Blogszülinap #3, viszlát nyár, helló cukorbetegség
Történt egy 's más. Nem, tulajdonképpen szinte semmi érdemleges nem történt a nyáron. De néha az is fontos, ami nem fontos. :-) Hátra és előretekintés - mert a szeptember ennek az ideje is!
Viszlát nyár!
Először is elmúlt a nyár. Mondhatnám, hogy gyorsan, de nem, nem volt gyors. Elég vánszorgó volt. Én nem tudom, hogy honnan veszem azt az illuzorikus elképzelést, hogy a nyár az pihenés-móka-kacagás, és az is teljesen irracionális, hogy már májusban izgatottan várom a nyarat, hogy az majd milyen pihentető és kikapcsoló lesz. Mert most nem az. Az volt, amíg szingli voltam: legalább 3-4 hét felhőtlen láblógatás, délig alvás, kis külföldi utazás, kis fesztiválozás, habkönnyű flörtök, hideg rozéfröccsök. De valahogy még mindig ez él a fejemben a nyárról. Aztán az elmúlt évek mindig kijózanítottak, mert gyerekkel-gyerekekkel igenis MUNKA a nyár, de azért mindig létrejött valamiféle egyensúly is az egy vagy a két gyerek mellett, ahol jutott elég idő magamra, párkapcsolatra, meg édes nyári semmiségekre. Na, idén nyáron fordult a kocka. Három gyerekkel ez már nem nagyon ment. Pedig igyekeztem én, terveztem, szerveztem, zsonglőrködtem idővel, energiával, még kevesebb alvással, még több lazasággal... de augusztusra besokalltam. Júliusban még masszívan tartottam magam ahhoz, hogy tök jó, hogy mindannyian otthon vagyunk egy kupacban, de augusztusra elfogyott a belső muníció, lestrapálódtam. Ilyen jelei voltak: rámordultam mindenért a gyerekekre és kompenzálásul egyre többet ültettem őket tévé elé; nem szőrtelenítettem az etikett szerinti időközönként a lábamat és volt merszem így is szoknyát húzni (a játszótérre nem mindegy?); felháborodtam, amikor az ötévesem foghegyről odavetve reggel megkérdezte: "ma milyen érdekes helyre megyünk?" (sehová, ma itthon maradunk a fenekünkön!); egyre többször volt halrudacska ebédre; lekvárt se főztem be és moziba se jutottam el három hónap alatt (pedig mindkettőt szeretem); az egész nyárra betervezett heti legalább egy kimenős esti programból júniusban még túl is teljesítettem a kvótát, augusztusban meg jól bealudtam minden este és egyáltalán nem tudtam összevakarni magam, hogy barátnős-dumálós sörözésekre induljak el este 9-kor. Hát, így. Magyarul túléltünk, túléltem. Hogy ne csak sírjon a szám: legalább két nap szabadnapom volt a nyáron, meg egyszer jártam még júniusban három napot Fehérvárcsurgón egyedül pihenni (ki is tartott utána egy hónapig a pihentség), meg volt egy-két klassz baráti kerti piknikezés sok gyerekkel a baráti körből, meg voltam a barátaimmal augusztus végén Szekszárdon egy mini bortúrán (hogy az az Iván-völgy milyen gyönyörű!; Németh Janónál meg remek borokat ittunk); a házassági évfordulónkon még egy rendes és izgalmas étterembe (Laci!Konyha) is eljutottunk vacsorázni a férjemmel; a gyerekeim élvezték a nyarat és egy csomó mindenben fejlődtek (a legkisebb már kapaszkodva jár); sőt a teraszunkon is tűrhetően nézett ki a népes virágpopuláció idén. Szóval azért igenis jó volt ez a nyár, viszont jövőre még jobb lesz - ígértem meg magamnak! Hogy mitől, az még talány, de talán még több szervezés, még több segítség igénybevétele és az idő múlása (nagyobb gyerekek - kevesebb gond) segítenek majd ezen a lestrapált érzésemen. Mindenesetre itt a szeptember és én most fogok feltöltődni. :-)
Blogszülinap #3
Közben augusztus végén 3 éves lett az Örömterv blog. Nem lihegtem túl a dolgot, konkrétan elfelejtettem: mivel augusztusban blogszünetet rendeltem el magamnak, hogy ezzel is spóroljak az energiáimmal, így aztán csak egy héttel a szülinapforduló után jutott eszembe a dolog. Csak pozitív érzésekkel tudok gondolni az elmúlt 3 évre, borzasztóan hálás vagyok, hogy van nekem ez a blog! Rendet, rendszerességet visz az életembe, örömforrás és kreativitás-forrás egyben, reflexiós felület, tanulási és fejlődési közeg és felbecsülhetetlen kapcsolatépítési lehetőség - és most nem a marketinges-karrieres jelentésére gondolok elsősorban, hanem a valódi emberi kapcsolatok építésének lehetőségére. Kinyílt a világ 3 év alatt és kinyíltam benne én is. Hogy mi lesz a folytatásban? Most egyelőre erre az évre nagy újdonságokat nem tervezek, folytatom a tavasszal elkezdett "sikeres nők" interjúsorozatomat, meg van még legalább tucatnyi ötlet és téma a fejemben - klassz időgazdálkodási feladat lesz ezeket megvalósítanom! Aztán a következő évekre egy csomó újabb dolgot tervezek, de ehhez tényleg nagyobb gyerekek és tengernyi idő (hahaha...) szükségeltetik.
Helló cukorbetegség!
Édes teher. Ja. De ez egy egész életre szól! Tudtam én, hogy ez lesz előbb-utóbb, de az orvosi prognózis az volt, hogy csak utóbb, kb. 10-15 év múlva jön majd el - ha addig vigyázok magamra. Én meg vigyáztam. Ugyanis évek óta rosszak a vércukor-értékeim, de nem vészesen, az éhgyomri értékemen például az égadta világon semmi nem látszik, csak a terheléses 120 perces értékem veri a plafont (úgyhogy sipirc egy terheléses vércukor-vizsgálatra, ha bármilyen gyanúd felmerül vagy családi terheltséged van cukor-ügyben). Mert az ember ugye egy rutin vérvizsgálaton csak "sima" éhgyomrit nézet és megnyugszik, hogy minden rendben van. Terhesség alatt viszont kötelező a terheléses vércukor-vizsgálat, és nekem is ott, a második terhességem alatt szúrták ki a határérték feletti eredményeket. De ez "csak" terhességi diabétesz, ami elvileg nem egy tartós állapot, a szülés után rendeződik a dolog, a test visszaáll újra a normál anyagcsere-működésre. Az enyém viszont nem állt vissza, maradt egy enyhe emelkedett érték szülés után is, így egyértelmű volt, hogy a harmadik terhesség is terhességi cukorbetegség lesz. Persze, hogy az volt, de senki nem számított arra, hogy most, amikor 10 hónappal a harmadik születése után elballagok egy kontroll-vizsgálatra, akkor ennyire magas értékeket produkálok majd és egyértelműen cukorbetegség lesz a diagnózis. 2-es típusú diabétesz, ott van rajta a papíron. Hát nem mondom, kicsit azért megszédültem, amikor kiléptem a diabetológus rendelőjéből. De aztán nem hagytam túl sok nyavalygási teret magamnak, nincs értelme sajnálni magam, mert azzal csak mérhetetlenül megnehezíteném a saját dolgomat. Eldöntöttem, hogy úgy fogom fel ezt az állapotot, mint egy evidens és magától értetődő tényt: mint azt, hogy 4 évszak van a mi éghajlatunkon, hogy ha sok eső esik, akkor áradnak a folyók, meg hogy meleg van nyáron. Ez van. Akkor meg hozzuk ki belőle a legjobbat! Szigorú diétát kell tartanom, még a szokásos 160g CH/nap diétánál is szigorúbbat: 140g CH/nappal kell beérnem (tényleg kevés...), no cukor, no fehérliszt, mindemellett pedig minimum 3x50 percet kell sportolnom hetente.
Én már tudom, hogy mit kell tennem, hogyan kell étkeznem, sportolnom, milyen életmóddal küszöbölhető ki a legtöbb káros hatása ennek a betegségnek... de ez sajnos legkevésbé sem az állami magyar egészségügynek köszönhető (ahol egyrészt addig nem veszik komolyan ezt a dolgot, míg el nem ájulsz az utcán és mentő nem visz a kórházba, másrészt többnyire kőkorszaki szemlélet uralkodik: pl. olyan mintaétrendet kaptam az állami ellátásban, ahol fehérzsömle volt reggelire előírva - köszi. Baromi szomorú, de annak köszönhetem, hogy időben és megfelelő felkészültséggel vágok neki a cukorbetegségnek, hogy elmentem "magánba", meg utánaolvastam egy csomó mindennek, aztán gyököt vontam belőle: szelektáltam az elmaradott ajánlásokat, a gagyi és áltudományos javaslatokat, és kiszűrtem a tudományosan megalapozott infókat és hosszú hónapok sora volt az is, mire kikísérleteztem azt az étrendet, ami megfelel az előírt szabályoknak és mégsem kaparom a falat az éhségtől. Ha te is érintett vagy (IR, IGT, cukorbetegség), vagy a határán billegsz az érintettségnek, akkor melegen ajánlom az általam ismert életmódváltó programok közül Nóri tanfolyamát (méghozzá online). Már évek óta együttműködünk, nekem is sokat segített, és eddig mindig csak elégedett csoportokkal találkoztam. :-)
Ami a jó hír: én biztosan NAGYON EGÉSZSÉGESEN fogok élni a következő években. Vélhetően nem lesz jelentős túlsúlyom, meg kiegyensúlyozott leszek, mert nem ingadozik a vércukrom, a sport meg formás vádlit csinál majd. Tiszta haszon! Ha már itt vagy, cukorbetegség, akkor elfogadlak, nem vagy tabu, nem vagy kiskapu-keresésre sarkalló nyűg, hanem most már te is része vagy az életemnek. Legyünk jóban egymással.
A posztban nincs szponzorált tartalom, minden ajánlott link azért szerepel benne, mert én jónak és minőséginek találom és örülnék, ha más is tudna róla.
Ur Anita
Coaching neked ITT, az Örömterv facebook oldala ITT, a közelgő, őszi mindfulness alapokra építő "Légy jelen!" tanfolyamom pedig ITT.
