Egyszerűség, természetesség, fenntarthatóság
Túlzások nélkül. Divatmajmolás nélkül. Élhetően. Tényleg azért, hogy jobb legyen. Nem pedig azért, mert olyan jól mutatnak az ilyen enteriőrfotók az instán. Mert az egyszerűség nem lemondás, hanem komplexitás.
Nem akarom kidobni a gyerekeim játékainak a nagy részét. Mert nem fogok helyette nekik csuhébabát fabrikálni, meg házi kesztyűbábot varrni - nincs hozzá kedvem ugyanis. Néhányat kiszelektálok majd a közelgő költözéskor, de a nagy részét igenis megtartjuk, mert ők is és én is szeretünk játszani szinte minddel a meglevők közül.
Nem akarok 30 ruhából álló kapszulagardróbot. Ugyan vonzóan hangzik, hogy reggel nem kell hosszan álldogálnom a ruhásszekrény előtt, azon gondolkodva, hogy mit vegyek föl. De ezt eddig se tettem, hanem 22 másodperces szintidővel az ajtóban állok indulásra készen a normális farmeromban/a játszóterezős farmeromban, a szép pólómban/a szakadt pólómban és a kék bebújós cipőmben (amit mindenhez hordok, mert csak bele kell bújni, ami 1 másodperc). Szóval eddig se volt túl nagy dilemma a reggeli öltözködés. De kéthetente kb. egyszer, vmi csoda folytán, amikor 22 másodpercnél több időm van öltözködésre, fel szoktam venni mást is, pl. szoknyát harisnyával - és ragaszkodom ehhez a lehetőséghez, hogy ilyenkor válogassak a többi ruhámból. Ez az én belső szabadságom egyik gyakorlati megnyilvánulása. Tehát kösz, nem kérek kapszulagardróbot.
Nem tudom megenni az ételeket kevés sóval és kevés fűszerrel. Illetve dehogynem tudom, de nem szeretném. Annyi mindent nem ehetek meg már így se a cukorbetegségem miatt, annyi korlát van így is az étkezésemben, hogy legalább hadd döntsek már bele a kajáimba szójaszószt meg csilit meg borsot. Szeretem az érdekes ízkombinációkat (a szecsuáni borsot fahéjjal), szeretek az ízekkel kísérletezni, tobzódni bennük. Ennyi hedonizmus maradjon meg nekem is. Nem, nem fogok répaszeletkéket enni uzsonnára, mert egyszerű ugyan, de túl unalmas.
Akkor hogyan? Egy ideje nagyon foglalkoztat az egyszerűség, az egyszerűsítés. Minden szinten. És ez nálam szorosan összefügg a természetességgel és a fenntarthatósággal.
Hogyan tudok úgy kommunikálni, hogy minél egyszerűbben minél lényegibb legyen a kérdésem vagy a közlendőm - mert ez az én munkámban, coachként alapfelszereltség. Meg otthon a gyerekekkel sem árt: hatásosabb, ha fél percben teszem helyre őket valamiért és nem 5 perces hegyibeszédben. :-)
Hogyan tudom az életteremet, az otthonomat átláthatóbbá és egyszerűbbé tenni - erre óriási igényem van a háromgyerekes őskáoszban -, mindezt úgy, hogy nálunk sajnos nem opció a minimalista lakberendezés magazinba illő szépsége, mert rendrakás után 5 percen belül mindent elborít a mosott ruhák, piszkos edények, játékok, ilyen-olyan gyerekcuccok kontrollálhatatlan tömege. Mégis hogyan tudnék ebben valamiféle fenntartható (kvázi)rendet, (kvázi)átláthatóságot teremteni? Egy ötletem már van: az új lakásunkban - amit messiásként várok - lesz szárítógép, ezzel a nappaliban folyton száradó ruhákat (mert mindennapi mosás van) kiküszöbölöm, legalábbis remélem... (tényleg, bevált márkát, típust ajánljatok!).
Hogyan tudok jót tenni a testemmel-lelkemmel, hogyan tudom természetes anyagokkal etetni, ápolni, természetes körülményeket teremteni a regenerálódáshoz? Mindezt úgy, hogy ez nem fordul át kényszeres termékösszetevő-nézegetésbe, hogy nem lesz spártai életmód belőle és nem kell lemondanom a megszokott kis kényelmi cuccaimról... igen, továbbra is eszünk virslit vacsorára, akkor is, ha tudom, hogy az élelmiszeripari szemét, mert 2 perc megfőzni és mindenki megeszi szó nélkül, szóval sajnos nem tudom kihagyni az életünkből.
Vagyis számomra a fő kérdés, hogyan tudok arányaiban az egyszerűség-természetesség-fenntarthatóság szentháromsága felé billenni a mindennapokban úgy, hogy közben a diverzitásból adódó érdekesség-, szabadság-, és kényelem-igényem sem sérül.
Magyarul nem érzem szarul magam legbelül, miközben kifelé übertermészetes-környezettudatos-letisztult összképet mutatok. Mert az egész akkor ér valamit, ha én ettől tényleg jobban érzem magam, ettől lesz igazán természetes és fenntartható az életem.
Na, a nagy filozofálásban erre a 10 támpontra jutottam. Ezek az én támpontjaim, de hátha nektek is jó kiindulópontok lehetnek. Íme az én egyszerűség-természetesség-fenntarthatóság 10 pontos manifesztumom, hétköznapi használatra:
1. Mindennap hagyok időt magamnak szemlélődni
Bármit. Az utcát útközben. A közeli parkot, amin átmegyek. A gyerekeim arcát. A néni kezét a metrón. A vacsorámat a tányéron. Ha erre időt hagyok, akkor beengedem a dolgok természetes valóját, érzékelem a körülöttem levő valóságot. A lelassulás egyszerűség is egyben.
2. Kevesebbet vásárolok
Mindent. Rágcsát, szép füzetet, leértékelt biszbaszt, játékot a gyerekek 3 év múlvai szülinapjára, szezonvégi leárazott ruhát, szezonközi leárazott ruhát, szezonnyitó leárazott ruhát. OK, virágot vehetek (szinte) bármennyit, ebben nem szabok határt magamnak. :-)
3. Kevesebb digitális inger
Elég jó vagyok benne, de még nem elég jó. A napi fb-csekkolásokat, online jelenlétet, pár perces hírolvasást stb. már nem szeretném tovább kurtítani, az maradjon, mert átlagban nem több napi egy óránál, ezt nem érzem túlzónak. De legyen a héten egy nap (hétvégén), ami lehetőség szerint digitálisinger-mentes. Teljesen!
4. Jobban felhasználom a meglevő cuccaimat és a maradékokat
A ruhásszekrényem hátsó sorban elfekvő darabjait. A hűtőben levő maradékokat. A tavalyról megmaradt karácsonyi csomipapírt. Akkor ugye kevesebbet is vásárolok. Továbbá ezzel kevesebb szemetet termelek - duplán jó. Meg kreativitás is kell hozzá, az meg mindig remek!
5. Lesz egy üres polcom
Gretchen Rubin, amerikai motivációs tanácsadó ötlete. Zseniálisnak tartom, az új lakásban ez is lesz. Egy polc, ami üres. Tehetnél rá bármit, de mégsem teszel, mert megállod/nincs szükséged rá/jó így ránézni. A luxus netovábbja.
6. Még többet gyaloglok
Eddig is eleget, de lehetne még többet. A gyaloglás jó, mert mozgás és mentális gyógyír egyben. Sétálás közben helyükre kerülnek belül a dolgok, jobb kedvem lesz, az arcom meg pirospozsgás. Csendben-egyedül is jó, meg mással-beszélgetve is.
7. Lesz egy esti rituálém
Igazán reggeli rituálét szeretnék, de az esélytelen, a reggelt én már elengedtem, hogy az egy kiszámíthatatlan, sietős gócpont a napban, nem tudok érdemben most ehhez hozzányúlni. Akkor legyen az este! És ha már kívánhatok hármat, akkor lesz benne: 1. teaivás, 2. könyvolvasás, 3. arcápolási rituálé. Rendszeresen, napi szinten!
8. Kevesebb multitasking
Még több egy dologra figyelés, a több dolog között megosztott figyelem helyett. Mert az engem borzasztóan lefáraszt. A single taskinghoz fegyelmezettség kell, de tudom, hogy csak látszólag haladnak így lassabban a dolgok, valójában energiát spórolok ezzel magamnak, és így tényleg egyszerűbb lesz az életem.
9. Felelős döntések - paramentesen
Szinte mindig van választási és döntési lehetőségünk. A piacon veszem meg a karfiolt a nénitől, vagy a teszkóban a messziről jött zöldséget. Elöblítem a joghurtospoharat és beteszem a szelektív gyűjtőbe, vagy kidobom a háztartási hulladékba. Fakasztok a gyönyörű rozmaring bokromról ágacskákat és azt kapják kis cserépben karácsonyi ajándékba az ismerősök - vagy veszek a sarki boltban valami nyomi ajándékot, ami nem tetszik igazán, de nincs jobb. Ésatöbbi. De közben meg nem szeretném paráztatni magam azon, ha mégsem így teszek, mert egészen egyszerűen nem életszerű, hogy mindig tökéletes döntéseket hozzak, és nem is szeretném ezt elvárni magamtól. Továbbra is eszünk virslit, meg a tévét is bekapcsolom a gyerekeknek népi játékok nonstop közös játszása helyett és a kenyeret sem magamnak sütöm. De ettől még OK vagyok, mert egy csomószor hozok egyszerűséget-természetességet-fenntarthatóságot szolgáló döntéseket. És jó lenne egyre többször!
10. Mindig szem előtt tartom a saját prioritásaimat
Főképp az értékrendieket. Munkára, családra és a saját integritásomra-jóllétemre vonatkozóan. Ez a legegyszerűbb módja annak, hogy lássam, mi fontos igazán, és mi az, ami csak mellékes és le lehet sz@rni. Egyszerű élet - elégedett(ebb) élet.
Nektek mi kerülne még bele ebbe az egyszerűség-természetesség-fenntarthatóság személyes ötletbazárba, ami napi szinten fenntartható? Írjátok meg itt kommentben vagy az Örömterv fb-oldalán!
