egy filmen. De nem abroncsos szoknya van rajta, hanem csíkos póló. Hetven körül lehet, és nagyon jól néz ki, árad belőle is az elegancia.
Nem felsőbbrendű itt senki és semmi, nincs feszengés; inkább természetes, természetesen szép és nyugalmas minden. Lelassulok.
A reggelim
Mit lehet itt csinálni? Hát pont ezt: lelassulni. Vastag kastélyfalak - amelyek a nyári melegben sem forrósodnak át, kevés vendég, gyönyörű épület, ízlés és figyelmesség. Nincs wellness-részleg (de majd lesz: az egykori lóistálló melléképületéből alakítják ki nemsokára), viszont őszintén szólva nekem egyáltalán nem hiányzik, hogy a nyári melegben szaunázzak, és a jacuzzi sem hoz már lázba.
Nincs itt semmi attrakció, mert maga a hely az.
Érdemes résztvenni a naponta többször induló kb. 50 perces idegenvezetések valamelyikén - ami szállóvendégeknek ingyenes -, így olyan helyekre is be lehet jutni, ahová egyébként nem (például a rejtekajtós, kupolatermes, gyönyörű díszkönyvtárba) és elmesélik a Károlyi-kartély történetét. Ami persze ugyanolyan végtelenül szomorú történet, mint az összes hasonló hazai hely története, államosítással, a család emigrációjával (Párizsba), a kastély teljes leromlásával. De most, több évtizednyi folyamatos renoválás után már teljes egészében felújított ez a 6.000 nm-es(!) lakóterülettel rendelkező kastély. A melléképületek a közeljövőben kerülnek sorra, de a kert szerencsére már tökéletesen rendezett.
A vacsorám egyik fogása
Apropó, kert. Ezt hagytam a végére, mert ez maga a csoda. 50 hektáros(!) kastélyparkról beszélünk, nem holmi kis zsebkendőnyi rózsakertről. Nekem 3 nap épp elég volt hozzá, hogy bejárjam. Minden van itt: tó, kerti pavilon, csodálatos, százévesnél idősebb ősfák, dimbes-dombos erdős rész, sétautak, rét, pihenőpadok. Ember alig, csend, mókusok és évszázados nyugalom annál inkább.
A kastélykert egy részlete
Mindenképpen kipróbálásra érdemes a hely, egyetlen kritikát tudok csak megfogalmazni: túl puha a matrac az ágyban, de ez is inkább szokásbeli kérdés, én jobban szeretek kemény matracon aludni.
És hogy milyen volt egyedül nyaralni? Nem, nem volt furcsa; és egyáltalán nem volt magányos. Életmentő töltekezés volt. Még több nap még jobb lett volna, de nem most van ennek az ideje, meg egyébként is nagyon hiányoztak már a gyerekek. A férjemnek pedig köszönet ezért a három napért, amit saját magammal tölthettem. Aludtam, olvastam, sétáltam, jókat ettem. Ennyiben összefoglalható a háromnapos élményem, de épp ilyen végtelenül egyszerű dolgokra vágytam. Egyedül. Szerintem ilyen egy évben legalább egyszer mindenkinek kell!
Az egyik sétaút a kertben
Mennyibe került? Nagyon korrekt napi szobaárakkal dolgoznak, a csomagajánlataik még kedvezőbbek. Tényleg szuper ár-érték arányú szálláshely!
Kinek ajánlom? Nem családi nyaralásra való hely. Sokkal inkább egyedül elvonulósnak vagy kettesbenes romantikázósnak ajánlom. Arra viszont tökéletes, és (egyelőre) egy tömegmentes, kevéssé felfedezett hely, ami a nyugalmat is garantálja.
+TIPP: Ha nem szeretnél többnapos, ittalvós kiruccanást, de megnéznéd a kastélyt, akkor egy félnapos kirándulásra is tökéletes helyszín: az idegenvezetés, a kertben tett séta, egy finom ebéd az étteremben garantálják a tökéletes élményt; nem mellesleg kulturális programok (pl. komolyzenei koncertek) helyszíne is a kastély, ezeket is érdemes célzottam meglátogatni.
És még egy utolsó pillantás a kastélyra
Ha tetszett a cikkem, a Károlyi-kastély Fehérvárcsurgó Hotel & Restaurant facebook-oldalát ITT tudod követni. Az Örömterv blog facebook oldalát pedig ITT.
