Egészen pontosan: 3 dolog, amit a nem-panaszkodásról tanultam. Emlékeztek a karkötős 21 napos antipanaszkodós kihívásra? Nekem most ért véget. Nekem erre volt jó ez a 21 nap.

Kezdem azzal, hogy nem kellett áttennem a másik kezemre. Vagyis közben nem szegtem meg a panaszkodás tilalmát. Hurrá!!! De akkor van igazán értelme egy ilyen kihívásnak, ha a tanulságain is elgondolkodunk a végén. Az enyémek ezek:

1. Úristen, hányszor nyitnám panaszra a számat!

Ezt leginkább úgy kell elképzelni, hogy azért elég sokszor nyitottam volna már panaszra a számat, sőt egy-egy szó erejéig bele is kezdtem, de aztán leállítottam magam. Érdekes tapasztalat volt magamat rajtakapni azon, hogy naponta hányszor fogalmaznám meg a sokszor csak egészen egyszerű közlendőmet panasz formájában. Sokszor. Ha hagynám az automatizmusokat működni.

2. Tényeket lehet közölni panasz nélkül is!

Merthogy igenis meg tudtam csinálni az után a bizonyos rajtakapott pillanat után, hogy átfordítsam a szóhasználatomat egyszerű tényközlésre vagy egy pozitív történés, kívánság megfogalmazására. Tipikus példa az elmúlt napok hőhulláma után: "Már megint milyen rohadt meleg van, ez kibírhatatlan, nem igaz, hogy nem tud egy kicsit enyhülni, szakad rólam a víz, hiába zuhanyoztam 10 perce..." blabalabla a végtelenségig HELYETT: "Nagyon meleg van. Milyen jól fog esni majd, ha esik az eső!" Nem nagy kunszt, de kell hozzá némi tudatosság, a végeredmény viszont sokkal jobban hangzik és tényleg elképzeltem, hogy milyen elképesztően jó lesz, ha esik majd az eső.

3. A karkötő (vagy más kézzelfogható kis izé) segít kitartani!

A végére már teljesen elmocskolódott és elrongyolódott kis cérnakarkötőm igenis segített abban, hogy napjában többször rápillantva emlékeztessem magam a célomra. Más nem tud róla, én viszont tudom, hogy miért van rajtam és így állandóan kéznél van az emlékeztető. Azt hiszem, ezt a kis mankót máskor is használni fogom hasonló kihívásokhoz vagy egy új szokás beépítéséhez. Épp azért, mert ennyire banális, azért egyszerű és hatásos; sok szempontból jobb, mint az okostelefonos emlékeztetők.

Ez az én három kis emlékem erről a három hétről. És ami még nagy tanulsága volt ennek a 21 napnak, hogy bár többször tudatosan le kellett állítanom magam, hogy ne kezdjek el panaszkodni, de azért nem volt vészesen nehéz betartani, nem ez az én igazi gyengém. Az én igazi 21 napos kihívásom a türelem lenne, főleg a gyereknevelés terén. "Százszor megmondtam már, hogy...", "Nem hallod, amit mondok?", "Gyere már, indulnunk kell!" ... a hangsúlyt és hanghordozást, ami ezekhez dukál, nem tudom begépelni, de nem szeretném felvételről visszahallgatni. :-) Nekem azt hiszem, ez lesz egy következő 21 napos kihívás, ezt biztos nehezebb lesz karkötőcsere nélkül megoldanom. És neked mi lenne az igazán kihívó betartanivaló egy következő 21 napra?

A facebook oldalamon még több hasonló olvasnivalót találsz. Csatlakozz!