Már régóta szerettem volna megírni ezt a posztot, most legyen az az apropója, hogy nemrég volt az Önkéntesek Világnapja. De a téma ettől függetlenül is aktuális - decemberben különösen. Te hogy állsz az önkéntességgel?

Karácsony előtt lépten-nyomon jótékonysági akciókba botlunk, ilyenkor még az is adakozik valamilyen formában, aki egyébként nem szokott. Sokan vagyunk így ezzel. És minden szándék, minden adományozott forint vagy élelmiszer, ruha rendkívül fontos, hiszen valóban életmentő vagy életminőséget javító segítséget jelenthet másoknak. Minden tett, minden megtehető és megtett lépés jelentős dolog, nem összehasonlítható és összemérhető egymással senki személyes felajánlása, lehetőségeihez mért adománya vagy önként vállalt munkája. Most egy utat, egy lehetőséget mutatok nektek a sok közül, ami éppolyan jó lehet, mint sok más formája a helyi vagy globális társadalmi felelősségvállalásnak.

Engem már évek óta foglalkoztat, hogy milyen formában lenne a legjobb önkénteskednem. Merthogy nekem az önkéntesség több az egyszeri adományoknál: elköteleződés. Nagyon szerettem volna, ha az életem része lenne ez a fajta elköteleződött önkéntesség, de nem álltam túl jól ezen téren az utóbbi években. Egészen fiatal felnőttként rendszeresen jártam nyaranta egy mozgássérülteknek rendezett nyári táborba önkéntes segítőnek, szerettem csinálni, és többször vissza is hívtak. De aztán jöttek más nyári programok, és ez kimaradt az életemből. Időnként adományoztam pénzt vagy ruhákat segélyszervezeteknek, de nem volt különösebb rendszer a dologban. Eszembe jutott, hogy elmehetnék egy szervezethez segíteni, de soha nem jött szembe ilyen lehetőség, én meg nem mentem utána. Egyáltalán, azt sem tudtam, milyen ügy iránt tudnék elköteleződni... Állatmenhely? Nem. Gyerekkórház? Nem. Hajléktalanok? Nem. Hospice-ház? Nem. Tisztelem és csodálom azokat, akik rendszeresen segítenek ezeken a területeken. De én valahogy túl megrázónak éreztem ezeket a helyzeteket, azt gondoltam, nem bírnám lelkileg. Féltem, na. Elvben természetesen mindegyiket támogatom, de mégsem éreztem egyik ügyet sem teljesen magaménak, nem éreztem a közvetlen érintettséget, vagyis nem találtam az elköteleződés tárgyát. És persze folyamatos jó kifogás volt az ezért vagy azért "erre nekem nincs időm". Pedig épp ez a lényeg: időt szánni, energiát, figyelmet valaki másra, akinek ez jól jöhet. Akkor is, ha száz egyéb dolgod van. Mert ha értékrendileg fontos valami, akkor igenis bele kell, hogy férjen valamilyen mértékben az életedbe.

Ezen a nyáron aztán valami megváltozott. Egy cikk hatására, amely arról szólt, hogy milyen baromság már az, hogy a nagy multik és más cégek überkvalifikált dolgozói a "kötelező" vállalati önkénteskedés keretében kerítést festenek meg szemetet szednek parkokban - mert azt könnyű megszervezni. Mert nyilván tökjó, hogy szebb lesz a környezetünk meg ilyesmi, de könyörgöm, ezek az emberek szuper programozók, szakmájuk legjobb marketingesei, kitűnő jogászok stb. Miért nem segítenek olyan szervezeteknek, alapítványoknak stb., akiknek pont ilyen szakértői segítségre lenne szükségük egy jogi ügyben, egy honlap elkészítésénél vagy egy reklámkampány megtervezésénél? Vagyis nyújtsák a speciális, elképesztően drága és másoknak nehezen elérhető  - nekik evidens és mindennap használt - szaktudásukat és így lendítsenek egy ügyön. Igen, szerencsére ma már léteznek ilyen szakértői önkéntes-programok, amelyek az önkéntes tudásmegosztásra épülnek, és olvasva a cikket remek ötletnek tartottam.

Végre én is megtaláltam azt a területet, ahol nagy kedvvel, teljes elköteleződéssel és a meglévő tudásomat, kompetenciámat, gyakorlatomat használva tudok segíteni - eddig mindig valami karitász-tevékenységben gondolkodtam, amitől ódzkodtam, most pedig rájöttem, hogy ennél rámszabottabb terepen is tudok másoknak hasznos felajánlást adni. Így egy ideje havonta egyszer egyalkalmas ingyenes coachingot tartok önkéntesként, amihez partnerként megtaláltam a Hellóanyut és Lipták Orsit, aki a szervezésben és a hely biztosításában adja a bázisát. A havi egy alkalom (90 perc) nekem még épp belefér időben, ezt jó szívvel tudom vállalni, nagyszerű emberekkel találkozom és csinálhatom azt, amit coachként egyébként is nagyon szeretek csinálni: kérdésekkel segíteni, tervezésben és megvalósításban támogatni másokat. Azt hiszem, mindenki jól jár ezzel. Fenntarthatónak, hosszútávúnak gondolom a vállalásomat, ugyanis nekem fontos volt, hogy ne csak alkalomszerű, rendszertelen tevékenység legyen az életemben az önkéntesség, hanem egy tervezhető, élhető, szokványos dolog, akár éveken keresztül.

Mielőtt teljes önfényezésbe csapna át a dolog... mindezt csak azért írtam le, hogy ezzel hátha motiválok valakit, hogy megtalálja azt a területet, ahol megélheti és kiteljesítheti a társadalmi felelősségvállalását. A tudás- és kompetencia alapú önkéntesség bárkinek elérhető! Ha van olyan szakterület, hobbi, érdeklődési kör az életedben, amiben te jó vagy (és mindenki jó valamiben!) - miért ne adhatnád ezt tudásként és konkrét felajánlásként másoknak, akiknek esetleg szüksége lenne rá? Nézz szét a környezetedben, hogy ki vagy kik tudnák hasznosítani a te tapasztalatodat? Ha nem jut eszedbe semmi, üsd be a keresőbe az önkéntes kifejezést és lehetőségek tucatjai között böngészhetsz! Egy fodrász ismerősöm évente kétszer elmegy egy délutánra egy gyerek-nevelőotthonba és trendi, divatos frizurákat vág tinilányoknak, akik nagyon vágynak erre és borzasztóan örülnek neki. Egy másik ismerősöm elment bizonyos napokon a szentendrei skanzenbe önkéntesnek, mert érdekelte a néprajz és így testközelből szerezhetett élményeket néprajzi területen, ő pedig adta a több idegen nyelven beszélő tudását cserébe. De tudok angolul jól beszélő idős hölgyet is, aki tengernyi szabadidejében nem tévét néz, hanem kispénzű külföldi nyugdíjasokat kalauzol Budapesten - ingyen. Ez őt is fitten tartja, hiszen ehhez fizikailag és szellemileg is jó formában kell maradnia. Akár külföldi tapasztalatot és kapcsolatokat is szerezhetsz így, rengeteg külföldi önkéntes-program van, ahol szakmai gyakorlathoz is hozzájuthatsz: ha még munkavállalás előtt álló egyetemista vagy, vagy most éppen nincs munkád, esetleg karrierváltáson gondolkodsz - ezzel a lehetőséggel érdemes lehet élni.

Most különösen aktuális ez a kérdés. Közeleg a karácsony... az önkéntességnek, a felajánlásnak, a személyes hozzájárulásunknak a világunk jobbá tételéhez rengeteg formája és módja lehet, mindenki megtalálhatja a neki való ügyet és a neki való tevékenységet. Te milyen területen tudnál rendszeresen önkéntesként tevékenykedni, milyen választott ügy lenne az, ami az értékes támogatásod nyújtása mellett akár az önkiteljesítés vagy a tanulás, fejlődés, önbizalom-építés terepe lehetne számodra hosszútávon? A kérdést így érdemes feltenni: hol tudunk egyéni módon (azzal, amilyenek mi vagyunk, amire mi vagyunk képesek) jó szolgálatot tenni úgy, hogy egyben elhivatottnak és megelégedettnek érezzük magunkat? Hiszek a kölcsönösségben - az önkéntesség területén is.

Ha szeretnél a mindennapokban is kész lenni arra, hogy jót tegyél, akkor olvasd el ezt a cikkemet arról, hogyan lehetsz te is hétköznapi hős!

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a facebookon is az Örömterv blog közösségéhez!

Ne feledd, csak december 30-ig elérhető a 2016-os évre készülős tripla ajánlatom!